Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

12.

*Hoseok POV*

Feszengve vezettem a már másodjára is megkapott címre, Agma lakására. Tudtam, hogy a lány nem fog semmi meggondolatlant tenni, hiszen tisztelet volt benne, tartása volt és habár elég kicsapongó személyisége volt, eléggé át tudta gondolni a helyzetet. Attól viszont nem tudtam megszabadulni, hogy a szája nagy legyen és habár a mozdulatai és a szóhasználata tartózkodó volt, a téma már kevésbé.

- Én csupán a legkevésbé sem szeretném, ha kiütközne ez a hétvége bármilyen módon a munkakapcsolatunkon - Feleltem összeszedetten és kimérten, ahogy mindig is. 

Igyekeztem inkább csendben autókázni és a lehető leghamarabb eljutni a célig, hogy megszakíthassuk ezt a kínos beszélgetést, ami valószínűleg csak számomra volt kínos, ugyanis Agma teljesen nyugodt maradt. Megrémisztett, hogy mennyi tapasztalata lehet ebben és hogy akármelyik pillanatban csőbe húzhat vagy kimondathat velem olyat, amit nem akarok. Meglepetésemre azonban elég egyértelműek voltak az állításai.

- Miért ütközne ki? - Kérdezett vissza. - Csak buliztunk, Hoseok - Sóhajtott egyet. - És megcsókoltalak, de fogjuk rá, hogy nagyon sokat ittam! - Nevetett fel lezserül. - Ha szeretnéd, tekinthetjük meg nem történtnek.

- Itt nem erről van szó! - Szorítottam rá a kormányra egy picit. - Csak az a probléma, hogy a kettőnk erkölcsi és szexuális normái a legkevésbé sincsenek egy síkon. Még csak nem is találkoznak egy apró ponton sem - Magyaráztam. 

- Nem unatkozol? - Kérdezte hirtelen, én pedig kérdőn kaptam rá a tekintetem egy pillanatra, majd vissza a forgalomra. - Mindig jónak lenni? Olyan asszonyt összeszedni, aki hónapokat vár a szexszel vagy házasságig nincs is? Főz, mos, takarít és egész életében a gyereknevelésre készül? 

Nyeltem egyet és elgondolkodtam. Kényelmetlen volt számomra ez a téma, hiszen nem tudtam a megfelelő választ még én sem erre a kérdésre. Hogy unatkoztam e? Nem, nem mondhatnám, ugyanis erre lettem nevelve. Hogy tiszteljem a nőket és a testüket, na meg a sajátomat is, ezzel egyetemben pedig a lelket is. Ne létesítsek fölösleges testi kontaktust, amivel egyet értettem, hiszen semmi kedvem nem lett volna ilyen intim és magán dolgot megosztani valakivel, akit még csak nem is ismerek.  Ráadásul számomra fontos volt a biztos jövőkép, hogy ne csak úgy tengődjek a jövőben, hanem tudjam, hogy vannak biztos bevételforrásaim, van mellettem valaki, akire számíthatok és nem azzal kell foglalkoznom, hogy aggódjak, vajon mikor lép le egy másik pasival. Fontos, hogy legyen egy biztos jövő képem és terveim, na meg egy családom a közel jövőben, hogy a gyerekem ballagására ne járókerettel kelljen mennem, hanem minél többet tudjak vele lenni. Ugyanakkor hiányzott egy bizonyos Agma érzés az életemből. Hogy kicsit néha kirángasson a monotonitásból, hogy felfrissítsen, hogy izgalmat vigyen a mindennapjaimba és visszaállítsa a szexuális frusztrációmat a normális kerékvágásba.

- Oké - Sóhajtott egyet mosolyogva. - Sokat gondolkozol, ezt beleegyezésnek velem - Kuncogott fel. 

- Ne! - Tiltakoztam azonnal. - Vagyis - Megnyaltam a számat és sóhajtottam egyet. - Ezt nehéz megmagyarázni és nem is rád tartozik.

Nem szerettem volna egy alkalmazottammal megbeszélni a neveltetésemet és a morális mezsgyémet, kissé frusztrált volna a tudat, hogy minden egyes nap úgy kell bemennem dolgozni, hogy bárki megtudhatott rólam bármit, hiszen nem ismertem jól a lányt, nem tudhattam, mire fel ez a nagy érdeklődés most irántam.

- Oké - Vont vállat egyszerűen. - Én csak azt mondom, hogy tök jól szórakoztál tegnap és legalább jó volt látni, hogy lazítasz. Kibaszott sokat dolgozol és rád férne néha egy kiadós lerészegedés, szex és semmittevés.

- Agma! - Szóltam rá visszafogottan, de határozottan, hogy vegye észre magát, mert kezd kicsit túllendülni a megengedett határokon.

- Én csak azt mondom...

- Ne! - Szakítottam félbe és lehúzódtam az út szélére a háza közelében, ahol találtam parkolóhelyet. 

- Élned kellene - Sóhajtott. - Szólj, ha segíthetek benne! - Mosolygott rám, aztán kinyitotta az autó ajtaját. - Köszönöm, hogy haza hoztál! Holnap találkozunk, főnök!