Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

15.

*Hoseok POV*

Ellazultan ültem le a székembe, miután mindent sikerült elpakolnom és már csak pár papír volt kint hagyva az asztalomon. Sikeresen lezárult a megbeszélés és a legutolsó álláspont szerint a jövő héten már kezdhetjük is a teszt bemutatókat, az ideiglenesen előkészített, még csak bizsuból performált ékszerekkel, hogy egyáltalán lássuk, mennyire van keletje a dolognak. Nem volt kedvem sok száz ezret kidobni a gyártási folyamatra, hogy aztán egy nap alatt kiderüljön, hogy nem működik és nem érdekel senkit. 

- Zavarok? - Hallottam meg egy hangot egy kopogással egybecsengve.

Felkaptam a fejem és habár mosolyogva megingattam a fejem, jelezve, hogy nem zavar, a szívem azonnal hevesebb ütemre zendült rá már csak a tudattól, hogy egy légtérben van velem.

- Gyere csak - Feleltem Agma számára és megigazítottam magam a székben. 

- A szerződésért jöttem - Tájékoztatott egy halvány mosollyal és megállt az asztalom előtt.

- Foglalj helyet! - Kínáltam őt az ülőhellyel, de máris nyúltam az előkészített, aláírandó papírokért.

Valójában szerettem volna, ha inkább haza viszi magával, aláírja és majd visszahozza, csak ne legyen egy helyen velem, kettesben. A tudat, hogy az iroda legjava már rég haza ballagott és csak egy-egy ember lézengett az épületben, rémülettel töltött el. Tudtam, hogy Agma nem fog semmit csinálni, de nem bíztam abban, hogy néhány pillantással és trükkel nem éri e el, hogy megint elveszítsem a józan ítélőképességemet. 
A lány viszont leült, közben pedig kinyújtotta a kezét, hogy átvegye a felé nyújtott papírt. 

- Szólj, ha valahol elakadnál vagy nem érted! - Mosolyogtam rá.

- Oké - Biccentett egyet.

Hátra dőlt a fotelben és maga elé emelte a kétoldalas szerződést, hogy olvasni kezdje. Én magam elé emeltem a telefonomat, hogy azzal vonjam el a figyelmem.
Emaileket kellett volna olvasnom és a versenypiacot bújni. De mit csináltam helyette? Persze, hogy a lányt fürkésztem. Lehajtottam a fejem a mobilom felé és csak a szememet mozgattam, hogy észrevétlenül pillantsak rá Agma arcára, ami most komoly ábrázatot vett fel, ahogy sorra olvasta a bekezdéseket. Elképzeltem, ahogy ilyen nyugodtan ül egy vacsoraasztalnál, kényelmesen elbeszélgetünk egymással, bármiféle testiség nélkül. Elmosolyodtam a gondolatra is, hiszen nem volt nehéz elképzelni. Aztán megnyaltam az ajkaimat, ahogy bevillant a hétvégi ezüst ruhája, ami a testére tapadva adta meg magát az összes mozdulatnak, amikor Agma tekergette a csípőjét. Máris elképzelhetetlennek tűnt a nyugodt vacsora, amint az agyam levetítette, ahogy a lány felkel az asztaltól és átsétál hozzám, az ölembe engedi magát, közben kecsesen a nyakam köré fonja a karjait és aztán csókolni kezd. 
Megköszörültem a torkom és sűrű pislogások közepette megnyitottam egy levelet a postafiókomból, hogy elvegye a figyelmem. Nem akartam ezzel foglalkozni és megijedtem, hogy már sosem fogom tudni kiverni a fejemből ezt az egészet. Túl rég óta fantáziálgattam egy kalandos kapcsolatról, egy meggondolatlan éjszakáról, egy vad és tudattalan szexről, most mégis megijedtem és két kézzel kapálózva hessegettem el, ahogy egy halvány reménysugár is felsejlett, hogy ebbe betekintést nyerhetnénk. Nem tudom, mi ütött belém, de az biztos, hogy nem normális ez az egész. Megeszi élve az agyam és nem tudok gondolkodni. Agma rosszabb volt, mint a bűntudat, amitől nem tudok szabadulni. A lány a tudatalattimba beférkőzve csámcsogott rajtam és belülről irányította a vágyaimat és a gondolataimat.