Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

6.

*Hoseok POV*

Miután megkaptam a lány címét, úgy döntöttem, hogy nem rakom ki valahol, hanem a ház elé viszem haza. Egyrészt nagy bunkóság lett volna, ha nem teszem meg, másrészt kielégítette volna egy kíváncsiságomat, hogy hol is lakik pontosan. Na meg legalább tudtam, hogy épségben haza ér. Ebben a ruhában sose lehet tudni. A fekete anyag rugózott rajta, ahogy lépkedett előttem, amikor lementünk az autómhoz a mélygarázsba, aztán kis híján a bugyijáig beláttam, ahogy leült az ülésre, a ruha pedig felcsúszott a combján. Remegő kezekkel markoltam a kormányt, csak annyi szerencsém volt, hogy pár perc után elfektette a táskáját az ölében és eltakarta a kritikust részt. 

- Hogyhogy leléptél ilyen korán? - Kérdezte a lány, hangjára pedig apró libabőrök futottak végig a karomon, ahogy a csendbe hirtelen belemászott a kellemes tónusa.

- Holnap tárgyalásom lesz - Mosolyodtam el. - Nem akartam úgy kinézni, mint egy felmosórongy. Másnaposan. Kicsavarva. 

Agma felnevetett a halmozásomon, én pedig lelassítottam az egyik piros lámpánál, ezzel esélyt kapva, hogy oldalra pillanthassak és megnézzem magamnak egy kicsit. Emberfeletti módon teltek voltak az ajkai, mintha sebészi beavatkozás műve lenne, holott tudtam, hogy eredeti, hiszen minden fényképes okmányát láttam a cégnél jó pár évre visszamenőleg. Arca kislányosan festett, mégis komoly volt, szemei pedig hiába voltak szépen vágottak, csupa ördögi tekintetet villantottak rám.

- Komoly ügyfelekkel? - Kérdezett rá a tárgyalásra.

- Hm? - Tértem észhez és elmosolyodtam. - Ó, nem. Csak a cégen belüli fejlesztésekről.

- Moon mondta, hogy van egy terve velem - Felelt.

Igen, az a baj, hogy annak a férfinak elég sok terv van a fejében és nem mindig a munkáról szól, de az biztos, hogy az összesben benne vannak a modell lányaink. Nem egyszer figyeltem már, ahogy megpróbál visszaélni a hatalmával és zsarolni a lányokat, szerencsére azonban nem ment tovább néhány csúnya próbálkozásnál.

- Így van - Bólintottam lassan. - Átnéztem a statisztikákat és úgy tűnik, hogy a legtöbb visszatérő vendégünk és igazából összességében a legnagyobb százalék az általad bemutatott termékeket vette meg. 

- Ez azért van, mert jól csinálom vagy mert bámulhatnak? - Kérdezett vissza és halkan felnevetett.

- Csinos vagy és ezt észre veszik a vevők is - Feleltem, belebújtatva az általam régóta kimondásra vágyó bókot a válaszomba. - Van egy olyasfajta kisugárzásod, ami érdekesebbé teszi az egészet.

- Hm - Bólintott Agma és rám nézett. 

Én nyeltem egyet és elgondolkoztam, hogy most azonnal adjam meg magam neki és a varázserejének vagy igyekezzek még tartani magam a saját morálaimhoz. Végül csak megszorítottam a kormányt és befordultam jobbra, ahogy a GPS mutatta az utat a lány lakásához. 

- Szóval azon gondolkoztunk, hogy megérné megpróbálni belevinni egy saját kis műsort az egészbe - Folytattam. - Természetesen ha elfogadod az ajánlatot, plusz fizetést kapnál érte.

- Oké - Sóhajtott a lány és kicsit feljebb csúszott az ülésben, ahogy helyezkedett kicsit. - És te mit gondolsz? Megérné?

Összeszorítottam a fogaimat és lassú, mély levegőt vettem. Legyek átlagos és ragadjam meg a lehetőséget vagy legyek az átlagos főnöke? Néha tényleg nem tudok mit kezdeni a tanult viselkedésemmel!

- Ez majd kiderül az első bemutatók után - Feleltem kimérten. - Ha a bevételek és a statisztikák úgy mutatják, folytathatjuk - Bólintottam mereven.

Oldalra pillantottam és a lány kérdő tekintetével találtam szemben magam, mintha csak azt üzenné szavak nélkül, hogy "komolyan ilyen hülye vagy?". Mosolyogva visszafordultam az út felé, aztán halkan felnevettem.

- Rosszat mondtam? - Kérdeztem.

- Sose láttalak még így mosolyogni - Nevetett fel halkan.

Visszahúztam a vigyort és egy zavart, apró mosolyra szelídítettem. Nem tudhattam, mennyire nézek ki idiótán a széles vigyorommal, hogy kivillantottam a fogaimat vagy hogy hangot is adtam a nevetésnek, ezért kicsit ideges lettem, habár semmi problémát nem szült volna, de tetszett nekem a lány és automatikusan igyekeztem megfelelni neki is, ahogy mindenkinek.

- Nincs sok vicces dolog munka közben - Feleltem, hogy megmagyarázzam, miért nem szokott látni nevetni.

- Én az vagyok? - Nevetett fel.

Halkan felkuncogtam ismét, mert elengedhettem magam, úgy éreztem, hogy nincs miért feszengenem Agma mellett. 

- Csak kellemesebb a társaságod, mint a számítógépem, a feszült vezetőség, a tárgyalások anyagai és még jó néhány ember a cégnél - Mondtam halkan, hiszen eszem ágában sem volt panaszkodni vagy olyannak tűnni, aki elégedetlen.

- Köszönöm - Mosolygott a lány, meglepően könnyedén, nem akadva fent a felsorolt dolgokon. - Te is lehetnél kellemesebb társaság - Mondta, mire megfeszültek az ujjaim a kormányon. - Szoktál lazítani?

- Hogy én? - Kérdeztem vissza kimért hangon. - Nem, nem igazán.

- El kéne jönnöd egy buliba! - Sóhajtott Agma. 

Kikerekedtek a szemeim és hirtelen elfogott a szorongás és a félelemérzet. Én? Buliba? Gyerekkorom óta nem voltam nagyobb összejövetelen, mint egy szülinapi zsúr vagy egy céges parti. Nem az én világom. Mit csináljak én ott? Igyam le magam? Oké, elég sokszor gondolkoztam már rajta, hogy mi lenne, ha megtörténne és Agma valahogy belekeveredne a képbe és megtanítana lazítani, de ez mindig csak ábránd volt és még saját magamtól is megijedtem ilyenkor és elvetettem az ötletet. 

- A főnököd vagyok - Jelentettem ki.

Agma felnevetett és hátra ejtette a fejét a támlára. 

- És a főnökök nem lazítanak? - Kérdezett vissza.

- Tudomásom szerint nem sok főnök megy egy egy partira az alkalmazottjával - Feleltem.

- A legtöbb főnök seggfej és csak megdugja az alkalmazottakat, akik feljebb akarnak jutni a ranglétrán - Puffogta a szavakat Agma vulgárisan, mire kikerekedtek a szemeim. 

- Megérkeztünk - Közöltem vele megkönnyebbülten, amikor lelassítottam a megfelelő házszám előtt.

Egy kisebb társasház volt, talán négy lakással. Új építésűnek tűnt, elég visszafogottnak és otthonosnak. Nem volt rossz környéken sem, úgyhogy egy halvány mosollyal nyugtáztam, hogy a lány megfelelő körülmények  között tengeti a napjait és nem illegális szerekre szórja a megkeresett pénzét.

- Holnap szombat - Közölte Agma és megigazította a táskáját, hogy megfelelően tudja felemelni, amikor kiszáll az autóból. - Kilencre értem jössz vagy találkozzunk az Itegroban?

- Integro - Ismételtem a hely nevét, amit már ismertem. 

Elég nagy klub volt a belvárosban, szerencsére kevés balhés üggyel. Jó környéken feküdt a hely és elég jól menő bulinegyed volt arrafelé.

- Akkor ott? - Mosolygott és már tudtam, hogy ebből nem is akarok és nem is tudok kimászni.

- Inkább felveszlek - Feleltem halkan.

- Oké - Bólintott boldogan és kipattant az autóból.

Még mielőtt becsukta volna az ajtót, lehajolt és mosolyogva benézett a kocsiba. Ezzel nem lett volna baj, ha a ruha nem csúszik előre és enged belátást az egész testére, bármiféle akadály nélkül. Hirtelen lesütöttem a szemeimet, hogy megvédjem magam a kínos helyzettől, de már helyezkednem kellett a sofőr ülésben.

- És kérlek, ne inget vegyél! - Sóhajtott lemondóan.

- Értettem - Nevettem fel halkan. 

- Köszönöm a fuvart!