Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

24.

Minden jól alakult a partin. Kellemes volt a hangulat, leszámítva a pár nőt, akik láthatóan alacsonyan voltak a ranglétrán, ezért fogtak maguk mellé egy pénzes üzletembert vagy iparmágnást, most pedig olyan magason hordták az orrukat, hogy örülhettek, hogy nem okoztak repülőgép balesetet vele. Ezek a hölgyek eléggé megnéztek és sutyorogtak a hátam mögött, de ez mind abba maradt, amikor Hoseok az oldalamra perdült és velem sétált tovább, vagy pedig amikor megláttak bemutató közben. Szerettem meglepetést okozni az embereknek, főleg, ha én jöttem ki belőle győztesként. Élveztem, hogy Hoseok néha a tenyerét óvatosan a derekamra vagy a hátamra simította, amikor fotókat készítettek rólunk vagy utamra indított valamelyik irányba. Rendszerint ilyenkor kissé ijedten, szinte megbánást mutatva húzta vissza maga mellé a kezét, de mosolyogtam, hiszen láthatóan nem ódzkodott az érintésektől. Én is szándékosan megragadtam a lehetőségeket és a főnököm karjára csúsztattam az enyémet vagy egy-egy fotó erejéig közel csúsztam hozzá, hogy szinte megböktem őt a felső testemmel. Várhatóan, ám meglepően nem tiltakozott vagy tett határozott lépést hátra tőlem, ami tetszett. Megnyerő volt a környezet és a levegő, nem volt sem feszültség, sem pedig pénzről való vita, természetesen kivéve a finom, üzleti vitákat a nagy emberek között. Hoseok igyekezett kihúzni magát ez alól, de amikor kénytelen volt belekeveredni és hozzá szólni a témához, akkor is csak szűkszavúan, ám határozottan állt a véleménye mellett. Én csak mutatóban álltam mellette, kifejezetten erősítve őt, akármit is mondjon. Nem sokat értettem a beszélgetésekből, nem értettem a részvényekhez vagy a fejlődő iparágazatokhoz, gőzöm sem volt a befektetésekről és a kockázatokról, de szépen tudtam mosolyogni és élveztem a főnököm közeli társaságát. 

- Elnézést! - Mosolyogtam a kis körben mindenkire, ahogy kihúztam magamat a már unalmas beszélgetés alól és aprót biccentve kiléptem a körből.

- Minden rendben? - Kérdezte Hoseok egy apró mosollyal.

Ránéztem és bólintottam egyet egy széles mosollyal. Megigazítottam a táskámat a kezemben és aprót sóhajtottam. 

- Szólít a természet.

- Ó - Értette meg, hogy pisilnem kell. - Megyek én is. Elnézésüket egy percre! - Biccentett visszafelé a társasághoz.

Mellém lépett, én pedig felvont szemöldökkel mosolyogtam fel rá. Néztem, ahogy maga elé meredve sétál, aztán halványan elmosolyodik a tekintetemtől és végül lenézett rám.

- Segíthetek? - Kérdezte.

- Talán a kezemet is fogni szeretnéd közben? - Kérdeztem.

Hoseok arca egy pillanat alatt vált mosolygósból zavart kisgyerekké, ami szórakoztatott és még jobban érdekessé tette számomra őt.

- Dehogy! - Motyogta kettőnk közé és visszanézett maga elé.

- Csak vicceltem - Forgattam meg a szemem nevetve. - Untad, mi?

Hoseok felnevetett és lehajtotta a fejét, aztán megdörzsölte az orrnyergét és visszaemelte a fejét, amin egy széles mosoly csücsült. Én is mosolyogva figyeltem és nem szerettem volna levenni róla a tekintetem, de félő volt, hogy vagy elesek vagy neki megyek valakinek.

- Ehhez a témához sajnos nem tudok hozzá szólni, bármilyen kellemetlen is - Sóhajtotta.

- Kellemetlen? - Kérdeztem vissza. - Az elmúlt két órában gőzöm sem volt, hogy miről beszéltetek.

- De szépen mosolyogtál és nevettél, ha kellett - Vont vállat és ismét felnevetett. 

- Mosolyogj és bólogass! - Feleltem jókedvűen. - A kellemes társalgás alapja egy ilyen társaságban.

- Sokszor voltál ilyen partin? - Kérdezte. 

- Nem - Ingattam meg a fejem. - De veled dolgozom.

- Ezt most bóknak veszem, oké? - Sóhajtott lemondóan, de mosolyogva. 

- Ahogy szeretnéd - Vontam vállat, ráruházva a döntés felelősségét. - Innen azt hiszem, hogy egedül kell mennem.

- Várj meg itt, ha végeztél! - Kért rá és már elő is húzta az út közben megcsörrenő telefonját. - Ha megbocsájtasz! 

Bólintottam és mosolyogva befordultam a női mosdóba. Jó bulinak ígérkezik eddig..