Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

38.

*Hoseok POV*

Kellemesen csalódtam az egész helyzetben. Agma egy megfejthetetlen térképnek és labirintusnak tűnt a számomra, de kiderült, hogy jókorát tévedtem. A lány a korábbi előítéleteimmel ellentétben igenis értelmes volt, okos és jó beszélgetőpartner, gyorsan alkalmazkodott akármilyen helyzethez és habár néha még elég nyersnek tűnt a stílusa hozzám képest vagy ahhoz, amit egy nőtől eddig elvártam, megtanultam tőle, hogy nem mindig rossz, ha mindenre bólogat. Ő megtanulta tőlem, hogy hogyan fogja be a száját néhány esetben és hogyan nyelje le a kikívánkozó szavakat, én pedig megtanultam az ellenkezőjét, hogy néha igenis nyissam ki a szám és fejtsem ki a véleményem, ha biztos vagyok magamban. 

A kellemes reggeli után elugrottunk még sétálni kicsit, hiszen az eldugott, de jól menő étterem a folyó partján helyezkedett el, ezzel szép kilátást biztosítva minden étkezés mellé. 
Megálltunk egy kis torkolat mellett és figyeltem, ahogy Agma gyermeki lelkesedéssel képeket készít az aprócska patakról, ami a folyóban végzi az útját. 

- Be ne ess! - Figyelmeztettem, amikor guggolva kicsit megdőlt a parton, elég közel a folyó széléhez. 

- Majd kimentesz! - Kiáltott vissza, hogy tökéletesen halljam, hiszen háttal volt nekem és a folyóba beszélt, ami elvitte a hangja nagy részét. 

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Odaléptem mellé és a kezemet rátettem a vállára. A lány felnézett rám és engedelmesen felállt, velem szemben megállva. A kezem még mindig a vállán volt, úgyhogy kissé megfeledkezve magamról a tarkója felé csúsztattam az ujjaimat. Agma lezárta a telefonját és mosolyogva eltette a zsebébe. Felnézett rám és egy halvány mosoly kíséretében kapcsolta az íriszeit az enyémekbe.

- Nagyon szép itt - Sóhajtott egy aprót.

- Hm - Bólintottam és egyet értettem, hiszen szép volt a kilátásom. 

Egyaránt a tájra és az előttem álló személyre is. Éreztem, ahogy a szívem hevesebben kezd verni és megállíthatatlanul áramlik a vér az arcomra, amitől lehet, hogy kipirosodtam, de az biztos, hogy szédültem kicsit. A lány felemelte a kezeit és a derekamra csúsztatta őket. A szemeimet elkaptam az övéből és ideges tekintettel vizslattam a megmozdult ujjait a pólómon, aztán a földet.

- Hoseok - Szólított meg halkan a lány, mire ránéztem újból.

Olyan érzés volt, mintha ólom súlyúak lettek volna a pilláim és nehézségek árán tudtam volna csak megemelni őket. A föld vonzotta a tekintetem, hogy ne kelljen Agma szemébe néznem.

- Tudom, hogy neked ez elég erkölcsi kérdés - Aprót forgatott a szemein, mire elmosolyodtam. - De nem kell azonnal gyűrűt húznod az ujjamra, ha megcsókolsz vagy hozzám érsz.

Nyeltem egy nagyot és azonnal átfutott az agyamon, hogy tudja, mire gondolok. Meg akarom csókolni, vágyom az érintéseire és egyre nehezebb türtőztetnem magam, amikor meglátom. Lehet, hogy visszafogott vagyok, de férfiból volt minden porcikám, Agma pedig egy belevaló és gyönyörű nő. 

- Nem azt mondom, hogy azonnal tedd meg! - Nyugtatott valamelyest, valószínűleg látva az ijedt arcom. - Csak jelzem, hogy nem harapok. Ezét vagyunk itt, hogy ellazulj, én pedig tőled tanuljak. 

- Tudom - Bólintottam, hiszen igaza volt. - Csak nekem ez nem megy ilyen egyszerűen. Te is tudod.

Kicsit elszakítottam a tekintetem az övétől, habár mosolyogtam és könnyednek éreztem magam, mégis bennem volt egy kisebb frusztrált visszahőkölés. Agma bólintott egyet és közelebb lépett hozzám. Belebújt a mellkasomba és szorosan, de lágyan ölelt magához. Kifújtam egy nagy adag levegőt a tüdőmből és a vállainál én is összébb húztam a kezem, hogy magamhoz öleljem. Tartottam tőle, hogy meghallja a heves, vad szívdobogásom, de nem tudott érdekelni abban a pillanatban, amikor lehunytam a szemem és élveztem a közelségét.

- Ez ugye nem baj? - Motyogta a pólómba.

Halkan felnevettem, mire mosolyogva felém fordította a fejét. Megingattam a fejem és megnyaltam a számat.

- Köszönöm - Mormogtam kettőnk közé. - Nagyon jól esik. Csak még tanulnom kell tőled kicsit.