Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

59.

- Mit szólnál egy kis szabadsághoz? - Kérdezte hirtelen Hoseok.

Ránéztem és a fél adag tészta még kilógott a számból, amit épp magamba tömtem. A férfi felnevetett a kinézetemen és megforgatta a szemét. Elmosolyodtam és leharaptam a tésztaszálakat, ami miatt a fél kaja visszaesett a tányéromba. Hoseok felsóhajtott és a tenyerébe temette a homlokát.

- Mindig is tudtam, hogy egy úrihölgy lakozik benned - Mormogta.

- Egy kibaszott hercegnő vagyok, oké? - Mutattam rá a pálcikáimmal, de a szám még mindig tele volt, ezért csodálkoztam, hogy egyáltalán ért valamit abból, amit mondtam neki.

- Mhm - Bólogatott és felnézett rám megint. - Legalább az enyém.

- Na látod - Vigyorogtam rágás közben. - Csak megtalálod a jó oldalát a dolognak.

- Te vagy a jó oldala mindennek - Bókolt és megingatta a fejét. - Szóval? Szabadság?

- Hova szeretnél menni? - Kérdeztem vissza és lenyaltam a számat, ami csupa szósz és olaj volt a tésztától, amit végig húztam rajta. 

- Nem tudom - Vont vállat és felcsippentett egy kisebb, elegáns adagot az evőeszközével, hogy valószínűleg le is tudja nyelni azt, nem úgy, mint én. - Pihenni valahova.

- Február van - Közöltem vele. 

- Akkor meleg helyre kell menni - Vont vállat könnyedén. - Valahova délre. Vagy szigetre.

- Szigetre - Ismételtem a választását. - Remélem tudod, hogy onnan nem jövök vissza.

Hoseok felnevetett és letette a pálcikáját, mert valószínűleg arra készült, hogy mélyen ható beszélgetésben lesz részünk. Én is követtem a példáját és lefektettem a tányér szélére az evőeszközömet. Megtöröltem a számat a szalvétám sarkával és felkönyököltem az asztalra, hogy úgy tudjak a férfire nézni.

- Keményen dolgoztunk az elmúlt egy évben - Mosolygott rám Hoseok. - A munkában és a kapcsolatunkon is. Ránk fér.

- Tudom - Bólintottam. - De nem lesz furcsa, hogy egyszerre megyünk el szabadságra? Ugyanannyi időre?

Hoseok sejtelmesen elmosolyodott és egy pillanatra lehajtotta a fejét. Megnyalta az ajkait és kicsit megbillentette a fejét, mielőtt mély levegőt vett volna. 

- Már elkértem magunkat - Felelte. 

- Tessék? - Néztem rá döbbenten, aztán csak hihetetlenül felnevettem. 

- Mármint én akkor megyek el, amikor akarok, a tulaj leszarja, hogy mit csinálok - Ráncolta a homlokát nevetve. - De téged is elkértelek. 

- És nem volt furcsa neki, hogy te adod be az én szabadság kérelmemet?  - Ingattam a fejem.

- De - Biccentett. 

- És? - Pörgettem fel, hiszen mindent harapófogóval kellett kiszedni belőle. 

- Először próbáltam menteni a menthetőt - Vont vállat és lehajtotta a fejét. - Aztán amikor nevetve közölte velem, hogy csak terhes ne legyél, mert kellesz neki a céghez, már semmi veszteni valóm nem volt.

- Jézusom - Lehunytam a szemem és először idegesen felhúztam a szemöldököm, aztán csak felnevettem. - És? Tudja, hogy együtt vagyunk?

- Igen - Bólintott Hoseok. 

- Nem volt kiakadva?

- Hát - Elhúzta a száját, ami nem sok jóra engedett következtetni. - Igazából először közölte velem, hogy elbocsájtást von maga után a munkahelyi kapcsolat. 

- Kirúgott? - Szóltam közbe indulatosan.

- Nem! Nem, dehogy - Nevetett fel és átnyújtotta az asztalom a kezét, némán kérve az enyémet, hogy lenyugtasson. 

Belecsúsztattam az enyhén remegő ujjaimat a tenyerébe és tűkön ülve vártam a sztori folytatását. Már-már hányingerem lett, ahogy az éppen elfogyasztott ebéd megfordult a gyomromban a hírkavalkádra.

- Szóval elkezdtem mentegetőzni, hogy ne rúgjon ki - Megköszörülte a torkát és zavartan lenézett a kezeinkre. - Aztán konkrétan arcon röhögött.

- Tessék? - Kérdeztem vissza és most én voltam összezavarodva. 

El sem tudtam képzelni, hogy Hoseok mennyire megilletődött és tehetetlen volt ott, a helyszínen ennyi hangulatingadozás és kétség között. Én biztosan sírva fakadtam volna, ha az egyik pillanatban mentegetőzöm kellett volna, aztán csak hallgatni a kirúgás esélyét, aztán ismét kérlelni a lehető legjobbat, aztán egy nevetéssel szembesülni.

- Azt mondta, hogy alap esetben kirúgna mind a kettőnket, de legalább egyikünk repülne a cégtől - Felelt mosolyogva. - De mivel mind a ketten nagyon jól dolgozunk és a két fő pillére vagyunk a cégének, eszébe se jutott. Na meg azt mondta, hogy amióta együtt vagyunk, még jobban dolgozunk és egyre több szerződést kötünk külsős cégekkel, úgyhogy jók vagyunk.

- Akkor nem rúgott ki - Tisztáztam a hallottakat.

- Nem - Ingatta a fejét Hoseok.

- És még büszke is ránk.

- Aha.

- És elengedett szabadságra?

- El.

- És tudja az egész cég, hogy együtt vagyunk?

- Egyelőre nem, de nem mondom, hogy holnap délutánra nem lesz vele mindenki tisztában.

- Hű - Sóhajtottam. - Köszönöm!

- Mit? - Mosolygott rám.

- Hogy nem titkolózunk tovább! - Nevettem fel megkönnyebbülten. - Olyan rossz volt.

- Azért azt tisztázta velem, hogy az irodában, amennyiben lehet, ne keféljünk.

- Hoseok - Nevettem fel a szóhasználatán.

- Ő mondta így - Emelte fel a kezeit védekezőn, de nevetett mellé. - Nem én! Ő volt, esküszöm. Konkrétan, szóról szóra azt mondta, hogy ne keféljünk az irodámban és ha lehet, mellőzzük a nyilvános pornó jeleneteket az épületen belül.

Hoseok lehajtotta a fejét és az arcát a tenyerébe temette zavartan. Én hangosan felnevettem és hátra ejtettem a fejem, ami miatt még velősebben szakadt fel a torkomból a röhej.