Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

42.

Szinte trappoltam, amikor már megint nem sikerült Hoseok-kal csókot váltanom. Az éjszaka folyamán már több olyan helyzet is adódott, amikor felforrósodott a levegő és tökéletes alkalmunk nyílt rá, de mindig vagy valaki odacsámborgott hozzánk, vagy valami megzavart minket. Felvettem a kitöltött italomat és húzóra benyeltem az erős alkoholt.

- Hé! - Szedte le Hoseok a számról a poharat. - Meg ne fulladj nekem!

Halkan felnevetett és arrébb tolta a műanyag poharamat. Elmosolyodtam és már csillogtam a szemeim az elfogyasztott alkoholmennyiségtől. Nem éreztem, hogy részeg lennék, de valószínűleg már az voltam, hiszen a gondolataim sem voltak tiszták. 

- Gyere, sétáljunk egyet - Nyújtotta a kezét Hoseok.

Boldogan markoltam a mancsára és kulcsoltam az ujjaimat az övére, hiszen ennyivel is közelebb lehettem hozzá. Már nem tudtam normálisan gondolkodni, csak az járt a fejemben, hogy végre az enyém lehessen és megcsókoljon. Nem voltam normális, Hoseok elvette az eszem és kész. Nem gondoltam volna, de ez van. 

Lementünk a ház mellé és a friss levegő arcul csapott, amire nem tudtam volna azt mondani, hogy kijózanított, de határozottan jót tett a ködös fejemnek. Rászorítottam a férfi ujjaira, ő pedig viszonozta a tettemet és rám mosolygott. Egy pár lépéssel arrébb megállt, én pedig elé léptem és automatikusan karoltam a derekára. Hoseok halkan felnevetett és a két kezét az arcomra tette. Hüvelykujjával megsimogatta a nagy valószínűséggel pirospozsgás arcomat és megingatta a fejét.

- Részeg vagy - Sóhajtott.

- Te meg nem - Vontam fel a szemöldököm.

- Ha innék, nem tudnék vezetni - Felelt.

- Legközelebb sofőrrel jövünk - Forgattam meg a szemem. - Ez így nem buli.

- Miért? - Nevetett fel. - Én élvezem így is.

- Nem - Ingattam meg a fejem, amitől kissé elszédültem, úgyhogy fintorogva néztem a férfi mellkasára, aztán fel rá. - Nem vagy elég laza, hogy észre vegyél!

- Észre vegyelek? - Kérdezett vissza. 

- Hm - Bólintottam. 

- Mire gondolsz? - Sóhajtott aprót és újabbakat simított az arcomon. - Észre veszem, hogy csinos vagy, hogy tanulsz tőlem, hogy akaratlanul is tanítasz és hogy észveszejtő módon tudsz kiakasztani.

- És hogy kedvellek? - Kérdeztem vissza.

- Én is kedvellek - Mosolyodott el.

- Nem úgy - Néztem rá mérgesen. - Mondok én sem tudom, hogy - Lehajtottam a fejem és sóhajtottam egyet és megingattam a fejem. - Sose volt még ilyen.

- Milyen? - Kérdezte és kezeit most a vállam köré fonta, hogy egy ölelésbe vonjon.

Tudta, miről van szó és azt is, hogy ha nem nézek a szemébe, akkor egyszerűbb lesz. Egyszerűen tökéletes volt a pasi, kétség nem fért hozzá. Lebiggyesztettem az alsó ajkam és elgondolkodtam, vajon mit mondhatnék, de az alkohol már úgyis kitálalt, úgyhogy felesleges volt gondolkodnom bármin is.

- Nem tudom - Sóhajtottam. - Egyszerűen csak túlságosan kedvellek. Nem tudom, hogy csináltad vagy mit csinálsz! Érted? - Ütöttem egy aprót a mellkasára, mire a váratlan csapástól Hoseok összerezzent.

- Hé! - Fogta meg a kezem. - És ezért meg kell verned? - Nevetett fel halkan.

- Ez nem vicces!

- De, az! - Sóhajtott és eltolt magától.

Makacsul lefelé hajtottam a fejem, de a férfi megint az arcomra csúsztatta az ujjait és szépen, lassan megemelte a fejemet. Kénytelen voltam a szemébe nézni és látni a mosolygós arcát és a derült tekintetét. Én is akaratlanul elmosolyodtam, de már csak az alkohol cselekedett és beszélt helyettem.

- Vicces, mert amilyen határozott és talpraesett vagy, annyira vagy beszari, ha az érzéseidről van szó - Közölte. - Főleg, ha komoly érzésekről van szó.

Halkan felnevettem és megforgattam a szememet.

- Bezzeg azt simán a szememre hányod, hogy szexelnem kellene - Húzta el a száját egy pillanatra, aztán megint felnevetett.

- Az teljesen más - Motyogtam.

- Mindegy is - Sóhajtott egyet. - Szóval Agma - Félrebiccentette a fejét, miközben az enyémet makacsul maga felé fordítva tartotta. - Tudod, hogy a csók nálam erkölcsi kérdés. 

Bólintottam egyet és mély levegőt vettem.

- Tisztában vagy vele, hogy napok óta a sírás kerülget, hogy sosem csókolsz meg csak játszol? - Tettem szemrehányást.

- Nem játszom - Nézett a szemembe. - A saját morálomat követtem, miszerint nem csókolózom olyan emberrel, aki iránt nincsenek érzéseim.

- Fasza - Mormogtam és csalódottan lesütöttem a szemem. 

Éreztem, ahogy az alkohol fordul egyet a gyomromban a hirtelen jött visszautasítástól és a számomra megalázó vereségtől.  Hoseok sóhajtott egyet és megingatta a fejét, amivel magára vonta a tekintetem. 

- Tudod, az a baj veled, hogy türelmetlen vagy - Jelentette ki.

- Legközelebb szólj, hogy ne legyek szerelmes túl hamar, mert ugyebár ezt tudom irányítani! - Forgattam meg idegesen a szemem.

- Csak nem volt nehéz kimondani, igaz? - Kuncogott fel.

Halk nevetését saját maga nyomta el, ahogy a számra hajolt. Meglepetten összerezzentem és éreztem, ahogy egy özönvíz szerű áramlat végigjárja a testem és kimossa az összes feszültséget és felgyülemlett balfaszságot, amit még ki akartam mondani, de már nem volt rá szükség. Belemarkoltam az ujjatlan felsőjébe és szinte kétségbeesetten téptem az anyagot, hogy minél közelebb legyen hozzám. Éreztem a tétovázást Hoseok ajkain, de gyorsan túllépett a saját maga által megszokott, visszafogott csókon és átvette az általam diktált, heves tempót. Úgy csókoltam, mintha valaki húzna el tőle és kapaszkodnom kellene az ajkaiba. Sóhajtottam egyet, ezzel egy pillanatra elszakadva tőle, de ez az egy másodperc elég volt arra is, hogy feltörjön a napok óta elnyomott könnyáradat. Megkönnyebbülten sírtam és levegőt sem hagyva magamnak kaptam vissza Hoseok csókjához.

- Hé - Próbált meg eltávolodni, de csak nevetve megingattam a fejem és újból nekirepültem. 

Nem akartam elengedni és nem akartam abbahagyni. Nem érdekelt, hogy a könnyeim közben patakokban folytak, nem érdekelt, hogy szinte fuldokoltak a levegőhiány miatt. Csak azt akartam, hogy végre minden az enyém legyen, ami a férfivel kapcsolatos.

- Agma - Szólított meg Hoseok és gyengéden megsimogatta a hajamat, a mozdulattal pedig eltolta a fejem. - Nyugalom!

- Ne haragudj! - Hüppögtem és nevettem egyszerre, közben pedig letöröltem az arcom. - Nem tudom, mi ütött belém!

Hoseok halkan felnevetett és bólogatott.

- Nem ez az utolsó, úgyhogy kérlek szépen, vegyél levegőt és nyugodj le! - Beszélt hozzám könnyed hanggal. - Jól vagy?

- Igen - Nevettem. - Bocsánat. 

- Mm - Ingatta meg a fejét és egy újabb ölelésbe vont. - Milyen érzés szerelmesnek lenni?

- Egyszerre szeretnélek most a homokba ásni és újra megcsókolni - Motyogtam a mellkasába.

- Klassz - Nevetett. - Szerintem meg olyan, mintha most meg akarnám kérdezni, hogy inkább haza megyünk e, hogy kettesben lehessek veled. Mit szólsz?

Halkan felnevettem a nyakatekert vallomásán és megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat a tudatra, hogy nem egyoldalú a dolog. Bólogattam, hogy beleegyezek a dologba, hiszen már nem lett volna kedvem amúgy sem visszamenni a buliba.