Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

13.

Egy egyszerű, lenge nadrág volt rajtam, aminek az alja a vádlim közepénél lengedezett, éppen ezért a lezser hangulatát egy feszes toppal egyensúlyoztam ki. Hajamat szokásosan leengedve hagytam, hogy a vállamat súrolva röpködjön szerte-széjjel, ékszert pedig nem vettem fel, mert tudtam, hogy idebent tonnányit aggatok majd magamra. Félmosolyt villantottam, ahogy megláttam Hoseok alakját az irodája előtt, kezében egy irattartóval, másikban a telefonjával, amit a füléhez szorított. Felemeltem a fejem és magabiztos léptekkel haladtam felé, hogy majd el tudjak kanyarodni az öltözők felé.

- Agma! - Szólított meg Hoseok, miután egy pár másodperces szemkontaktus után elfordultam a személyzeti bejárat irányába. - Mindjárt vissza hívlak - Közölte valakivel a vonal másik végén.

Maga elé emelte a mobilját és megbizonyosodott róla, hogy bontotta a vonalat, aztán megtette a köztünk lévő, három lépés távolságot, amit türelmesen vártam. Testét megint egy semleges, barack színű vászonnadrág és egy fehér ing takarta, ami lehangoló volt, főleg azok után, amit a hétvégén láttam tőle. Elhúztam a számat, ahogy végigmértem és konstatáltam magamban, hogy így sokkal eszméletlenebb pasi, hogy már tudom, micsoda hasizmokat és feneket rejtenek ezek a göncök. 

- Jó reggelt! - Villantotta rám a halvány mosolyát, ám ezúttal egy adag feszültség és zavartság is volt mögötte, gondolom a hétvégén történtek miatt.

- Neked is - Mosolyogtam rá lazán, hogy megmutassam neki, nincs mitől félnie.

- Hogy vagy? - Biccentett egy aprót és a mellkasa elé emelte az irattartót.

Ez a mozdulata akaratlanul is sikította az ember arcába a védekezni vágyást és azt a fajta zárkózottságot, amit megpróbáltam levetkőztetni vele. Megvontam a vállam és bólogattam párat, amíg a válaszomon gondolkoztam.

- Pazarul - Vigyorogtam. - Fasza volt a hétvégém. És te hogy vagy?

Hoseok megköszörülte a torkát és idegesen körbe járatta a tekintetét, hogy megnézze, ki van a közelben és ki hallhatja a beszélgetést. Ujjaival rászorított a kemény fedeles mappára és megigazgatta azt maga előtt.

- Beszélhetnénk? - Biccentett az irodája felé.

- Aha - Biccentettem félre a fejem és már el is indultam befelé a nyitott ajtón. 

Besétáltam a tér közepére és hátra fordultam, hogy megvárjam a főnökömet. Ő is belépett és helyesen átgondolva a helyzetet, nyitva hagyta az ajtót maga mögött, nehogy gyanakvásra adjon okot bárkinek is. Elválasztotta a mappát a mellkasától és letette az asztal szélére, majdnem tökéletesen egy vonalban azzal. Míg háttal volt nekem, addig egy visszafoghatatlan félmosollyal lekandikált a tekintetem a fenekére és akaratlanul is megemelkedett a szemöldököm egy pillanatra, ahogy bevillant, ahogyan alsónadrágban áll a szobája közepén és éppen egy szűk farmert erőszakol fel az izmos combjaira. Visszakaptam a pilláimat az arcára, amikor megfordult, hogy szembe nézzen velem. Jól láthatóan zavarban volt és nem nézett a szemembe több, mint egy másodpercig egyhuzamban.

- Megkérhetlek rá, hogy a munkahelyeden ne említs semmit, ami... - Megállt és kereste a megfelelő szót, miközben kezével oda-vissza mutogatott kettőnk között. 

Halkan felnevettem és megingattam a fejem.

- Nem említettem semmit, ami kettőnkről szólna - Feleltem.

- Nyitva van az ajtóm - Figyelmeztetett, hogy halkítsak a hangomon.

Sóhajtottam egyet és közelebb léptem hozzá egy lépéssel, mire ijedten rám kapta a tekintetét. Igen, megtehettem volna, hogy játszadozom, de annyira ártatlan volt, talán túl egyszerűnek gondoltam ezt az egészet. Talán tényleg fontosabbak neki ezek a szar erkölcsi morálok, minthogy élvezze az életet egy kicsit velem.

- Ne aggódj! - Szinte motyogtam kettőnk közé a szavakat, ahogy kérésére vigyáztam a hangszintemmel. - Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak akármelyik megmozdulásommal! - Kértem bocsánatot tőle. - De mondd, hogy hazudok, ha azt mondom, nagyon jól érezted magad a buliban!

- Nem a bulival van a gond - Felelte és elszakította a tekintetét az enyémtől, aztán ismét köhögött egyet zavartan. - Habár az sem elfogadott, hogy belementem.

- Hanem a csókkal? - Kérdeztem vissza, aztán elmosolyodtam. - Részeg voltam, ráadásul nem is nyelves csók volt! Elhiszem, hogy fontos neked ez az egész tiszteletteljes, erkölcsi, visszafogott, önmegtartóztató cucc - Soroltam, ami épp eszembe jutott. - De ne csinálj belőle nagy ügyet, oké? Egyszeri alkalom volt - Vontam vállat. 

Összeszorította az ajkait és csendben állt előttem. Nem tudta, mit feleljen, csak ide-oda repítette a tekintetét az irodájában, kivéve rám. Felvontam a szemöldököm és mély levegőt vettem, mert nem voltam jó abban, hogy valakinek magyarázkodjak és megfejtsem, mit szeretne.

- Vagy beszéljünk róla? - Kérdeztem. - Nézd, nem tudom, mi lenne jobb neked, nekem hót mindegy, hogy újra játsszuk vagy elfelejtjük! - Sóhajtottam egyet. - De megértettem, nem hozzuk szóba mások előtt.

- Köszönöm! - Biccentett egyet. - És remélem, hogy nem volt számodra ez kellemetlen vagy félreérthető.

- Semmi gond - Nevettem fel halkan. - Én megbirkózom ezzel, hidd el! De ha szeretnél bármit is megbeszélni vagy ...

- Oké - Vágott közbe, hogy leállítson. - Délután, munka után kérlek, hogy ne menj el! Megbeszélés lesz az új szekcióval kapcsolatban és megkapod az új szerződést is.

- Oki - Bólintottam könnyedén, mosolyogva. 

- Köszönöm - Sóhajtott. - Most mehetsz, köszönöm a türelmedet és az idődet!