Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

39.

Csendben figyeltem, ahogy Hoseok átpörgeti a lapokat a kezében, közben igyekeztem figyelni, amit mond nekem, de eléggé elvonta a figyelmem a hosszú ujjainak mozgása, ahogy hajtogatta az oldalakat. Nem tudom, mi ütött belém, hiszen eddig is eléggé felkorbácsolta az érdeklődésemet a férfi, de mostanában különösen kivívja a figyelmemet mindennel. Akár csak egy helyben áll, akkor is a fenekét bámulom, ha ír valamit vagy gépel, a kezei vonják el a figyelmem, ugyanígy ha beszél, hatalmas erőfeszítésembe telik, hogy ne arra koncentráljak, hogy melyik pillanatban ugorjak rá és csókoljam meg erőszakosan, akár az akarata ellenére is. Amikor csak a távolból figyeltem vagy vártam, hogy sorra kerüljek a figyelméért valaki után, addig az arcát és a vonalait csodáltam. Nem voltam szerelmes a férfiba, de a kinézetébe már annál inkább. Nem mondom, könnyedén beleeshettem volna Hoseok-ba is, megvolt benne minden, de hiányzott egy kis darabka még a kirakósból, hogy számomra ez megfelelő legyen és ugyanígy volt ezzel ő is valószínűleg. Tökéletes volt kettőnk között a kémia, habár visszafogtuk elég rendesen, tökéletes volt a kommunikáció, mind a ketten vonzódtunk a másikhoz... mégsem tudtam volna megmondani, hogy mi az, ami nem passzol még tökéletesen. Valószínűleg a viselkedésünk és az erkölcseink lehettek a legnagyobb gátló tényezők, de tényleg nem tudtam volna megmondani.

Becsuktam a számat és oldalra sandítottam az egyik kollégámra, aki megnyerte a kihirdetett 'versenyt' és velem párhuzamosan kezd el egy szóló kampányt. Ez azért volt jó, mert legalább leszálltak rólam a pletykálkodással, hogy azért sikerült nekem, mert valamelyik főnökkel lefeküdtem a munka érdekében. Így legalább láthatja a kolléganőm is, hogy nem történik sok minden, csak megbeszéljük a részleteket, aztán egy csapat felkészít az új ruhákkal és sminkkel, megkapjuk az ékszereket és jöhet is a fotózás vagy a bemutató. Habár tudtam, hogy Hoseok-ot én többször is meg fogom látogatni, ez már külön ügy volt, amihez senkinek semmi köze nem volt.

- Agma, te kérlek addig menj le a harmadikra és kezdd el összeszedni a ruhákat a mai fotózáshoz, addig megbeszéljük a másik részleteit! - Mosolygott rám Hoseok. - Aztán várlak vissza, hogy a te kampányodat is átbeszéljük.

- Oké - Bólintottam és felálltam a fotelből. 

Biccentettem egyet a főnökömnek, aki végig a szemembe nézett és viszonozta a gesztusomat. Halvány mosollyal a száján visszanézett a másik modellre és hogy elterelje a saját figyelmét, azonnal vett egy mély levegőt és előhúzta a megfelelő papírokat. 

*Hoseok POV*

Nehéz volt figyelnem, de muszáj volt tartanom a látszatot, hogy semmi több nincs köztem és Agma között, mint munkakapcsolat. Hiába hívtuk tanulmányi kapcsolatnak vagy közös tanításnak, szerintem mind a ketten éreztük, hogy az első pillanattól kezdve kinőtte magát ez a dolog. Egyszerűen ellenállhatatlan volt számomra a lány szépsége és csinos alakja. Kifogástalan volt a stílusa és néha még a viselkedése is, ha pedig kivetni valót hagyott maga után, azon is már csak mosolyogtam. Ami fontosabb volt a számomra, hogy nagyon jól el tudtam vele beszélgetni és úgy tűnt, mindenhez hozzá tud szólni kicsit és amihez nem ért, azt őszintén megmondja, hogy nem tud róla semmit, nem pedig süketel. Hagyja, hogy meséljek neki és meghallgatja a dolgaimat kérés nélkül, valamint tanul tőlem és én is tőle. Tiszteletben tartotta a kérésemet és hiába tolja kifelé a határaimat, nem tesz meggondolatlan lépéseket és ezért hálás vagyok neki. Szépen, lassan elérte, hogy én küzdjek magammal, hogy visszafogjam magam. 

- Itt vagyok! - Hajtotta be maga után az ajtót Agma, miután helyet cserélt a másik modellel.

Elmosolyodtam és egy sóhaj hagyta el a számat, ami szinte megkönnyebbült érzést adott nekem.

- Becsukjam? - Kérdezte és az ajtóra mutatott.

- Kérlek - Bólintottam egyet.

Agma egy széles mosollyal csapta be az ajtót és ugrándozott felém. Én felnevettem és automatikusan kitártam a karom, hogy ölelésbe hívjam. A lány egy vigyorral, de meglepett arccal csapódott a mellkasomba, mire mind a ketten felnevettünk. Mélyet szippantottam az enyhe virágillatából és úgy éreztem, máris hűlt helye a munkahelyi stressznek. 

- Megbeszélhetjük a részleteket? - Kérdeztem és megsimogattam a haját.

- Mhm - Bólogatott Agma és eltávolodott kicsit tőlem. 

Lenéztem rá, ő pedig a szemembe nézett és erős késztetést éreztem rá, hogy azonnal megcsókoljam, de emlékeztetnem kellett magam rá, hogy hol is vagyok. A lány felvonta a szemöldökét, ahogy összepréseltem a számat, aztán egy halvány félmosolyra húzta a száját. Éreztem, ahogy ujjai kicsit rámarkolnak az ingem szélére és aprót ránt rajta, ahogy segített magának feljebb mászni. Hatalmasat nyeltem és már semmi mást nem hallottam, csak a saját szívemnek a dobogását a fülemben és éreztem a torkomban is. Agma meredten nézte az ajkaimat, amit nem mertem volna biztosan állítani, hogy nem remegett már, aztán nyugodt és kedves tekintettel felnézett rám. 
Mosolyogva lehajoltam és az orrommal megböktem az övét és már ez a közelség is olyan légzészavart okozott nálam, hogy azt hittem, megfulladok. Jobb kezemet felvittem az arcához és aprót cirógattam rajta, aztán az arcára adtam egy puszit. 
Agma lehunyta a szemét és elmosolyodott, aztán visszaállt a talpára, elengedve ezzel a segítséget szolgáló ingemet.

- Itt nem szeretném - Motyogtam kettőnk közé.

- Hm - Bólintott egyet és visszanézett rám. - Oké.

- Őszintén szólva nem tudom, hogy képes lennék e figyelni, ha kopogna valaki - Magyarázkodtam.

Agma halkan felnevetett és bólogatott.

- Jogos érv - Sóhajtott. - Ne haragudj! Tudom, hogy megkértél rá, hogy itt ne. 

- Mm - Mormogtam egyet és újból megsimogattam az arcát, mire újból egy mosollyal a száján nézett fel rám. - Át kell gondolnom a szabályaimat - Sóhajtottam egyet.