Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

5.

Nem szerettem volna bedobni az 'all-in' kártyát, ezért csak fokozatosan próbáltam magamra vonni Hoseok figyelmét, de egyre türelmetlenebb lettem. Tudtam, hogy ha egyenesen rátérnék a tárgyra, nem lenne visszaút, de nem akartam kockáztatni. Egyrészt nem lehettem biztos benne teljesen, hogy Hoseok morálja megreccsen a legkisebb nyomás alatt is és engedni fog nekem, másrészt pedig a főnököm volt és szükségem volt a munkára, nem akartam ezzel kockáztatni semmit. 
Igyekeztem kihasználni az alkalmakat, amik adódtak, éppen ezért jött jól, hogy a cég szervezett egy kis partit a szezonzárás sikerességének alkalmával. Nem volt nagy durranás, ilyenkor mindig rendeltünk kaját és pezsgővel zártuk a napot az irodában, kicsit beszélgettünk, elengedtük magunkat. Ehhez az alkalomhoz, előrelátóan egy ruhát vettem fel, aminek szatén anyaga könnyedén esett lefelé a vállamtól, sem gumi, sem szűkítés nem gátolta az anyagot, így szabadon lengedezett a combom felénél. A vállamon négy, vékony pánt fogta csupán a ruhát, amik hátul keresztezték egymást, ezzel egy elegáns, de lezser kinézetet biztosítva. Hajam csak a vállamat súrolta, már kissé kócosabban, mint reggel, a sminkem pedig egy egyszerű tusvonalból állt, de hatásos figyelmet keltett. Megfogtam két pezsgős poharat és az egyikbe azonnal belekortyoltam, a másikkal céltudatosan indultam meg Hoseok felé. Csak remélni tudtam, hogy nem annyira elvetemülten jó kisfiú, hogy még csak alkoholt sem iszik a vasárnapi misén kívül. Néztem, ahogy a vezetőséggel beszélget, aztán megvillantja a széles mosolyát. Bátran lépkedtem felé, aztán megtorpantam, ahogy megszólított az egyik munkatársam.

- Szia - Köszöntem vissza a srácnak. 

Moon szintén az értékesítési részlegen dolgozott, közvetlenül felettem. Ő volt az, aki eldöntötte személyesen, hogy ki, mikor és hova menjen, ő válogatta ki a szetteket az ékszerekkel, amiket később másvalaki osztott szét közöttünk. Alig lehetett idősebb nálam, talán két vagy három évvel. Kedveltem, de nem volt szimpatikus minden megmozdulása. Ő Hoseok ellentéte volt, hangos, önimádó, követelőző, kérkedő és parancsolgató. 
Megigazította a lazára csomózott nyakkendőjét és zsebre dugta a bal kezét, jobbjával pedig egy pezsgős poharat ürített ki éppen. 

- Jól nézel ki! - Mutatott végig rajtam az üres pohárral, amit aztán letett maga mellé az egyik asztalra és önkényesen kivette a kezemből azt, amelyikkel Hoseok-ot céloztam volna meg.

- Szolgáld csak ki magad! - Vontam fel a szemöldököm, ahogy rosszallóan néztem rá.

- Kösz! - Mosolyodott el és máris belekortyolt az újonnan zsákmányolt italba. - Lenne egy kérdésem.

- Hm - Hümmögtem és én is beleittam a pezsgőmbe, mert tudtam, hogy nem fogom anélkül kibírni.

- A legtöbb vevőnk rád volt kíváncsi - Mutatott rám megint. - Mi lenne, ha tartanánk olyan bemutatókat, ahol csak te vagy? 

- Az hogyan lenne kivitelezhető? - Kérdeztem vissza. - Így is kétszer öltözünk át naponta és fél óra szünetem van. 

- Majd kapsz plusz fél óra pihenőt, aztán azt vissza dolgozod egy fél órás egyéni bemutatóval - Vont vállat. 

- És ez nekem miért jó? - Dörzsöltem össze az ujjaimat, jelezve, hogy nem ingyen csinálnám, habár kecsegtető ajánlat. 

Moon felnevetett és bólogatott.

- Még meg kell beszélnem Hoseok-kal, csak először arra lettem volna kíváncsi, hogy egyáltalán elvállalnád e.

- Keress meg a többi részlettel! - Mosolyogtam rá, aztán elnéztem a válla mellett, hogy követni tudjam Hoseok mozgását. - Aztán tárgyalhatunk róla.

Rámosolyogtam és elléptem mellette. Egy fejbiccentéssel jeleztem neki, hogy elnézést kérek, de most lelépek. Szétnéztem és kerestem egy teli poharat, hogy az eredeti tervemnél maradhassak és kicsit ellazíthassam a főnökömet. Felkaptam egy pezsgőt és besétáltam vele Hoseok után az irodájába. Kicsit hevesen vert a szívem, hiszen éppen hódító hadjáratra indultam, ami nem lett volna újdonság számomra, de sosem féltettem az állásomat közben.

- Máris mész? - Kérdeztem mosolyogva, amikor megláttam, hogy a férfi pakolja a papírokat az asztalán. 

Hoseok felnézett, ahogy meghallotta a hangomat és mosolyogva feltette a táskáját az asztalára, hogy ne kelljen lehajolnia a székéhez, ahol korábban feküdt a táska. Nem mondom, az a fenék megérte volna, hogy addig hajoljon, ameddig csak a padló engedheti neki. 

- Igen - Felelt. - Ettől függetlenül gratulálok a szezonhoz. Nagyon eredményes volt, keményen dolgoztatok!

- Köszönjük! - Mosolyogtam rá és nekidőltem az asztalának, emiatt csak egy fél méter távolságot engedélyezve kettőnk között. - De ez a te érdemed főleg. 

Odanyújtottam neki a poharat, amiben a pezsgő volt, mire kérdőn, de még mindig mosolyogva nézett fel rám.

- Vezetek - Közölte. - De nagyon kedves vagy, köszönöm.

- Ugyan már - Forgattam meg a szemem és kicsit meglöttyintettem a poharat felé. - Ebben kevesebb alkohol van, mint egy szájvízben.

Hoseok felnevetett, mire szélesedett a mosolyom, hiszen sosem hallottam őt nevetni. Mindig csak a szelíd mosolyát mutatta. Elvette tőlem a poharat és koccintott velem, majd mint a ketten belekortyoltunk. Én végig figyeltem, ahogy a szájához emeli az üvegcsét, kortyol, aztán lassan lenyeli, végül a nyelvével törölte le a felesleget a párnácskákról. Oldalra biccentette a fejét és kicsit meglötyögtette az italt.

- Nem olyan rossz, mint amire számítottam - Közölte., mire felnevettem.

Hoseok rám nézett, én pedig összeszorítottam a számat, hogy visszafogjam magam.

- Szakértő vagy? - Kérdeztem vissza.

- Csak értékelem a minőséget - Javított ki. 

- Hát - Elhúztam a számat és leküldtem a torkomon a maradék kortyot a saját italomból. - Én eddig csak ezt tudtam értékelni, meg a még rosszabbat.

- Sosem ittál franciát? - Kérdezett vissza és még egyet kortyolt.

- Franciáról tudnék beszélni, de nem az italról - Motyogtam, ami egy zavart nevetést váltott ki Hoseok-ból.

- Egyszer kipróbálhatnád - Vont vállat. - Megvan az ára, de megéri.

Ó, Hoseok, kipróbálnék én mást is, ne félts te engem!

- Mindenképp - Bólintottam a fejemben lezajló mondat helyett. - Nekem is indulnom kellene - Sóhajtottam egyet.

- Esetleg - Megköszörülte a torkát, én pedig egy visszafogott, győzedelmes mosollyal néztem rá, ahogy becsukta a táskáját. - Elvigyelek egy darabon?

- Ha nem gond - Fogadtam el teketóriázás nélkül az ajánlatát.

- Ugyan - Kezelte elegánsan. - Szükséged van még valamire? - Nézett végig rajta.

- Csak felkapom a táskám - Böktem az ajtó felé a kiürült poharammal. - Sietek. És köszönöm, hogy elviszel.

- Hagyd csak - legyintett mosolyogva. - Örömmel!

Remélem akkor is így fogod gondolni, amikor velem töltöd az utat, Jung Hoseok!