Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

23.

Úgy döntöttem, hogy hagyom az egész dolgot lefolyni úgy, ahogy annak lennie kell. Nem próbálkozom majd túlságosan, nem hozom zavarba -csak annyira, amennyire szükséges-, és nem fogok ráakaszkodni. El akartam érni, hogy Hoseok saját maga kezdeményezzen majd, akár egy tekintettel, érintéssel vagy csókkal. 
Magamra mosolyogtam a tükörben és aprót sóhajtottam. Végigsimítottam a mélybordó, hosszú ruhámon, amit a combom közepéig díszített egy felvágás. Ezen kívül sem a háta nem volt nyitott, sem pedig a dekoltázsomat nem mutogatta, ezért elegánsan visszafogott volt, mégis mutatott valamit a szemnek. Ehhez a ruhához fekete magassarkú cipőt vettem fel és egy fekete kis táskát kaptam a kezembe, amibe csupán a lakáskulcsomat és a telefonomat rejtettem. Kiegészítőt Hoseok kérésére nem vettem fel, fölösleges is lett volna, hiszen ott megkapok minden ékszert, amit majd be kell mutatnom.

Amint meghallottam a csengőszót, még egyszer magamra mosolyogtam és kicsit felhúztam az orromat a tudatra, hogy kezdődik a játék. Persze ideges is voltam, hiszen én reprezentáltam az egész céget és rajtam múlt egyedül a bemutató, de valahogy jobban izgatott a Hoseok-kal való játszma.
Leballagtam a lépcsőn és megigazítottam az egyensúlyomat a magassarkú cipőben, miután leértem a lakásból az utcára. Még egyszer ellenőriztem, hogy eltettem e a lakáskulcsomat és a mobilomat, aztán mosolyogva felemeltem a fejem és szembe néztem az éjszakai végzetemmel. Mély levegőt vettem, ahogy végig néztem Hoseok elegáns alakján. Egyenesszárú, fekete szaténnadrágot húzott, ami vegyes érzéseket keltett bennem, ahogy láttam lebegni a bokája körül, de ráfeszülni a fenekére és a combjára. Ehhez egy fehér inget tűrt a nadrág korca alá és rá egy egyszerű, fekete zakót vett fel, ami keretezte a kissé komor, de megnyerő és rendkívül elegáns kinézetét. Kinyitotta nekem az anyósülés felőli oldal ajtaját, mire szélesebb mosolyra húzódott a szám a kifinomult gesztustól. 

- Jó estét! - Biccentett egy aprót. - Csinos vagy.

- Köszönöm - Fogadtam a bókot. - Te is jól nézel ki.

- Ez kedves tőled! - Mosolyodott el szélesen, aztán lecsekkolta, hogy behúztam e a lábamat az autóba és becsukta az ajtót. 

Néztem, ahogy átballag a saját oldalára, közben kicsit megemelte a fejét, hogy megigazítsa a teljesen begombolt ingének a gallérját. Ezzel a mozdulattal kiélesítette az arcéleit és magára vonta a figyelmemet. Kezdetektől fogva őrjítően hihetetlennek találtam azt a kifent arcélt, amit birtokolt. Újabb mély levegőt juttattam a tüdőmbe és igyekeztem figyelmeztetni magam, hogy nem én vagyok az, akinek most túlságosan el kéne csábulnia. 

*Hoseok POV*

Erősen tartottam az összes izmomat, hogy ne pattanjon át véletlenül a fejem Agma felé és bámuljam őt hosszú percekig. Kifinomultan elegáns volt a ruhája, ami meglepett. Azt hittem, hogy kissé túlzásba fog esni a bőrfelületek mutogatását illetően, legalább a hasáig ketté metszett ruhára számítottam, aminek a háta is lukas és nem is túl hosszú, de kellemesen csalódtam. Sötétbordó ruhája megfelelő hosszú volt, zárt és elegáns, csupán a combján volt egy felhasított rész, ami pont annyi bájt kölcsönzött neki, amennyi szükséges volt. A sminkje sem volt hivalkodó, szinte észrevehetetlen, kivéve a bordó rúzsát, ami ment a szettjéhez és kiemelte a puha, telt ajkait is és vesztemre odavonzotta a tekintetet.

- Vacsoráztál? - Kérdeztem, hogy megtörjem a csendet az autóban a halkan szóló rádió mellett.

- Igen - Felelt Agma. - Ahogy kérted. Remélem, hogy kibírom, mert a grillpartiknál nem vagyok jó önmegtartóztató.

Halkan felnevettem és bólogattam aprót, hogy teljesen megértem.

- Szereted a grillt? - Kérdezősködtem.

- Mhm - Hümmögött igenlően. - Ha nem hizlalna, reggelitől vacsoráig, minden nap azt ennék.

- Érthető - Sóhajtottam mosolyogva. - Főleg, ha jó marhahúst kapsz hozzá.

- Ne is mondd! - Kuncogott fel Agma és egyik kezét a hasára simította. - Még meghallja és leállíthatatlan hisztibe kezd! - Beszélt a pocakjához, aztán megpaskolta kicsit azt a ruhán keresztül.

Megingattam a fejem és mosolyogva befordultam a telefonom iránymutatása szerint. Hagytam egy pár másodpercet magamnak, amíg százszor átfutott az agyamon, vajon a következő mondat rosszul fog e elsülni, de mielőtt gondolkodhattam volna, a szám cselekedett.

- Ismerek egy nagyon jó grill éttermet - Mondtam és nyeltem egyet, ahogy eszembe jutott, ez nagyon rosszul is elsülhet, akárcsak a buli felvetése hetekkel ezelőtt. - A külvárosban van, eldugott kis családi étterem.

- Nem ismerek sok grill helyet - Vont vállat. - Általában elmegyek egy valahová és ugyanoda megyek vissza, ha finom - Kuncogott. - Merre van ez a hely?

- Úgy fél óra autóval - Feleltem meggondolatlanul. - Ki kéne próbálnod.

- Nem szeretek egyedül enni - Sóhajtott és felhívóan rám pillantott. - Mit mondasz?

Mély levegőt vettem és éreztem, ahogy az ujjaim már fehéredésig szorították a kormányt. Pislogtam párat és igyekeztem nem ijedt kis állatkának tűnni, akit sarokba szorítottak, pedig pont ez történt. Lassú, mély levegőt vettem, hogy ne tűnjön fel túlságosan Agma-nak a heves lélegzetvételem, aztán úgy döntöttem, elég a játékból!

- Jövő héten ráérek - Feleltem.