Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

17.

*Hoseok POV*

Az ujjaimmal kocogtattam az asztalom lapját, amíg Agma készült a következő, egyéni fotózására. A bemutató jól sikerült, de úgy döntöttünk, hogy jobb lenne először fotókat és kis reklám videókat csinálni, hogy népszerűsítsük az új irányzatunkat, mielőtt nagyszabású bemutatókat csinálnánk a még ismeretlen szerzeményekkel.
Akármennyire is próbáltam elvonatkoztatni, a munkára koncentrálni és a saját erkölcseimmel élni, Agma mindig belemászott a fejembe. Hívatlanul csöppent a legmélyebb gondolataimba és nemtörődöm módon kúszott bele minden fantáziámba. Az eddigi, kedvelt tevékenységeim róla szóltak, a lazításom fő pontja a róla szóló ábrándok voltak és az éjszakai alváshiány legfőbb kiváltó oka is ő volt. Egyszerűen kígyóként mászott és észrevétlenül csúszott bele minden egyes tevékenységembe a tudtom nélkül. Nem hittem, hogy rosszabb lesz, ha nem figyelek rá vagy igyekszem őt figyelmen kívül hagyni. Azt hittem, hogy ezzel elvágom magam tőle és majd minden vissza kerül a régi kerékvágásba, de tévedtem. Akaratlanul érte el, hogy rá gondoljak és akarjam őt. Nem volt könnyű dolgom, hiszen minden nap láttam őt, dolgoztam vele, megnéztem a képeit és kis reklámvideóit, mindenhol ott volt. 

- Hoseok! - A hang hirtelen repített ki a gondolataimból, még a szívverésem is megduplázódott az ijedtségre, amit okozott.

Elmosolyodtam és felálltam a székemből, hogy tiszteletet mutassak, ne pedig egy kényelmesen terpeszkedő, önámító főnök képét. Nyeltem egy nagyon és nagy önuralmamba telt, hogy Agma arcán tartsam a tekintetem, ne pedig a kinézetén. A reklámfilmhez egy egyszerű, fekete rövidnadrágot kapott és egy rövid, a melleire feszülő toppot. Erre csak egy hagyományos, cseresznyevirág mintás vékony kimono került, hogy elegánsabbnak mutassa őt. Meztelen lábai most is hívogatták a tekintetem, de egy gyors pillantásnál többet nem engedtem meg magamnak, hiszen féltem, hogy túl sokáig időzne el a szemem arrafelé. Kulcscsontja kilógott, ahogy a nyakláncra terelt hangsúly miatt a kimono a vállain enyhén le volt csúsztatva. 

- A segítségedet kérik odabent a fotózás felállításához - Közölte Agma a látogatása célját. 

- Minden utasítást megkaptak - Feleltem és titkon bíztam benne, hogy nem lesz szükség arra, hogy végig nézzem a fotózást.

- Hm - Vont vállat és elmosolyodott. - Biztos csak a beleegyezésed kell.

- Oké - Sóhajtottam. - Kérek két percet és megyek.

- Oké - Bólintott a lány és hátra tette a kezeit. 

Biccentett egyet és megfordult, hogy kisétálhasson az irodámból. Megfeszítettem az izmaimat, ahogy eszembe jutott, talán utána kellene szólnom, de letettem az ötletről. Mégis miért tettem volna? Hogy elmondjam neki, hogy jól néz ki, amit amúgy is tud, vagy hogy ez a szerelés nem megfelelő arra, hogy a férfiak megragadhassanak a szokványos gondolkodásuknál vagy pedig azt, hogy próbálkozzon nálam még egyszer és ezúttal igyekszem nem megrémülni egy aprócska csóktól? Áh, idióta vagyok!

- Jól van - Sóhajtottam magamnak halkan és megmasszíroztam az orrnyergem. - Baszki!

Megfordultam és az asztalomról felvettem a mobilomat és a fotózással kapcsolatos mappát, amiben az összes szerződés, látványterv és fotóterv benne volt és elindultam kifelé. Lassan úgy éreztem, hogy megőrülök, ha nem történik valami. Nem tudtam, hogy melyik lenne a jobb, ha Agma nem dolgozna velem többet vagy ha még többet lenne velem. Nem voltam benne biztos, hogy el akarom felejteni ezt az egészet és a szőnyeg alá söpörni, de féltem a következményektől és az újtól. Teljesen más világ volt, annyira távoli és érthetetlen, mégis úgy éreztem, ő mégis belém lát és tudja, mire lenne szükségem.