Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

29.

*Hoseok POV*

Egyelőre nagyon új volt nekem mindez, ami történt Agma és köztem. Nem tudtam, hogy most hogyan viselkedjek, hiszen kapcsolatban voltunk, de mégsem . Nem voltunk egy pár, csak tanultunk egymástól, de ettől függetlenül tervben voltak randik, érintések és közös programok. 
Az első nap próbáltam úgy viselkedni, mintha minden ugyanolyan lenne, de nagyon nehéz volt. Tudtam, hogy csak az én képzeletem szüleménye, de úgy éreztem, mindenki tudja, hogy a lánnyal titkos viszonyt folytatok, úgy éreztem magam, mint egy csaló szélhámos. Úgy éreztem, mintha mindenki rám nézne és látná a belső vágyaimat és az elfojtott dolgokat, amiket magamnak sem merek bevallani. Olyan volt, mintha mindenki összesúgott volna a hátam mögött. 

- Jó reggelt! - A hangra úgy kaptam fel a fejem, mintha izomrángásom lett volna és váratlanul összehúzta volna a nyakamban lévő összes erőt.

Lassan elmosolyodtam és igyekeztem normálisan viselkedni, de úgy éreztem, hogy az arcom lassan pirossá válik és a fejem is megfájdult a hirtelen gondolatoktól. 

- Jó reggelt! - Köszöntem vissza, ez kezdetnek megteszi. - Minden rendben van?

- Persze - Bólintott Agma és megállt az asztalom előtt. - Csak visszahoztam ezeket a példányokat is.

A táskájából előhúzott egy átlátszó bugyiba csúsztatott papírhalmot és mosolyogva letette elém az asztalra. Remegő kezekkel nyúltam érte és emeltem magam elé. Nem tudom, mit képzeltem, hogy talán a halálos ítéletemet olvasom majd vagy egy iratot a szexuális fantáziákról, amiket meg kell, hogy valósítsak kérdés nélkül, vagy pedig a felmondó levelemet a munkahelyi kapcsolat miatt, ami nem is igazi kapcsolat. Lehunytam a szemem és sóhajtottam egyet, amikor megláttam az aláírt szerződéseket a további tervezetekről, hogy a lány egyáltalán hajlandó együtt működni a felmerülő projektekben.

- Köszönöm - Bólintottam aprókat és elrejtettem  fiókomba a fontos iratokat.

- Idegesnek látszol - Vonta fel az egyik szemöldökét. - Jól vagy?

- Persze - Nevettem aprót a saját butaságomon. - Talán csak az éhség - Legyintettem.

- Egész jó a mai reggeli kínálat a büfében lent - Fordult kissé az ajtó felé testtel, hogy jelezze nekem, mehetünk akár azonnal. - Én is épp oda készültem.

- Ó - Ingattam meg a fejem. - Nem, köszönöm megvagyok.

- El fogsz ájulni és ha nem eszel reggel, akkor nem tudsz annyira figyelni nap közben - Oktatott ki. - Nem működik az agyad normálisan.

- Tegnap óta sehogy sem - Motyogtam és megdörzsöltem a homlokom.

Agma halkan felnevetett és úgy tűnt, megértette a finom célzásomat. 

- Hozzak neked valamit? - Kérdezte előzékenyen.

Elmosolyodtam és félre biccentettem a fejem, ahogy egy pillanatra elcsodálkoztam a kedvességén. Aztán elcsodálkoztam magamon is, hiszen nem kellene ezt csinálnom. Egyezséget kötöttünk, tanulunk egymástól. Nem várhatom el, hogy ő legyen mindenben a segítségemre, amikor én semmit sem vagyok hajlandó megcsinálni. Pont erre gondolt tegnap, amikor átgondoltan kijelentette, hogy nem húzhatom ki magam minden alól. Persze megtehetném, de szeretnék létrára mászni a lány segítségével, nem csak a porban taposni a földön.

- Oké - Sóhajtottam, bár inkább magamnak, mint  a lánynak. - Menjünk!