Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

20.

*Hoseok POV*

Egyre jobban érzem, hogy meg kellett volna ragadnom a lehetőséget napokkal ezelőtt és beszélni Agma-val, amikor felajánlotta nekem. Egyre jobban idegesít és nem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy miért. Talán mégis, de az általam nem volt elfogadható válasz. Ugyanakkor tudtam, hogy sokáig ez nem lesz tartható állapot és tennem kell előbb vagy utóbb valamit érte. 
Tudtam, hogy nagyon is a hatása alá kerültem, hogy tetszik nekem és nem nagyon akartam ellene tenni, habár tudtam, hogy nem helyes. Szavakkal ellenkeztem, de a testem minden porcikája ott akarta tartani a közelemben. Igaza volt, sajnos ezt be kellett látnom, akármennyire is sértette a férfiúi becsületemet. Igaza volt abban, hogy meg kellett volna beszélnünk a dolgokat, igaza volt abban, hogy nem tér el nagyban az életstílusunk. Csupán a legnagyobb küzdelmet saját magam jelentettem ebben, hogy elfogadjam végre az igazságot. 
Ráadásul egyre jobban dühített, hogy amióta megkértem indulatosabban is, hogy fejezze be a kis játékát, azóta tényleg nem próbálkozik. Idegesített, hogy nincs ott mellettem, nem próbálkozik, nem mutogatja magát szándékosan vagy akaratlanul, nem flörtöl és nincsenek epés megjegyzései. Legszívesebben behívtam volna az irodámba, bezárom az ajtót és vissza adom neki a kéretlen csókját, amit még a múltban adott nekem, de akármennyire is felszívtam magam, az ajtóig sem jutottam el, hogy kilépjek rajta. Meggátolt a büszkeségem és a félelmeim, nem tudhattam, hogy hogyan reagál rá majd, holott világosan kijelentette, hogy nyugodtan menjek. Konkrétan felajánlotta magát nekem, mégis képtelen voltam lépni. Nekem nem az számított volna, hogy szexeljek vele egy jót, hanem nekem a lelki dolgok vették volna át az irányítást a kapcsolatomban és majd egy kis idő elteltével szeretkeztek volna vele. Azt viszont nem tudtam tagadni, hogy a lány automatikusan beindította a férfiúi reakcióimat, akármennyire is éltem ezen elv szerint.

- Hoseok - Hallottam meg egy hangot.

- Tessék? - Mormogtam vissza hirtelen, fejemet még mindig lehajtva tartva, ahogy befejeztem a mondat elolvasását.

- Hű, de rossz kedved van - Fújtatott egyet Agma, közben sétált lassan az asztalom felé.

Felemeltem a fejem és habár éreztem, hogy a szívem azonnal kalapálni kezd és az arcomat is lassan elönti a meleg pír, felvettem az átlagos, kedves mosolyomat, amit a lány jelenlétében már nem viseltem annyira könnyedén, mint általában.

- Elnézést kérek! - Kértem bocsánatot a modortalanságomért. - Segíthetek?

- Mhm - Bólogatott és letett egy papírt elém az asztalra. - Az új ruha tervek elfogadását kérik.

- Miért te hoztad ezt? - Néztem fel rá, majd le az aláírandó papírra.

- Mert volt néhány ellenvetésem és szerettem volna megbeszélni veled, ne legyen félreértés - Magyarázta.

- Értem - Biccentettem. - Ez kedves tőled. Miről lenne szó? - Ismét felnéztem rá és igyekeztem figyelmen kívül hagyni a már bemutatóra előkészített szerelését rajta.

Elegánsan fiatalos volt és utálatosan kihívó. Ezüstös, csillogós felsőt kapott ezúttal, ami éles vágásaival kiemelte a dekoltázsát, a vékony derekát, lapos hasát és a puha bőrét is szem elé vetítette. Ehhez egy egyszerű, hosszú fekete szoknyát kapott, ami a lenge, mindent takaró stílusával enyhítette a topp okozta szívfájdalmakat és nőiesebbé tette a viselőjét. 

- A második oldalon lévő bemutató szettel nem értek teljesen egyet - Húzta el a száját. 

Átlapoztam a következő oldalra és sietve átfutottam a sorokat a szememmel, aztán a hozzá csatolt vázlatot is szemügyre vettem. A magas derekú hosszúnadrággal semmi probléma nem lett volna, de láttam, hogy a felső részhez oda van nyilazva a megjegyzés, hogy egy zakó és más semmi. Összeráncoltam a homlokom és kérdőn néztem fel Agma-ra. 

- Nem vállalok meztelen képeket! - Szögezte le. - A zakó okés, de legalább egy melltartót hadd vegyek fel alá, ha mást nem.

Felvontam a szemöldököm és szinte azonnal rátévedt a tekintetem és akaratlanul is átvilágítottam a szemeimmel és rá képzeltem ezt az új szettet és nem tetszett, amit láttam. Vagyis tulajdonképpen tetszett, túlságosan is és ez nem tett a kedvemre. Sűrű pislogással jeleztem magamnak, hogy elég legyen ebből és visszavezettem a tekintetem a papírra. Bólogattam párat és elgondolkodtam, hogy hagyjam neki, hogy zakóban flangáljon vagy tényleg kellene alá valami? Egyikőnknek sem lenne szerencsés az első változat, úgyhogy sóhajtottam és elmosolyodtam. 

- Persze - Feleltem. - Érthető. Melltartó vagy felső mindenképp kell.

Megköszörültem a torkom, mert úgy éreztem, kiszáradt hirtelen, ugyanakkor a nyálam túltermelődött a kusza gondolatokra. Nem tetszett nekem ez a hatás, amit elért nálam a lány, viszont az sem tetszett, hogy ilyen könnyedén gondolkodtam róla mostanában. Akartam őt, de a saját szabályaim szerint, mégis akartam a mást, a vadságot és a változatosságot, aztán megint csak megijedtem ettől a gondolattól és inkább egy visszafogott, magának való lányt szerettem volna. Utálatos egy helyzet.