Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

60.

Lassan vége a sztorinak babáim :) Azon filóztam, hogy ez után nem egy Kpop fanfiction-t hoznék nektek, hanem valami újat. Remélem, hogy azt is olvassátok majd páran és tetszeni fog a sötét varázslók oldala Draco Malfoy főszereplésével. :) 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az évfordulónkat Santorini szigetén töltöttük, Görögországban. Sosem voltam külföldön, de még a szomszédos tartományokban is ritkán, ezért az egész utazás egy nagy kaland volt számomra. A repülőtéren is úgy várakoztam, mint egy bezsongott kisgyerek. Rohangáltam, ide-oda mászkáltam, mindent megfogdostam és legalább negyven percen keresztük kuksoltam a kifutót, ahogy a repülőgépeket előkészítették, takarították vagy a poggyász szállítóval ide-oda gurultak. Hoseok jókat nevetett rajtam, ahogy vigyorogva rezdültem össze minden felhívásra, hátha nekünk szól, de boldogan fotózgatott és videózott az utókor számára, hogy később felhasználhassa ellenem a készült médiákat.
A repülőúton végig kibambultam az ablakon és ehhez lebokszoltam egy idős nénivel a helycserét, hogy én kerülhessek a szárny közelébe. Izgatottan csodáltam a felhőket, az apró tájat, a hatalmas, végeláthatatlan óceánt és a néha elsötétülő felleget. 
Santorini szigete pedig maga volt a földbéli mennyország. Az egész szigetet, mintha egy mesekönyvből kapták volna ki, fehér házak, tiszta utcák, hosszú, romantikus sétányok és lépcsősorok keresztezték és lepték el a földrészt, mindenhol színes virágokkal keretezve az utakat és régies, gyönyörű korlátokkal díszítve mindent. 

Az első három napot felfedezéssel töltöttük, végig másztuk a közeli lépcsősorokat, megmásztuk a kilátót és romantikus sétákat ejtettünk meg estefelé a Krétai-tenger partján. Leállíthatatlan voltam, néha már elnézést kértem Hoseok-tól, amikor aznap negyedjére rángattam ki az ágyból vagy nem hagytam elaludni egy fárasztó nap végén. Egyszerűen túl gyönyörűnek találtam a szigetet ahhoz, hogy a hotelszobában akár egy órát is bent rostokoljak délután.

- Gyere!- Hívott oda Hoseok nevetve. - Együnk valamit most már! 

Nevetve felkocogtam a víz partjáról és éreztem, ahogy a meleg, puha homok lassan masszív kérget képez a vizes lábamon a bokámig. Hoseok hihetetlenül vonzó volt a napsütésben, egy szál fürdőnadrágban, napszemüveggel a fején. A haja enyhén hullámosan omlott a homlokába vagy éppen szerte-szét, amikor beletúrt. Az izmai lélegzetelállítóan mutatkoztak, szinte sírni támadt kedvem, ha sokáig néztem őt. Mosolya önfeledt volt és boldog, amitől én is boldog voltam. Megfogtam a felém nyújtott kezét és összeborzoltam a vállig érő hajamat, hogy ne tapadjon a fejemre úgy, mintha egy tehén alaposan lenyalta volna azt. 

- Mit ennél? - Kérdeztem és lassan körbe néztem a parton felállított bódék és éttermek között. 

- A hotel recepciósai szerint ott nagyon finom a hal és a rák - Mutatott előrébb egy kék tetős kifőzde felé. - Jó lesz?

- Bármi - Bólintottam beleegyezően.

Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire éhes voltam, amíg a tengerben játszadoztam és élveztem a sós víz hűvösségét a kinti meleg ellen. Most viszont megkordult a gyomrom, ahogy Hoseok szóba hozta az ebéd lehetőségét. 

*Hoseok POV*

Beharaptam a számat és tagadhatatlanul ideges voltam, amikor beültünk a kiválasztott étterembe. Mosolyogva beszélgettem Agma-val, de sírni tudtam volna az izgalomtól. Már előző este mindent lebeszéltem a hotel személyzetével és nagyon reméltem, hogy megtették az ígéretüket, hiszen erre alapoztam a mai döntéseimet. Amikor elmondtam, hogy a hotelből ajánlották a helyet, mert különleges alkalmakra állítólag nagyon finom menüt tudnak összeállítani, a pincér sejtelmes, mindent tudó mosolyából már arra következtettem, hogy jól fog alakulni a dolog. Csak várnom kellett és csak remélni tudtam, hogy Agma nem fog kinyírni.