Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

49.

- Gyere velem! - Biccentett Hoseok, miközben a kezében lévő telefonját pötyögte és a másikban lévő papírokat nézte egyszerre.

Követtem őt a fotózáshoz előkészített díszlet széléig, hogy legalább ne a kamerák, fények, paravánok és leplek közepén álljunk. Ha kereszttűzbe kerültünk volna, legalább egy ember biztos, hogy kiszúrja a letagadhatatlan kémiát kettőnk között egy pillanat alatt. Az elmúlt pár éjszaka után egyikünk sem szerette volna megkockáztatni, hogy akárki is lebuktathasson minket. Sikerült odáig eljutnunk, hogy már bármi történhetett volna, mégsem mentünk el messzire egymással. Megérintettem Hoseok-ot, egy kis bátorítás után pedig ő is hozzám mert érni. Nem mondom, hogy nem esett jól, de biztosra veszem, hogy jobban esett volna egy kiadós szex.Így is büszke voltam Hoseok-ra és elmondása szerint ő is rám, hiszen én nem gondoltam volna, hogy ilyen bátran fogja felfedezni a testem alig pár hét alatt, ő pedig nem hitte el, hogy egy pár napnál tovább kibírják a hormonjaim. Az igazat megvallva nem is bírtam ki, de muszáj voltam visszafogni magam, hiszen megígértem neki és nem szerettem volna elveszíteni őt egy ilyen kirohanás miatt. Habár az egész kapcsolat egyelőre kihívás volt mind a kettőnk számára, nem szenvedős, kínkeservesféle kihívás, hanem építő jellegű, izgalmas. Mind a ketten jobban megismertük a másikat és még saját magunkat is, legalábbis, ami engem illet, én eléggé meglepődtem néha magamon, hogy mire is vagyok képes, a férfi pedig olykor magasan az általa felállított elvárások fölé ugrott.

- Kérlek! - Intett kedves mosollyal a fotósnak, amikor végre felvette vele a szemkontaktust. 

A mozdulatai felelősségteljesek, parancsolóak, de mégis könnyedek és alázatosak voltak, ami tiszteletreméltó volt. Én vagy csak nagyon meghunyászkodó tudtam lenni vagy arrogáns és követelőző, de sosem sikerült belőni a kettő közötti arany középutat. Hoseok ezt is tökéletesen csinálta. 

- Tessék, Hoseok? - Mosolygott halványan a fotós.

Rám nézett a fényképezőgéppel a kezében, aprót biccentett és mosolygott, aztán visszavezette a tekintetét a főnökömre. Hoseok figyelemmel követte ezt a mozdulatot és nemtetszően pillantott a férfira, de aztán felvette a kedves mosolyát.

- A mai fotózást kicsit meg kell pörgetnünk - Tájékoztatott mind a kettőnket. - Egy óra múlva Agma el kell, hogy menjen egy üzletkötésre.

Felvontam a szemöldököm és már elegánsan majdnem kiesett a számon, hogy "he?", de aztán Hoseok egy széles mosollyal rám nézett és kicsit felvonta a szemöldökét, úgyhogy inkább befogtam.

- Egy új cég reklám kampánya - Magyarázta ennyivel számomra, mire csak bólintottam egyet. - Menni fog?

- Mennyit csúszhatunk? - Kérdezett vissza a fotós és megnézte a karóráját az időt. 

- Úgy negyed órát - Felelt Hoseok. - De azt sem nagyon szeretném.

- Megoldjuk - Biccentett a férfi. - Kezdhetjük akkor? - Nézett rám a férfi és elmosolyodott.

- Természetesen! - Biccentettem. - Azonnal megyek.

A fotós egy gyors bólintás után elment, hogy sietve beállítsa a maradék munkát és elektronikát, amire még szükség volt, én pedig utána néztem, hogy biztonságos távolságban legyen, majd visszafordultam Hoseok felé. A férfi már mosolyogva süllyesztette a telefonját a zsebébe, a papírjait pedig megigazgatta a tenyerében.

- Tényleg lesz egy reklám kampány? - Kérdeztem kissé összehúzott szemekkel.

- Persze - Bólintott egy széles mosollyal. - Délután kettőkor.

- Hoseok, reggel kilenc van - Tájékoztattam. - Miért kell sietni akkor? Van még öt óránk.

- Már csak négy, ha dolgoztok, három, ha csúsztok és át kell öltöznöd, meg mire el tudunk indulni - Számolgatott halkan. - Kettő, hogyha beleszámítok egy kis dugót is az autó útba.

- És két felesleges órában? - Kérdeztem vissza.

- Elviszlek ebédelni - Vont vállat, aztán egy elégedett vigyor terült szét az arcán.

- Wow - Sóhajtottam elismerően. - Jung Hoseok, egy kész rejtvény vagy.

- Szeretnék a barátnőmnek meglepetést okozni - Motyogta halkan, a biztonság kedvéért pedig jobbra-balra forgatva a fejét óvatosan megbizonyosodott róla, hogy nincs senki hallótávolságon belül. - És szerencsére egész jónak bizonyultam ebben az elmúlt időszakban.

- Hajaj - Sóhajtottam egyetértőn. - A barátnőd pedig nagyon díjazza.

- Igazán? - Kérdezett vissza egy büszke mosollyal.

- Majd ebédnél megmutatom - Kacsintottam egy gyorsat, aztán egy sietős biccentés kíséretében ott kellett, hogy hagyjam, amikor szólt a fotós, hogy ideje kezdeni, ha tényleg időben végezni akarunk.