Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

21.

Két hete már, hogy Hoseok kerül engem, de nagyon látványosan szenvedve. Nem tudom eldönteni, hogy a próbálkozása nevetséges vagy aranyos e, hiszen akárhogy is próbál kilábalni a velem való találkozásból és a közös munkából, hosszú időkre elkalandozott a tekintete és ha jól láttam, a gondolatai is minden alkalommal. Pont erre volt szükségem, hogy saját magától kezdeményezzen, de legalábbis ne mondjon ellent, ha megint rám szakadna az ég és bepróbálkoznék nála. Mosolyogva sétáltam tovább minden alkalommal, amikor a szemei lecsúsztak a lábamra, visszaszorítottam a vigyort, amikor a fotózások és bemutatók alkalmával elgondolkodva meredt rám és jólesően firtattam az arcát, amikor zavartan lehajtotta a fejét a közelemben. 

- Agma! - Hallottam meg a nevem újra a szájából.

Minden egyes alkalommal el kell fojtanom magamban egy kiadós vigyort, ahogy meghallottam a követelőző, ugyanakkor zaklatottan reszketeg hangot a szájából, amivel utánam kajtatott vagy hozzám beszélt.

- Tessék? - Álltam meg az irodája ajtajában, hiszen ő sem volt sokkal beljebb.

Felnézett a telefonjából és egy halvány mosollyal jelezte, hogy köszönt az irodájában. Némán jelezte egy elegáns karlendítéssel, hogy menjek beljebb és üljek le. Én bólintottam egyet és nem kerültem ki őt túlságosan, hogy érezze a közelségem és a parfümöm illatát. Hoseok megtorpant egy pillanatra, ahogy közel haladtam el mellette, aztán folytatta a lassú, megfontolt lépéseit az íróasztala felé, közben pedig fogadta a hívást, ami beérkezett zizegve a mobiljára.

Tekintetemmel követtem a lezser, ugyanakkor feszes lépteit, amik követelték a figyelmet, de kérték, hogy nézz el inkább. A magasban volt, mégis lent lépkedett, az egekben volt a teljesítménye, mégis közöttünk igazgatta a terveit. Hihetetlen kettősség volt benne és nem csak a munkát illetően vagy a hozzáállását, hanem a magánéletét is. Amikor nála ébredtem, láttam, milyen komolyan és dominánsan támaszkodott az asztalra, hiába vette vissza utána a kisfiú viselkedését. Úgy gondoltam hogy ki lehetne belőle hozni a szenvedélyes szeretőt, csupán meg kell volna magát győznie róla, hogy ezzel nem vét semmi ellen, amiben eddig hitt vagy ami szerint eddig élt. Csupán azt nem tudtam, hogyan kellene ezt elérni, hiszen mindig kihúzta magát minden alól.

- Ülj le, kérlek! - Mutatott a fotelre, ő pedig neki támaszkodott a fenekével az asztala szélének.

- Gond van? - Kérdeztem és lassan leereszkedtem a puha ülőkére.

Meghúzkodtam a hosszú szoknyámat, hogy ne feszüljön rajtam az ülés miatt és kényelmesen keresztbe tettem a lábam. Hoseok egy pillanatra levitte a tekintetét a lábaimra, majd megfeszültek az ujjai az asztal szélén, ahogy uralkodott magán és megköszörülte a torkát. Én halványan elmosolyodtam és vártam a folytatást.

- Nem - Felelt a korábbi kérdésemre. - Nincs baj. Sőt, jó hírem van.

- Hallgatlak - Biccentettem egyet és kicsit előre hajoltam a fotelben, hogy mutassam az érdeklődésem.

- A cég egyik partnere felvette velünk a kapcsolatot - Kezdett bele és közben az ujjaival arrébb húzkodott pár papírt az asztalán, csak véletlenül se kelljen rám néznie. - A hétvégén rendez egy nagyobb szabású eseményt, csupa nagybetűs vendéggel és felkért, hogy mi is menjünk.

- Na, ez szuper! - Vigyorodtam el. 

- Az - Bólintott mosolyogva. - Megtetszett neki a bemutató és szeretné, ha lenne egy kisebb fotózással egybekötött termékismertetés a kuncsaftjai között.

- Jól hangzik - Biccentettem egyet. - Milyen bemutató? Mindenki?

- Nem.. nem egészen - Lehajtotta a fejét és ismét megköszörülte a torkát. - Csak te.. és én.

Összeszorítottam a számat, nehogy felnevessek a könnyed alkalmon, ami az ölembe pottyant, hogy vele lehessek. Ujjaimmal belemarkoltam a szoknyám anyagába és mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam, mielőtt megszólaltam volna.

- Ez nagyon jó - Vigyorogtam továbbra is. - Mikor lenne? Vagy vannak tervek? 

- Holnapra előkészít nekünk a tervező osztály egy külön bemutató elképzelést - Nézett rám, aztán oldalra. - Meg persze a pénzügy is elkészíti a plusz munka után járó bérpapírjaidat. Pénteken este kellene mennünk, ha nem gond és vállalod, akkor kilencre. Elképzelések alapján hajnal kettő a végső időpont, amikor el tudunk jönni.

- Fasza - Nevettem fel halkan, aztán a kezem a szám elé csaptam. - Mármint jól hangzik! Elnézést!

- Nem gond - Nevetett fel Hoseok is. - Később megkereslek, ha kész vannak a tervek. Vagy átküldöm emailen, ha már végeztél.

- Oké - Bólintottam. - Köszönöm!