Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

35.

Meglepetten mondtam igent az éjszakai borozásra Hoseok-kal. Nem azért, mert kétszer el kellett volna gondolkodnom, hogy igent mondjak, hanem a férfi miatt. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar fejlődik és magától dobja be magát, nem kellett neki unszolás vagy bármi nyafogás. Ráadásul a közeledése, a viselkedése és az egész kisugárzása megváltozott pár hét alatt, legalábbis velem szemben. AZ első napok nagyon visszafogottak és nyögve nyelősek voltak, miután megegyeztünk a kapcsoltunk alapjaiban. Szinte alig bírt rám nézni, mindig került, nem tudta, hogy fogadja a bókokat vagy a kettesben töltött perceket. Volt, hogy csak a munka miatt voltam bent nála az irodában, de gyöngyöző homlokkal és izgulva várta a végét, hogy mi lesz. Most pedig a semmiből vesz egy méreg drága bort, hogy felvigyen a lakására és megigyuk együtt. Hihetetlen változás.

- Ez jó lesz - Motyogta Hoseok és kihúzott egy szimpatikus üveget a tartójából.

Egy kisebb, eldugott üzletben voltunk, közel az ő lakásához, amiről még életemben nem hallottam. A helyiség tömve volt borokkal és pezsgőkkel, néhol megvilágítva és vitrin mögé helyezve a drága üvegeket. Kikerekedett szemekkel lépkedtem körbe, ahogy az árcédulákat lestem. Igyekeztem nem túlságosan hangosan nevetni vagy álmélkodni, ne hozzam egyikünket se kínos helyzetbe, de amikor megláttam egy hasonló számot, mint amit hónap végén szoktam a bankszámlámon, kissé megfogattam a szemem. 

- Adhatok még valamit esetleg? - Kérdezte tenyérbemászó kedvességgel az eladó. - Dísz tasakot, esetleg kísérő italt?

- Nem, köszönöm! - Mosolygott Hoseok. - Ez minden.

Elővette a bőr, fekete pénztárcáját és várt a végösszegre, hogy eldönthesse, készpénzzel vagy kártyával rendezi a dolgot. Mosolyogva előhúzott pár bankót és átnyújtotta az eladónak, aki sietve átpörgette, hogy megszámolja. Ő is elmosolyodott és kinyitotta a kasszáját, hogy eltegye a bevételt, cserébe pedig egy jóval kisebb összeget adott vissza a főnököm kezébe. Hoseok elrejtette a pénztárcájába, amit aztán zsebre dugott és a nyakánál megragadta a boros üveget, hogy lazán kisétálhasson vele az üzletből.

- Nem félsz, hogy ellopják tőled? - Biccentettem az üveg felé, amit nagyon lezserül lóbált maga mellett.

- Miért kellene? - Nézett rám mosolyogva.

- Többet ér, mint a lakásom felszerelése - Közöltem vele és megálltam az autó mellett, hogy megvárjam, hogy kinyissa azt.

A férfi halkan felnevetett és megingatta a fejét, miközben kinyitotta nekem az ajtót. Mosolyogva beszálltam és már éreztem, hogy jó lesz az éjszaka. Reménykedtem egy kis tovább lépésben is, habár sose lehettem benne biztos, hogy Hoseok mikor engedi szabadjára megint az erkölcseit, hogy pórázon tarthassák őt. 
Sóhajtott és a hátsó ülésre fektette az üveget, amikor beszállt ő is mellém. 

- Akik ismerik a borokat, főleg az ilyesfajtát, azoknak van pénze megvenni - Felel a korábbi kérdésemre. - Aki pedig nem ismeri, minek lopná el, hiszen nem tudhatja, hogy fillérekért vagy milliókért kerülne rács alá.

- És ha csak simán piás és inni akar még? - Vontam vállat, felvetve a lehetőséget.

Hoseok mély levegőt vett és elindította a kocsit. Megvonta a vállát és halkan felnevetett.

- Az szívás.

Mosolyogva megingattam a fejem és annyiban hagytam a dolgot. Egyre jobban szerettem vele beszélgetni, ahogy sok időt töltöttünk együtt. 

- Akkor azt hiszem, hogy be kellett volna érnünk dobozos borral - Motyogta és körbe nézett, hogy kihajthat e az útra.

- Amit a diákok vesznek negyede annyiért, mint az átlagos reggeli kávém? - Kérdeztem vissza mosolyogva. 

- Nagyjából - Bólintott és elhúzta a száját, ahogy felvillant gondolom előtte ennek a lehetőségnek a veszélye is, de aztán elmosolyodott. 

- Fogadjunk, hogy sose ittál ilyet - Kötözködtem nevetve. 

- Képzeld, hogy de! - Vigyorgott. - Habár huszonegy voltam és azonnal kihánytam - Elhúzta a száját az emlékre. - Emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy még a misebor is finomabb annál, pedig azt a pap már biztos tele köpködte előtte.

- Hoseok! - Nevettem fel a nevét. - Nézzenek oda! De bevadultál. Már a papot is pörkölöd?

A férfi felnevetett és megingatta a fejét.

- Dehogy - Tiltakozott. - Csak eszembe jutott. 

- Megkérhetlek valamire? - Kérdeztem hirtelen.

Az útra való figyelés miatt csak a szemöldökét emelte meg és biccentett kicsit, hogy nyugodtan, de arca kissé aggódó lett a hirtelen kérdésem miatt. Ujjait megigazította a kormányon és hagytam egy másodperc néma csendet, amíg csodáltam a profilját.

- Mostantól ha eszedbe jut valami, mondd ki! - Kértem. - Nem is tudtam hogy ilyen jó arc vagy.

Hoseok válaszul csak felnevetett és megkönnyebbülten elernyedt a feszes kéztartása. Mosolyogva figyeltem őt és hagytam, hogy megeméssze a hallottakat.