Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

58.

*Hoseok POV*

Hozzám nem méltóan bezártam az irodám ajtaját és örültem, hogy az üvegek sötétített mivoltukkal biztonságot és láthatatlanságot  biztosítottak nekem. Fenekemmel az asztalom szélének támaszkodtam, lábaimat pedig kis terpeszbe tettem, hogy megtartsam a súlyomat és kényelmesen helyezkedhessek el. Agma a mellkasomhoz bújva aprókat lélegzett, miközben szorosan átölelte a derekamat. Egész teste az enyémhez nyomódott és egy megmagyarázhatatlan, izgatott nyugodtság futott végig rajtam. A szívem hevesen vert, de mégis nyugodtan kalapált a biztonságos érzetre. A levegőm nehezen jutott el a tüdőmbe, mégis játszi könnyedséggel áramlott át rajtam, ahogy mély, lassú lélegzeteket vettem. A lány egyszerűen túl misztikus volt a számomra, hiába ismertem, minden, amit kiváltott belőlem egy rejtély volt. Egy kapcsolatom sem volt izgalmas, csak biztonságos. Inkább unalmasnak mondtam volna, de megvolt az érzelmi támasz. Agma mellett az életem egy kisebb felfordulás, mindig újba kóstolok bele, izgalmas programokat talál ki, randevúzni megyünk legalább hetente egyszer, adrenalin bombákat dob rám néhány viselkedés formájával, az ágyban is meglehetősen változatos és tökéletes az élmény vele. Az érzéseim kavarognak a közelében, biztonságban érzem magam, mégis aggódom a kicsapongó életmódja miatt, habár tudom, hogy felhagyott vele, mindig félek, hogy elveszítem egy másik férfi miatt. Hihetetlenül sok dologra megtanított az elmúlt hónapok alatt és nagyon sok mindenre jöttem rá magammal kapcsolatban is miatta. AZ egyik dolog, hogy szükségem volt rá ahhoz, hogy tényleg éljek és megtapasztaljam a vad, erotikus oldalát is egy kicsit egy kapcsolatnak, miközben még mindig meg volt a biztonság és az érzelmi alap pillér. A másik pedig, hogy teljes mértékben bele szerettem és már jóval a kapcsolatunk előtt magaménak akartam, csupán az akkori énem túl félénk volt még magának is bevallani ezt. 

- Meddig csináljuk még ezt? - Motyogta Agma az ingembe.

Egy puszit nyomtam a hajába és hümmögtem neki egyet kérdésként, hogy jelezzem, nem értem, hogy mire gondol. Megsimogattam a hátát és balommal átkarolva tartottam őt magamnál, jobbommal pedig a hajába túrtam és kicsit megemeltem az arcába hulló tincseket. 

- A titkolózást - Sóhajtott. - Mikor nézhetek végre rád bűntudat nélkül idebent?

- Eddig sem nagyon érdekelt mások véleménye - Kuncogtam fel halkan. - Ha jól emlékszem, még ki is kezdtél velem egy negyven fős meetingen és nagyon élvezted, ahogy zavarba hoztál - Emlékeztettem a pár héttel ezelőtti akciójára.

Agma felnevetett és kibújt az ingemből annyira, hogy fel tudjon rám nézni. Kihasználtam az alkalmat és lehajoltam egy csókra, amit mosolyogva fogadott. 

- Szeretem nézni, ahogy elpirulsz - Vont vállat. - És hogy senki más nem érti, hogy miről beszélek, csak te. 

- Nagyon vicces volt - Forgattam meg a szemeimet, de továbbra is mosolyogtam. - Majdnem megfulladtam.

- Vörös volt a fejed - Bólintott a lány nevetve.

Sóhajtottam és megingattam a fejem. Élvezted a vele való bohóckodást, habár néha tényleg egy hajszálon táncolt ahhoz, hogy nagyobb feltűnést keltsen. Mindig aggódtam, hogy ki érti meg a célozgatásait és mindig azt hittem, hogy mindenki tud rólunk, hacsak egy-egy pillantást kaptak is el kettőnk között. 

- De komolyan, Hoseok - Szelídült meg a széles vigyora. - Néha tényleg nem bírom visszafogni magam. És stresszel.

Pislogtam egyet és egy halvány mosollyal a füle mögé tűrtem pár begöndörített hajtincset. 

- Én is szeretném mindenkinek elmondani, hogy az enyém vagy, hidd el! - Feleltem őszintén. - Nehéz nézni, ahogy a fotósok, a rendezvényesek, a vendégek, a partnerek, mindenki szemet vet rád, mert nincsenek tisztában azzal, hogy kapcsolatod van velem. Félek, hogy egyszer elveszítelek. De attól is, hogy a munkád bánja, ha megtudják vagy esetleg szóbeszéd tárgya leszel.

- Nem vagyok egy ne-bánts-virág! - Figyelmeztetett és felvonta a szemöldökét. - Nem fogsz elveszíteni. Te vagy a barátom és beléd lettem szerelmes akkor is, amikor tudtam, hogy nagyon nem egy pályán mozgunk és te leszel számomra a legnagyobb kihívás. De nem érdekel. Csak az, hogy végre ne kelljen visszafognom magam, hogy rád nézzek, hogyha meg akarlak ölelni vagy egy nehéz munkanap után stresszesen bőgve neked rohanni és megölelni, aztán kézen fogva kisétálni innen. 

A szívem nagyokat dobbant és félre biccentettem a fejem, hogy áthatóbban tudjak a szemébe nézni. A lány tekintete tényleg kérlelő és aggódó volt, még sosem láttam ilyennek. Halvány mosolyra húzódott ismét a szám és bólintottam egyet. Előre hajoltam és az ajkaimat az ő puha, telt párnáinak nyomtam. Imádtam a csókjait, ahogy szikrákat csiholt egyetlen, apró puszival, ahogy egy egész földrengést indított el bennem a nyelve finom érintésével és a teste közelségével. Az arcára simítottam, amit tudtam, hogy nagyon szeret, arcát rögtön bele is fektette a tenyerembe, amivel oldalra fordította a fejét és akaratlanul is mélyítette a csókunkat. Keze megfeszült a derekamon, aztán éreztem, ahogy az ingem meghúzódik, ahogy belemarkolt az anyagba. 
Még sokáig szerettem volna élvezni a csókját, de egy kopogás félbeszakított minket. Mosolyogva vettem egy mély levegőt és ujjaimmal még utoljára beletúrtam a hajába, mielőtt végleg elvettem volna róla. 

- Megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni ebből, megígérem! - Néztem a szemébe.

Agma lehunyta a pilláit és homlokát a mellkasomnak döntötte. Megöleltem még egyszer és egy gyors puszit nyomtam a hajába.

- Szeretlek, Hoseok - Motyogta a mellkasomba.

Felnevettem és egy nagy adag megkönnyebbülés és boldogság árasztotta el a mellkasomat. Mintha most árultak volna el egy olyan titkot, ami az egész életemet befolyásolta volna. 

- Én is szeretlek - Feleltem halkan.

A következő kopogás már intenzívebben csapódott az ajtómnak, ezért megforgattam a szemem és egy sóhaj kíséretében elengedtem a lányt. 

- Ülj le, kérlek! - Motyogtam és megindítottam a fotel felé egy újabb, apró csók után. - Szabad! - Kiáltottam.

Belépett rajta az egyik kollégám, én pedig mosolyogva felnéztem rá.

- Elnézést, ha megzavartam valamit! - Nézett ideges tekintettel rám, aztán a lányra a fotelben. - Kétszer kopogtam már.

- Ne haragudj! - Vettem egy mély levegőt. - Egy fontos dolog közepén voltunk, valószínűleg nem hallottam. 

- Vissza jöjjek később? - Kérdezte előzékenyen. 

- Megköszönném - Bólintottam. - Kérlek, adj tíz percet és befejezzük! - Megigazítottam a nyakkendőmet és izgultam, nehogy észre vegyen valamit vagy feltűnjön neki a hazugságom. 

- Természetesen! - Bólintott megértően. - Elnézést a zavarásért! - Biccentett nekem is, majd Agma felé is egyet és kiment az irodámból.