Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

32.

*Hoseok POV*

"- Nem élheted le az egész, nyomorult életedet egy kalitkába zárva, Hoseok. Felnőtt vagy, ne hagyd, hogy azok a szar morálok irányítsák a lépéseidet! Élj! Vétkezz!Ahogy rám nézett azokkal a tüzes szemekkel, azzal a csábító, mégis velejéig romlott mosollyal a telt ajkain, tudtam, hogy semmi jót nem szül majd, de nem érdekelt, hiszen igaza volt. Elmosolyodtam és közelebb hajoltam hozzá, miközben ujjaim mélyen a tincsei közé fúródtak...

Felriadtam és mély levegőket véve enyhítettem le a hirtelen megébredt agyam és tüdőm zakatolását. Megdörzsöltem a szemeimet, de lehunyva hagytam őket az álmosság miatt. Elterültem a párnán és igyekeztem lenyugodni az álmom után. Nem tudtam eldönteni, hogy szép álomvolt e vagy rémálomnak hívjam, hiszen minden, ami történt és amit láttam magam előtt, ellenem volt és az eddig tanult moráljaim ellen, viszont minden saját akaratomból történt. És nem mondanám, ha az életben nem lennének magas falaim és gátlásaim, amik megrémisztenek saját magamtól, akkor nem ugyanígy cselekedtem volna.
Ledobtam magamról a takarót és élveztem a kis hűvös levegőt, ami a lakásomat körbe lengte. Mormogva mozgattam meg a lábaimat és mocorogtam, amikor megéreztem, hogy nagyon nem stimmel valami övön alul. Egy aprócska álomtól és képzelet foszlánytól letódult az összes vérem délre és ez nem tetszett. Felnevettem zavartságomban és ha lett volna mellettem valaki, biztosan őrültnek nézett volna, hogy az éjszaka közepén, álmomból felriadva, álló taggal röhögök.

Sóhajtva visszahúztam magamra a takarót. Nem akartam felkelni és nem is állt szándékomban tovább gondolkodni ezen. Elhúztam a számat a kényelmetlenségekre, amiket az éjszakai pillangóm okozott nekem álmaimban. Hihetetlen, még csak a közelemben sincs, nem hallottam a hangját, nem ért hozzám. Csupán az agyam az eszement kitalációi alapján kreált magának egy tökéletes testet meztelenül, ami annyira magával ragadott, hogy ez lett belőle. Fantasztikus. Ráadásul még csak mérges sem tudok lenni, hiszen miért is lennék? Nem tehet róla, hogy ekkora hülye vagyok, hogy ennyire felhalmoztam magamban a szexuális vágyakat az évek során. Sajnos igaza volt abban, amikor a fejemhez vágta, hogy unalmasak voltak a kapcsolataim és kellene nekem néha egy kiadós szex. Habár még mindig nem támogatom, hogy mélyebb érzelmi kötődés nélkül akárki az intim szférámba másszon, tagadhatatlanul igaz állítás volt ez tőle. Ráadásul Agma lénye magában hordozott valami megmagyarázhatatlan feszültséget, ami feltöltötte az embert és máris bólogatott volna neki akármire. Hihetetlen meggyőzőképessége és karizmája volt, amit egyrészt csodáltam, másrészt nem tudtam volna elképzelni a vele való életet. Habár ez is hazugságnak bizonyult, hiszen igenis könnyen el tudtam volna képzelni vele az együtt létet, kapcsolatunk valószínűleg utópikusan groteszk, felfordult és követhetetlen lett volna, amiben min a ketten játszi nyugodtsággal tengettük volna a mindennapjainkat. Valahogy így képzeltem el a közös pillanatunkat.

- Minek gondolkodok én ezen? - Motyogtam hangosan a sötétben, saját magamnak.

Fújtattam egyet és belefúrtam a fejem a párnába, hogy jelezzem a testemnek, ideje visszaaludni és nem lehetetlenül csodás képeket festeni az agyammal, ami úgyse fog bekövetkezni. Szánalmas vagyok. Megbeszéltük a kapcsolatunk alapjait, amiben tanulhatunk a másiktól, erre máris gyűrűt húzok az ujjára. Tényleg szükségem van arra, hogy kikapcsoljak kicsit.