Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

43.

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Nem zavart az elfogyasztott mennyiségű ital, alkohol és alvás hiány. De ami betette a kaput, hogy sírtam éjszaka és ezzel megfájdult a fejem és rettenetes reggeli indítót adott nekem.

- Nem akartalak felébreszteni - Mosolygott kedvesen Hoseok, amikor elsétált az ágya mellett és meglátta, hogy visszanézek rá. - Hangos voltam?

- Mellettem akár tankkal furikázhatsz, miközben gránátot robbantgatsz és kilopod alólam az ágyat - Mormogtam. - Ha felkeltesz valaha is, megtapsollak!

- Elég morci vagy ma - Vonta fel az egyik szemöldökét és a szekrénybe nyúlt egy pólóért. - Nem volt jó éjszakád?

Sejtelmesen mosolygott, mire halkan felnevettem. Kérdés nélkül is villogtak előttem a képek a tegnap éjszakáról, amit nem tudtam, hogy örüljek neki vagy szégyelljem. Természetesen a végkifejlet nem volt kérdés, hogy tetszett, hiszen erre vártam, de nem pont így szerettem volna, hogy megtörténjen. Nem voltam önmagam tegnap este és kicsit drámai megoldást választottam, amilyen hirtelen Hoseok fejére zúdítottam mindent. 

- Ne is mondd! - Dörzsöltem meg a szemeimet. - Ne haragudj, elég kifogásolható volt a viselkedésem.

- Aranyosan leteremtettél minden hibámért - Húzta el a száját, én pedig elmosolyodtam a szóhasználatán. -De végül is elég jól sült el a dolog.

- Mondhatjuk - Sóhajtottam és felültem az ágyban. - Kérdezhetek valamit?

- Természetesen - Bólintott egyet és átvette a másik kezébe az előbb elővett pólót.

- Mit keresek a te ágyadban? - Vontam fel a szemöldököm.

Hoseok felnevetett és megingatta a fejét.

- Ne aggódj, csak olyan hirtelen dőltél ki, hogy idáig voltál képes menni - Magyarázta. - Én aludtam a vendégszobában. Nem történt semmi! - Megköszörülte a torkát, miután hozzátette a fontos információt.

- Oké - Bólintottam egyet. - Így is rosszul érzem magam, hogy úgy rúgtam fel az erkölcsi normádat tegnap este, mint részeg a biciklit a kocsma előtt.

Hoseok felnevetett a hasonlatomon és ismét megingatta a fejét. Leült az ágy szélére, mellém és felém fordult. Kezét rátette az enyémre és egy halvány mosoly kíséretében megsimogatta a kézfejemet. Vettem egy mély levegőt és ismét éreztem egy kis gombócot a torkomban, amíg a gyomrom bukfencezve jelezte nekem, hogy tetszik neki a férfi közelsége. 

- Tudod jól, hogy eddig is visszavonultam és leállítottalak, ha nem volt szándékomban viszonozni valamit - Nézett a szemembe. - Tudtam, hogy kedvellek, de voltak kételyeim és gátlásaim, ráadásul pont ezért kezdtünk tanulni a másiktól, hogy ezeket á tudjam lépni és valamivel szabadabban látni a világot.

- Esküszöm, hogy nem terveztem beléd szeretni, amikor felhoztam ezt a tanulmányi lehetőséget! - Nevettem fel és lehajtottam a fejem egy pillanatra.

- Hazudnék, ha azt mondanám, én nem szerettem volna - Szisszent fel egy kicsit, amikor élesen beszívta a levegőt.

- Komolyan mondod? - Nevettem fel és eltátottam a számat. - Ismersz, csak oda kellett volna jönnöd hozzám és annyit odadobni nekem, hogy "gyere".

- Oké, de te meg engem ismersz és tudod, hogy nem vagyok ilyen - Felelt kimérten, mire elhúztam a szám és igazat adva neki biccentettem. - Pont jól jött ki a lépés, hogy azt mondhassam, átreformáltuk egymást annyira, hogy mind a ketten egy kissé kiléptünk a komfortzónánkból. Kompromisszum.

- És ez kell neked - Bólogattam megértően. - Meg akartál változtatni magadnak.

- Ez azért nem teljesen igaz - Szorított rá kissé az ujjaimra, aztán megemelte a kezem, hogy egy apró puszit nyomjon a kézfejemre.- Az én meglátásom szerint senki nem hatalmazható fel azzal, hogy megváltoztasson valakit, jobban mondva senki nem élhet vissza ezzel a jogával, hogy befolyásoljon egy emberi lényt és a tanult moráljait.

- Fogd vissza magad, főnök! - Mosolyodtam el. - Most keltem és másnapos is vagyok, maradjunk az emberi szóhasználatnál és fogalmazásnál, oké?

- Igyekszem - Bólintott és halkan kuncogott mellé. - Szóval nem, nem akartalak megváltoztatni, csak tudni akartam, hogy mennyire vagyunk kompatibilisek egymással.

- És ha nem tudtam volna viselkedni vagy visszafogni magam, akkor nem lett volna köztünk semmi?

- Emiatt nem aggódtam - Egy pillanatig lehajtotta a fejét, aztán visszanézett rám. - Abban biztos voltam, hogy te tudsz elegánsan is viselkedni és ha megkívánja a helyzet, akkor ledobni a lezser stílusodat. Inkább az volt az akadály, hogy én nem tudtam magamról, hogy képes leszek e neked megfelelni. 

- Tudod, ez úgy működik, hogy ha bevallod az érzéseidet, akkor együtt leszünk és idővel kiderül.

- Tudom - Nevetett zavartan. - De azt is tudom, hogy nekem mennyire fontos egy kapcsolat. Sosem volt rövid vagy múló románcom és sosem volt egy igazi, mélyen ütő kapcsolatom sem, az az igazság. Úgyhogy bevallva most magamnak is meg neked is, tartottam attól, hogy túlságosan megkedvelem ezt az oldalát az életnek, megmutatod nekem a szenvedélyes oldalát egy belevaló kapcsolatnak, én pedig túl unalmas leszek neked és ennyi.

Megköszörülte a torkát és kicsit elveszetten tekintett jobbra-balra, ahogy nem tudta, mit is kezdjen magával a hirtelen őszintesége után. Elmosolyodtam és biztatóan közelebb csúsztam hozzá. Ledobtam magamról a takarót és egy pillanatra meglepetten konstatáltam magamon az alsónadrágját és a pólóját, ami eddig fel sem tűnt, hogy körbelengett, akárcsak a jellegzetes illata, amit a ruhái árasztottak.

- Te öltöztettél fel? - Kérdeztem.

- Nem - Nevetett fel. - Odaadtam a ruhát este és magad vetted fel őket.

- Oké - Bólintottam. - Amit mondani akartam, hogy sosem tudhatod, mi lesz egy kapcsolat vége. Lehet, hogy tökéletesnek ígérkezik, aztán egy pillanat műve lesz, hogy tönkre megy. Nálunk sem tudhatod, hogy mi jön most. Lehet, hogy tetszik ez a pezsgő életforma neked, mert még új és klassznak tartod, de lehet, hogy később eleged lesz belőle és belőlem is, ahogy élek. Aztán az is meglehet, hogy egyszer beleunok a folytonos felvigyázásodba, de az is lehet, hogy végre ez kell nekem, hogy lenyugtasson és egy normális, kapcsolatnak nevezhető létforma tagja legyek végre. 

- Ez nem hangzott túl biztatóan, de igazad van - Nevetett fel halkan.

Megforgattam a szemem és mosolyogva előre dőltem. Hoseok mozdulatlanul tűrte, hogy a számat egy pillanatra az övének nyomjam és egy sietős, de érzelmes csókot hagyjak az ajkain. Ő is elmosolyodott és sóhajtott egyet, amikor eltávolodtam tőle és megint a szemébe néztem.

- Eddig klasszul működtünk együtt, meglátjuk, mi lesz - Vontam vállat. - Már nem igazán tartogathat nagyobb ellentmondásokat a kettőnk kapcsolata, úgyhogy nagy baj nem lehet.

Nevetve bólogatott párat Hoseok is, aztán felállt az ágyról és kénytelen volt elengedni a kezem. Megint megfogta a pólóját és a jobb kezébe gyűrte az anyagot, baljával pedig beletúrt a puhának tűnő hajkoronájába.

- Van kedved reggelizni valahol?