Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

25.

*Hoseok POV*

Ökölbe szorítottam a kezem, de mosolyogva néztem, ahogy Agma sorra pózol a kért fotókon. Felvett pár ékszert és külön kérésre csinált pár képet vagy egyedül vagy valamelyik üzletember oldalán. Agma jól kezelte a helyzetet, mindig csinos volt, mosolyogva csinálta és köszönte meg a készített műveket, azonban a legtöbb férfi nem tetszett nekem. Nem volt beleszólásom és nem tartozott hozzám a lány, de a főnöke voltam és a saját erkölcsim is beleremegtek egy-egy illetlen érintésbe vagy beszólásba. Szerencsére nem volt jelenetre szükség, mert a lány elutasította a disznó felkéréseket és mosolyogva fogadta a túlontúl erős bókokat.

- Esetleg volna kedve eljönni egy kis after partyra a szépségnek? - Hajolt hozzá közelebb egy idősebb, üzletben utazó férfi. - Nem messze van egy hajóm.

A kérkedése kellemetlen volt és Agma is erőltetett mosolyra váltott, miután leplezésképpen lehajtotta a fejét, hogy valamelyest eltakarja a hirtelen lelohadt mosolyát. Hirtelen ötlettől vezérelve rátettem a tenyerem a lány hátára, mire köszönően pillantott fel rám. Én csak egy mosollyal nyugtáztam és elnézően a férfihez fordultam.

- Elnézésüket kérjük, uraim! - Szólaltam fel és körbe néztem a négy férfin, akik láthatóan ferde szemmel méregették a kísérőmet és attól tartottam, nem egyszerű hajókázásra hívnák meg a lányt. - De sajnálattal kell közölnöm, hogy már elígérkeztünk az éjszakára egy lezáró partira.

- Milyen kár - Hajolt kissé előrébb az idősebb úriember, hogy egy kicsivel közelebb lehessen a lányhoz. - Talán máskor. 

- Mindenképp! - Biccentett elegánsan és kedvesen a lány, hogy lezárja a beszélgetést. - Azt hiszem, hogy lassan indulnunk is kellene - Nézett fel rám. 

Lenéztem az órámra és elhúztam a számat, ahogy megláttam a mutatók állását. Tizenegy óra jócskán elmúlt, majdnem éjfelet ütött a karórám, úgyhogy megint lemondhattam az egészséges alvásról, de legalább szereztünk új befektetőket és üzleti partnereket is. 

- Igen - Sóhajtottam. - Ideje menni! - Mosolyogtam Agma-ra. - Uraim - Nyújtottam a kezem, hogy mindegyikőjüktől megfelelően elbúcsúzhassak. 

- Majd hívom, Hoseok - Biztosított a szemembe nézve az egyik potenciális, jövőbeli társunk. 

- Várni fogom! - Bólintottam egyet. - További jó szórakozást kívánok!

- Minden jót! - Mosolygott Agma is véglegesen, aztán elindultunk a hátsó kert felé, ahol kisurranhattunk az utcára a kocsihoz.

Csendben lépkedtünk egymás mellet és csak pár másodperc után jöttem rá, hogy még mindig a lány hátán ragadt a kezem, így kissé sietve, de lekaptam és zsebre tettem a mancsaimat.

- Köszönöm, hogy kimentettél! - Sóhajtott egy nagyot Agma és beletúrt a hajába, aminek most már nem kellett tökéletesnek lennie a bemutató végeztével. 

- Nincs mit! - Mosolyodtam el. - Nem szeretem a kiegyenlítetlen játszmákat!

- Kiegyenlítetlen játszma? - Kérdezett vissza.

- Hm - Bólintottam egyet. - Nyilvánvaló volt, hogy mire megy ki a játék.

- Ó, észre vetted? - Nevetett fel halkan. - Pedig nem tűnsz nagy játékosnak.

- Attól függetlenül, hogy nem kéjelgek kedvem szerint mindenkivel,nem vagyok vak, Agma - Tájékoztattam egy kis éllel a hangomban, de mosolyogva. - És ha négyükkel elmentél volna...

- Nem mentem volna el - Felelt. - De tudtam volna kezelni, hidd el!

- Nem megoldás, ha minden üzleti partnerrel lefekszel.

- Elnézést! - Nevetett fel és felvont szemöldökkel rám pillantott. - Nem így értettem, de kösz a feltételezést!

- Nem állt szándékomban megbántani téged! - Köszörültem meg a torkom zavartan. 

- Attól, hogy játékosabb vagyok, mint te és nem tartogatom magam esküvőig, nem különbözünk sokban, tudod? - Mosolygott fel rám.

- Valóban? - Kérdeztem vissza hitetlenül és a zsebembe nyúltam a kocsikulcsért.

- Nézd! - Sóhajtott és megállt az autó mellett, amíg megvárta, hogy kinyissam. - Tényleg különbözünk. Nem is kicsit! - Nevetett fel halkan. - Soha nem lennék képes minden hétvégén templomba járni, vigyázni a számra, otthon maradni és a családomat tervezgetni és önmegtartóztatást vállalni. Ez totálisan igaz - Sorolta és végül beült az autóba.

Vettem egy mély levegőt, amíg átsétáltam a saját oldalamra és elkönyveltem magamban, hogy ez is egy hosszú út lesz hazáig.

- De? - Kérdeztem vissza, hiszen éreztem, hogy nem tekinthetem lezártnak a témát.

- De nem vagyok már gyerek - Sóhajtott Agma. - Lassan meg kell állapodnom nekem is és őszintén - Vállat vont és elhúzta a száját kicsit, ahogy elgondolkodott. - Nem nagyon hoz már lázba a kicsapongás.

- Ezt meglepve hallom - Mosolyodtam el. - De persze semmi közöm hozzá!

- Hm - Hümmögött egyet a lány és egy féloldalas mosollyal nézett rám.

- Nem egyszer mondtam már, hogy helyesnek tartalak, Hoseok. - Kijelentése váratlan volt és majdnem elkaptam a kormányt a helyes irányról, ahogy megfeszült minden izmom. - Tisztában vagyok vele, hogy nem engedik a moráljaid, hogy olyasvalaki mellett legyél, mint én. Két külön világ, ez cáfolhatatlan és vitathatatlan. 

- A két külön világ néha nem rossz, Agma - Feleltem. - Csak ha a tálalás nyers, az egész étel kihűlt. Ha érted, mire gndolok.

- Igen - Sóhajtott. 

- De én elmondtam ezt már neked, ha jól emlékszem - Nyeltem egyet, mert kínosnak éreztem a témát. - Tudod, milyen vagyok.