Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

16.

Úgy gondoltam, békén hagyom Hoseok-ot. Egy ideig azt hittem, hogy egyenesben vagyok, hiszen a hétvége után sokszor rajta kaptam, hogy a meztelen lábaimon kalandozik a tekintete, amikor kilógott a szoknyám vagy a nadrág alól, vagy pedig zavarba jön, ha kettesben maradtunk egy helyen. Sok időt töltöttünk együtt az új kollekció kitalálása és a legjobb eredmény kivitelezése végett, amit próbáltam úgy időzíteni, hogy a lehető legkorábban érkezzek, amíg nincs ott senki vagy pedig később menjek, hogy plusz perceket lehessek vele. Az elmúlt időben azonban elég kemény és határozott azzal kapcsolatban, hogy a legkevesebb esélyt adja meg nekem ezekre. A lehető legkevesebbet beszél velem, ha megteheti, mindenkit becsődít egy irodába, csak ne legyen velem kettesben, másra bízza a munkát, amint tudja és hasonlók. Úgy voltam vele, hogy megadom neki a lehetőséget továbbra is, hogy meggondolja magát, de már nem fogok ilyen erőteljesen kapálózni utána. 

- Agma! - Hallottam meg a nevem, miközben éppen rám kapcsolta valami az egyszerű, de mutatós darabokat az új kollekcióból. 

Csak a fejemet fordítottam, hogy ne akadályozzam a munkában a lányt, aki éppen a derekam köré tekerte az ezüst láncot. Hogy ezt megmutathassam, egy magasított derekú, de testre feszülős szoknyát kaptam, aminek a teteje éppen, hogy súrolta a láncot, még inkább kiemelve ezzel a vékony derekam. Felülre egy kissé rojtos, bohém felső került, habár a melltartó mértének köszönhetően eléggé eltért a szokványos bemutató darabjaimtól. 

- Elnézést! - Fordult meg Hoseok azonnal, ahogy meglátta, hogy a szoknyám gumiját kicsit letolva segítek az ékszer felhelyezésében. 

Elmosolyodtam, aztán csak megingattam a fejem.

- Semmi gond - Feleltem. - Már mindjárt végzünk is. 

-Oké - Motyogta és először vissza fordította a fejét, hogy megnézze, minden rendben van e és csak utána fordult teljes testtel felém. Megigazította a nyakkendőjét, habár tökéletesen állt eddig is és tett egy pár lépést közelebb. 

- Mi a helyzet? - Kérdeztem mosolyogva, a szemébe nézve, de Hoseok gyorsan elkapta rólam a tekintetét és inkább a segítő hölgy kezére fókuszált, hogy hogyan applikálja rám a kapcsokat.

- Csak megnéztem, hogy álltok - Felelt mosolyogva és aprókat biccentett, mintha saját magát akarná igazolni, hogy tényleg ezt tette. - Tíz perc múlva kezdődik a bemutató.

- Oké - Bólintottam.

- Meg is vagyunk! - Kelt fel a guggolásból a lány, aki rám aggatott mindent. - Mit gondolsz? - Nézett először rám, majd Hoseok-ra.

- Nekem tetszik - Simítottam végig óvatosan az apró szemű láncon a derekam körül.  - Egyszerű és csinos - Emeltem fel a kezemet és a csuklómra pakolt karikákat vettem most szemügyre. 

Hoseok közelebb lépett ás végig nézett a szerelésemen. Komoly ábrázata egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő, hiszen nem tudtam, hogy ennyire rossz vagy ennyire jó. 

- Át kell gondolnunk a ruhákat - Mondta halkan, zavart rekedtséggel a hangjában.

Féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, de gyorsan el is nyomtam, ahogy Hoseok felnézett, hogy a nyakláncomat is megnézhesse. 

- Elnézést! - Biccentett egyet a segítő hölgy és le is lépett, hogy máshol nyújtson menedéket valakinek a sok munka alól.

- Mhm - Hümmögte Hoseok, akinek valószínűleg el sem jutott a tudatáig, hogy mi történt. 

Nagyon komolyan fixírozta a nyakéket, aztán félre biccentette a fejét és összehúzott szemekkel a fülbevaló felé fordult. Mély levegőt vettem és igyekeztem nem megmozdulni, csak hagytam, hogy minél alaposabban megnézzen magának. Tett még egy lépést közelebb, mire összepréseltem a számat, nehogy elengedjek egy hatalmas vigyort. Szerettem volna, ha a férfi magától kezd el majd keresni és észre veszi, hogy szüksége van egy kis kikapcsolódásra a feszült és önmegtartóztató életéből. 

- A hajadat fel tudod fogni? - Motyogta és továbbra sem vette le a figyelmét az ékszerről.

Lassan felnyúltam és vigyázva, hogy ne zökkentsem őt ki, az ujjaimmal feltúrtam a hajam és ideiglenesen megtartottam a tenyeremben a kreált copfot, hogy megmutassam, hogyan is nézne ki.

- Így? - Kérdeztem halkan.

Hoseok elszakította a tekintetét a nyakláncról és a fülbevalóról és ránézett a hajamra, aztán az arcomra. Pislogott párat, aztán hirtelen mozdult oldalra, az asztal felé mellettünk. Elmosolyodtam és elengedtem a hajam, aztán kicsit megráztam a tincseimet, hogy természetes mivoltukban essenek a vállamra.

- Igen - Felelt. - Jobban látszódik a fülbevaló.

Közben egyik papírt a másikra tette, majd vissza az eredeti helyére, hogy pótcselekvésként elüsse az időt és véletlenül se kelljen rám néznie. 

- A bemutató után lesz egy gyors fotózás is a honlapra, ha nem bánod - Motyogta gyorsan az infókat, továbbra is háttal állva nekem.

- Nem, dehogy - Feleltem. 

- Oké - Bólintott egyet és majdnem lesöpört egy papírt az asztala széléről.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Hoseok idegesen és zavartan pillantott rám, aztán visszatolta a lapokat az eredeti formájukba. 

- Hoseok..

- Ne most! - Szakított félbe azonnal, halk, de határozott hanggal. 

Rám villantotta a kedves, semmit mondó mosolyát és megint igazított egyet a nyakkendőjén. Csodálkoztam rajta, hogy eddig nem fulladt meg, mert minden egyes alkalommal, amikor hozzá ért, kicsit szorosabbra tolta a csomót. 

- Sok sikert az első, önálló bemutatódhoz! - Nyújtott kezet formálisan.

- Köszönöm a lehetőséget, főnök! - Feleltem és belecsúsztattam a kezem az övébe.