Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

27.

*Hoseok POV*

Álmatlan éjszakákon voltam túl az Agma-val folyt beszélgetésem után. Sokat gondolkoztam és miután úgy döntöttem, hogy igaza van, azonnal visszakoztam és magamnak adtam igazat. Pár percre rá megint bele akartam menni az egyezségbe, de aztán rögtön fejbe is kólintottam magam egy párnával a hülyeségemért. Rémálmok gyötörtek, amiben Agma már egy kifinomult hölgy, én pedig egy szakadt farmerban és kinyúlt pólóban gengszterkedő senki lettem, vagy például olyanok, ahol a lány rákényszerített, hogy random feküdjek le valakivel, ő pedig nézte, nehogy elsumákolhassam a dolgot.

Szinte fájt a fejem és émelyegtem, amikor az irodámba érve lehuppantam a székembe. Keveset aludtam, túl sokat gondolkodtam és az volt a legfőbb baj, hogy nem volt ellenemre a dolog. Tartottam tőle, hogy mi fog történni, de ugyanakkor kíváncsi is voltam rá. Mindent ki akartam próbálni Agma oldalán, ugyanakkor szerettem volna, ha semmit nem változtat az életemen csak én az övén. Nem elleneztem volna a vele való kapcsolatot sem, ha meg tudom kicsit reformálni, habár nem várhattam el tőle, hogy egyedül ő változzon. 
Baromság!

- Jól vagy? - Agma hangjára felriadtam és hirtelen felkaptam a fejem, amitől megint megszédültem.

Lehunytam a szemem és egy másodpercre veszteg maradtam, még levegőt sem vettem, hogy valamelyest csillapodjon a fájdalom.

- Miben segíthetek? - Kérdeztem és felnyitottam a szemeimet, hogy ne legyek bunkó.

- Biztos minden oké? - Kérdezett rá megint.

Elmosolyodtam és óvatosan bólintottam egyet.

- Csak egy kis fejfájás - Legyintettem.

- Tessék - Sóhajtott és kipattintotta a táskája fedelét.

Felvontam a szemöldököm és néztem, ahogy egy fél percig ide-oda kutakodik az aprócska táskában, aztán mosolyogva kihúz valamit. Összehúztam a szemeimet, hogy lássam, aztán csak elmosolyodtam az aprócska, ezüst levél láttán.

- Fájdalomcsillapító - Mosolygott és letette elém az asztalra. 

- Igazán kedves vagy - Vettem fel az elém tett pirulát. - Köszönöm.

- Nincs mit! - Mosolygott. - Azért jöttem amúgy, mert a HR állítása szerint van valami fontos infód.

- Ó, igen! - Biccentettem és behúztam a székem az asztalomhoz közel. - Kaptam egy jó pár emailt - Kattintottam egyet a gépen és kissé kifordítottam a képernyőt, hogy Agma is lássa. - Látod ezt? 

Az egérrel kijelöltem a felső hat vagy hét üzenetet, amik mellett apró, piros felkiáltójel jelezte, hogy fontosak.

- Mhm - Bólogatott a lány.

- Ezek mind felkérések, üzleti ajánlatok, partnerré válások lehetőségei és a jövő kampányai - Magyaráztam, egyre szélesedő mosollyal az arcomon.

- Komolyan? - Tette a szája elé a kezét Agma, ahogy meglepődött.

- Komolyan - Biccentettem.

- Nem baszol át ugye? - Kérdezte, mire halkan felnevettem. - Ne haragudj! Úr isten! Ez nagyon jó hír!

- Az ám - Nevettem és visszafordítottam magam felé a képernyőt. - A héten mindegyiket átnézi a vezetőség is és megkezdjük a tárgyalásokat. Már ha minden jól megy, persze.

- Nem is tudom, mit mondjak! - Megingatta a fejét és enyhén eltátotta a száját, aztán megint csak elnevette magát. - Ez nagyon jó üzlet neked, Hoseok!

- Nekünk - Helyesbítettem és ránéztem a lányra. - Te voltál a fizikai, én a szellemi tényező, ha lehet így fogalmazni.

- Mindegy is nekem, hogy fogalmazol! - Legyintett. - Ez óriási!

Nevetve bólogattam, aztán hátra dőltem a székben. Tetszik ez a lelkesedés és ez a támogatás. Talán nem is olyan rossz a lány. Talán félre ismertem és megérdemelne egy esélyt. 

- Vedd be a gyógyszert! - Utasított mosolyogva a lány. - A fejfájástól kezdesz átlépni a másvilágba az arcod szerint.

- Bocsánat - Kértem elnézést, akárhogy is néztem rá. - Csak elgondolkodtam.

- Rólam? - Nevetett fel halkan.

- Délután beszélünk róla - Biccentettem, ezzel kisebb kérdőjeleket idézve benne.