Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

41.

- Ez most komoly? - Nézett rám nem túl lenyűgözött arccal Hoseok, miután magára húzta a neki kiválasztott hacukát.

Elmosolyodtam és beharaptam az alsó ajkam, ahogy végignéztem rajta. Karba tettem a kezem és büszkén kihúztam magam a művemre. Egy fekete, eléggé feszülős farmert tuszkolt magára miattam, amit a legkevésbé sem bántam, hiszen az izmos combjainak az össze domborulatát és szegletét megmutatták, a fenekéről szót sem ejtve, hiszen azok az ívek kegyetlenek voltak. Ehhez egy sima, fehér ujjatlant dobtam rá, ami végre láttatni engedte a szálkás, mégis vékony karjait, amik pont eléggé mutatták, hogy akárkit leütnek, de nem voltak hivalkodóak, na meg ha lehajolt, a lenge felső belátást engedett a felsőtestére, amit szintén nem utasítottam vissza. 

- Gyere, megcsináljuk a hajad! - Tapsoltam egyet izgalmamban és máris a fürdőszoba felé vettem az irányt.

- Nem vagyok normális! - Motyogta Hoseok, de a nyomomba eredt.

Felnevettem és megingattam a fejem, hiszen tudtam, hogy nem erőszakosan kellett elcipelni erre a bulira, hanem belement a "tanulmányi kapcsolatunk" miatt. Az egyik ismerősöm felhívott, hogy házibulit tartanak egy folyóparti házban, ahol már megfordultunk korábban. Elég vad partik szoktak ott lenni, meg kell hagyni, hiszen ha elég sok alkoholt iszik valaki vagy talán más szerrel is él, akkor nem érdekli őket, hogy hideg a víz vagy esetleg nem hoztak magukkal bikinit, ők bizony megvalósítják az elképzeléseiket és berongyolnak a folyóba. Szerencsére nem veszélyes a szakasz, mert elég sekély a víz arrafelé és direkt egy elkerített rész csordogál arra, hogy a nyaraló övezetet élvezetesebbé tegye, de akkor is durva volt. Hoseok persze erről még nem tudott, csak arról, hogy bulizni megyünk.

A haját enyhén begöndörítettem egy általam hozott sütővassal és a homlokát látszatva egy picit ketté választottam azt. 

- Dögös vagy, baszd meg! - Motyogtam elismerten.

- Hát - Lepődött meg, aztán zavartan megvakarta a tarkóját. - Kösz, azt hiszem. Te is.

- Köszönöm - Mosolyogtam rá.

Én egy elég kirívó, tengerkék ruhában voltam, aminek a kivágása nagy volt elöl és hátul egyaránt, a derekánál a pántok keresztezték egymást, ezért elég sok bőrfelületet megmutatott belőlem, de ez volt a cél. A saját hajamat is begöndörítettem kicsit, így az amúgy is rövid, vállig érő hajam megugrott egy picit és a fülem alját súrolta a lágy loknikkal. 

*Hoseok POV*

Egyszerűen nem tudtam parancsolni magamnak, muszáj volt megérintenem. Kezeim automatikusan tapadtak a derekára és gyermeki lelkesedéssel rajzoltam körbe a ruhája pántjait, amik néhol eltakarták, néhol kilógatták Agma bőrét a hasán, a hátán és a derekán. A lány szótlanul és mosolyogva tűrte, hogy játsszak a ruhája és a bőre határán, én pedig mélyeket lélegeztem, ahogy egyre többet éreztem belőle. Az egész tenyeremet rásimítottam a csípőjére, aztán a hátára, közben pedig közelebb vontam magamhoz. A lány meglepetten, de önkéntesen lépett be az én lábaim közé, kezeit pedig a mellkasomra csúsztatta. Tekintetem cikázott a szemei és az ajka között, arcom valószínűleg a szigor és a tehetetlenség kettősségét mutatta.

- Kérhetek valamit? - Motyogtam.

- Persze - Mosolygott rám kedvesen.

- Tudod, hogy - Megnyaltam az ajkamat és nehézkesen mondtam ki a szavakat, amik mindig könnyedén csusszantak ki. - Hogy ez nem az én világom.

- Tudom - Bólintott Agma és egy aprót sóhajtott. - De megegyeztünk.

- Tudom, nem erről van szó - Nevettem fel halkan. - Nem mondom vissza. Elmegyek.

- Akkor? - Biccentette félre a fejét egy kicsit és értetlenül nézett rám. 

Lehajoltam és a homlokomat az övének támasztottam. Ezzel a mozdulattal éreztem, hogy azonnal felforrósodok és hevesen kezd kalapálni a szívem, pedig semmi sem történt még. Éreztem a lány heves lélegzetvételét is, mire elmosolyodtam, mert legalább tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek nehézségei akadnak a következő lépéssel, csupán nekem megtenni volt nehéz, neki pedig visszafognia magát. 

- Te tökéletesen helyt állsz az én világomban, tudod? - Kérdeztem és elmosolyodtam, a szememet pedig lehunytam.

- Igyekszem - Mormogta halkan, rekedtesen, a hangja pedig babonázó volt számomra.

- Szeretném kérni, hogy segíts nekem! - Sóhajtottam kettőnk közé. - Elengedni magam és veled lenni.

- Úgy lesz - Biccentett aprót, hiszen az összeborult helyzetünk nem engedett neki nagy mozgásteret. 

- És még valami - Motyogtam és idegesen beharaptam az alsó ajkam.

- Hm? - Hümmögött és ujjai megfeszültek a mellkasomon, ahogy aprót mart a húsomba.

- Tudom, hogy megállapodtunk, hogy nem korlátozzuk a másik szabadságát - Emlékeztettem mind a kettőnket. - De megtennéd, hogy nem mész el más férfival, amíg velem vagy ott?

Agma halkan felnevetett, én pedig sóhajtottam egyet. Hülye vagyok, hát persze, hogy azért megy bulizni, hogy bepasizzon, szexeljen egy jót és kész. Nem akadályozhatom, én csak azért vagyok ott, hogy kicsit kibillentsen a komfortzónámból. Úgy éreztem magam, mint akit több száz ember áll körbe és mind rajtam nevetnek.

- Ne aggódj! - Felelte végül. - Nem megyek sehová. 

Felnevettem és egy nagy adag feszültség távozott a kinevetett levegővel együtt. Elvettem a homlokom az övétől és helyette a számat tapasztottam rá. Hagytam egy puszit a homlokán, aztán a szemöldöke mellett, az orra tetején, végül az orrán. Annyira szerettem volna tovább menni, de nem mertem. Agma szinte felnyüszített, amikor eltávolodtam és ez nagyon meglepett. Nagyot nyeltem és sóhajtottam egyet. Az orrommal megböktem az övét és szinte éreztem, ahogy egy szikra pattant az ajkaink közötti centiméteren.

- Segíts nekem lépni, oké?