Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

14.

Lezser léptekkel szökelltem be a cég konferenciatermébe, ahogy azt Hoseok kérte korábban. A terem elegáns mivoltával kivívta magának a visszafogott és fegyelmezett viselkedést, üveg falai figyelmeztettek rá, hogy minden döntést figyelnek, U-alakban fabrikált asztala mutatta a mindenkire irányuló figyelmet és a komoly színek azt ordították, hogy ne tégy meggondolatlan lépéseket. 
Mély levegőt vettem és leültem az egyik üres székre, miután köszöntem a három férfinek, akik már bent ültek és a papírjaikat rendezgették.

- Szép napot mindenkinek! - Köszönt Hoseok a visszafogott, lágy mosolyával az arcán. 

Oldalán belépett egy hosszú szoknyába és nyakig begombolt blúzba bújtatott nő is, aki szintén köszönt mindenkinek és helyet foglalt velem szemben. A szemem sarkából rásandítottam és azonnal elfogott a kényszer, hogy megforgassam a szemem. Tipikus, Hoseok mellé való asszony válhatott volna belőle. Dolgozik, tartózkodó, stílusos, de mégis visszamaradott... Nyeltem egyet és ahogy keresztbe tettem a lábaimat, felhúztam a lenge nadrágom szárát, hogy kényelmesebb legyen, kivillantva ezzel a térdem és az egész lábszáram. Hoseok tekintete megakadt rajta egy pillanatra, mire elmosolyodtam, de aztán gyorsan visszatért a kedves mosolyához.

- Köszönöm, hogy rám szánják ezt a pár percet a délutánjukból - Nézett fel a kikészített papírkötegből. - Kérem, hogy ebből mindenki vegyen le egyet! - Mondta és átadott az első, hozzá legközelebb ülő férfi kezébe egy papírhalmot.

Mindenki levett belőle egy összetűzött példányt és már tovább is haladt. Ránéztem és az első oldalon csupa szöveg volt, aztán ezt követték a diagramok, statisztikai mércék, százalékok, aztán néhány tervrajz az utolsó oldalakon. Visszahajtottam a gyorsan átlapozott lapokat az elejére és felemeltem a fejem, hogy figyeljek a főnökömre.

- Ezek a tervezetek az új bemutatókhoz - Magyarázta Hoseok. - Agma, neked később alkalmad lesz aláírni az új, kibővített szerződést, ha a mai délután megfelelően sikerül - Nézett rám egy futó másodperc erejéig, de inkább maga elé nézett. 

Elmagyarázta nagy vonalakban, hogy az eladások hogyan alakultak az elmúlt időszakban, mennyien vették meg az általam bemutatott termékeket, milyen aránnyal vezetem én a listát a bemutatókon és a többi adatot, ami azt igazolta, hogy érdemes lenne belekezdeni ebbe az új kampányba. 

- Az új tervezetek szerint megcéloznánk a fiatalabb korosztályt is - Folytatta Hoseok, miután ivott egy korty vizet az elé letett flakonból. 

- Elnézést! - Mosolygott a nő, aki korábban a főnököm oldalán lépett be. - A termékeink legjava jócskán a bizsu árak felett van. A fiatalabb korosztály merészebb és néha sokkal egyszerűbb kiegészítőkre vágyik, mint például a mostani "Stephani" kollekció.

- Ezzel egyet kell, hogy értsek! - Bólintottam én is. 

Hiába imádom ezt a munkát, az ékszerek nagy része olyan volt, mintha a tizenhetedik századtól visszafelé kutattak volna csupán a készítők. Nagy kövekkel ellátott, robosztus darabok, amiket inkább hordott a nagyanyám, mint a fiatalság. Na meg az áraik is a felsőbb rétegek pénztárcáihoz voltak mérve, nem egy tiniéhez.

- Természetesen megértem az aggodalmakat! - Mosolygott Hoseok és tett egy lépést az asztala mellett. - Ennek ügyében már felvettük a kontaktot a megfelelő részlegekkel és megállapodásra jutottunk velük. Az ékszereknek lesz egy kevésbé mintázott, inkább az egyszerűség felé hajló kollekciója minden szezonban a már megszokott, folyamatosan frissülő palettánk mellé...

Ahogy magyarázott, annyira egyszerű volt, mégis annyira összeszedetten fennkölt, hogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy hülyéknek magyaráz vagy kérjem meg, hogy mondja el megint, mert nem is ismerek minden szót, amit használt. Legfőbb panaszom pedig az volt, hogy a testbeszéde annyira tartózkodó, de tiszteletet parancsoló volt, hogy meg kellett markolnom a nadrágom anyagát, hogy ne jusson eszembe azonnal térdre borulni előtte. Inkább csak némán figyeltem és igyekeztem eljuttatni az információt az agyamig.