Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

36.

*Hoseok POV*

Tagadhatatlanul félreismertem Agma egész lényét. Okosabb volt, mint hittem és nagyon sok mindent jobban tudott, mint én. Pont azokban a témákban volt több tudása, amiben nekem kevesebb és fordítva. Amihez mind a ketten konyítottunk valamicskét, arról a témáról vitatkozásig beszélgettünk és cseréltünk nézetet. Ahogy fogyott a bor, egyre mélyebben mentünk bele egy-egy témába és már nem volt biztos minden percben, hogy annál a témánál maradunk vagy szigorúan arról beszélünk és nem térünk ki másra. Agma elég sok flörtölős megjegyzést tett, amire én eleinte csak kortyoltam a bort, hiszen nem tudtam, hogy hogyan is kezeljem vagy hogy feleljek rá. Zavarban voltam és csendben maradtam inkább, ami okozott némi kellemetlen, ideges másodpercet számomra. Ahogy viszont haladtunk az üveg bor vége felé, egyre inkább elengedtem magam és habár még csak becsiccsentve sem voltam, éreztem, ahogy az agyam egyre felszabadultabban engedi ki a szavakat a számon és egyre lezseribbül kezeli a szituációt.

  A nappalimban ültünk a kanapén, a háttérben csak a sarokban álló lámpa világított, ami épp elég fényt adott ahhoz, hogy lássuk egymást, de elég félhomályt ahhoz, hogy érezzük az éjszaka ránk szakadó súlyát. Illetve az enyhe sötét erőt adott nekem ahhoz, hogy bátrabb legyek és romantikusabbnak érezzem a hangulatot, ne csak egy sima borozásnak. Szerettem volna mélyíteni közöttünk ezt a kapcsolatot, ha már tanulunk egymástól. Azt akartam, hogy Agma meglássa, nem olyan rossz, ha az ember kötődik valakihez vagy valami egyszerűt, de értékeset csinál, például beszélget egy pohár  bor mellett.

- Elnézést! - Sóhajtottam, amikor megcsörrent a telefonom.

Agma mosolyogva bólintott egyet és inkább újabbat kortyolt, amíg elvettem a telefonomat az asztalról. Összeráncolt homlokkal néztem a kijelzőre, hogy ki hívhat este kilenc után.  Halványan elmosolyodtam, amikor megláttam a nevet a kijelzőn és fogadtam a hívást.

- Rég hallottam a hangod - Szóltam bele azonnal a telefonba, köszönés nélkül.

- Én is a tiédet - Nevetett fel az egyik ismerősöm a vonal másik végén. - Mi újság veled? Hogy megy az üzlet?

- Megyeget - Mosolyogtam, habár csak magamnak. - Egész jó lett a statisztika, kellemes csalódás volt az elmúlt pár hónap - Meséltem. - Rengeteg új lehetőségünk adódott és sok partnert sikerült szerezni.

- Jó hallani! - Felelt. - Nincs kedved beugrani ma? Kísérletezek valamin.

- Nem igazán megfelelő az idő - Feleltem, finoman visszautasítva őt, közben pedig Agma szemébe néztem.

A lány elmosolyodott és megnyalta a telt ajkait, hogy megszabadítsa magét az utolsó borcseppektől is, amik ott ragadtak. Automatikusan levándorolt a tekintetem a szájára és mély levegőt vettem, ahogy kusza gondolatok kezdték el ellepni a boról ázott fejem.

- Ó, elnézést! - Nevetett fel a vonal másik végén a férfi, értve a célzásomat. - Talán holnap reggel együtt is eljöhetnétek.

- Egy kis türelmet! - Kértem a telefonban és a készüléket elemeltem a fülemtől, hogy ne legyek bunkó és tudjak a lányhoz beszélni. - Tudom, hogy nem rám valló kérdés, de ha megkérnélek,hogy aludj itt és holnap gyere el velem reggelizni, ahhoz mit szólnál? - Daráltam le gyorsan, ami előtt az agyam befékezett volna.

Agma meglepetten felhúzta a szemöldökét, aztán csak elmosolyodott és bólintott egyet.

- Örülnék neki - Felelt halkan, tekintettel a kezemben lévő mobilra.

Szélesen elmosolyodtam és kifújtam egy nagy adag levegőt, amit nem is vettem észre, hogy a tüdőmben tartottam fogva. Visszahúztam a telefont a fülemhez és megnyaltam az ajkaimat, mielőtt beszélni kezdtem volna. Ahogy az én figyelmemet az előbb, most a lányét is levonzotta a nyelvem apró mozdulata és ott ragasztva a tekintetét kortyolt újabbat. Hazudtam volna, ha tagadtam volna, hogy nem indult be a szívem heves kalapálása a tettére és a tudatra, hogy így lenyűgözi őt is ez a picike mozdulat. 

-  Ott leszünk - Feleltem a telefonba végül.