Vétkezz! /BTS- HOSEOK FF/

10.

*Hoseok POV*

Ahogy abban az éjszaka folyamán megállapodtunk Agma-val, egy kis lazítás és buli után hozzám indultunk. Habár az 'egy órát maradunk, ne parázz!' elúszott, amikor hajnal fél kettőkor szóltam a lányra, hogy ideje lenni menni, nem bántam. Az idő múlásával én is egyre jobban feloldódtam és habár nem igazán tudtam felvenni tánc ügyileg a versenyt a klubban párzási táncot lejtő férfitársaimmal, nagyon jól éreztem magam. Agma önfeledten táncolt és döntötte le a torkán az italokat, amit meg kellett hagynom, nagyon jól bírt. 

- Vigyázz! - Sóhajtottam, amikor betessékeltem az ajtón a lányt.

Jobban szerettem volna a saját lakásomra hozni, habár elég rendesen ellen ment a morális érveimnek, hogy felhozzak egy lányt az éjszaka közepén, aki részeg és ráadásul az alkalmazottam. Itt mégis saját pályán voltam, komfortosabban éreztem magam az otthonomban. Ha már feszengtem, hogy Agma  a lakásomon van, legalább amiatt ne kelljen, hogy idegen környezetben vagyok. 

- Hoseok, alig ittam kilenc tequillát és három sört - Nézett rám, aztán a plafonra, ahogy elgondolkodott. - És két vodkanarancsot - Tette hozzá. - És egy fél pohár fehér bort. Tényleg, az vajon kié lehetett?

- Édes istenem - Dörzsöltem meg a homlokom, aztán halkan felnevettem. - Vedd le a cipőd és menj a konyhába!

- Oké, főnök! - Szalutált egyet és lerúgta magáról a magassarkú cipőit, amik eldőlve, egymástól távol estek le róla, de mit sem törődve vele besétált a konyhába, ahogy azt kértem. 

Lehajtottam a fejem és vettem egy mély levegőt, aztán morogva megmarkoltam a farmerom anyagát  a derekamnál és megigazgattam magamon. Még a saját tenyeremet sem akartam az ágyékomhoz nyomni, mert félő volt, hogy ahelyett, hogy enyhíteném a bizsergést, még ennyi kontaktustól is jobban felhergelem magam, már csak a gondolattól is, ami a fejemben motoszkál.

- Tessék - Sóhajtottam és elővettem egy poharat a szekrényből, aztán megtöltöttem vízzel. - Igyál vizet, jót tesz!

Agma rám emelte a mélybarna szemeit, amik csillogtak a töménytelen alkoholmennyiség miatt, amit az éjszaka folyamán megivott. Átvette az ujjaim közül a poharat és mosolyogva a szájához emelte. Megnyaltam az ajkaimat és néztem, ahogy a kiszáradt párnácskái lassan tele lesznek vízcseppekkel. Mire feleszméltem már az elfehéredett ujjbegyeim szorították a konyhapult szélét, ahogy némán figyeltem őt. 

- Nem akarsz inni még? - Kérdezte a lány.

Felvontam a szemöldököm és halkan felnevettem. Eltoltam magam a pulttól és a jobb kezemmel jeleztem neki, hogy jöjjön.

- Inkább öltözzünk át és aludjunk! - Ajánlottam.

- De azt mondtad, hogy megnézünk egy filmet - Sóhajtott, de elindult velem együtt a hálószobák felé. 

- Máskor - Feleltem, aztán megköszörültem a torkomat a felismerésre, hogy ez minimum még egy alkalmat jelent Agma társaságában, kettesben. - Fáradt vagyok és te sem nézel ki túl frissnek.

A lány felkuncogott és bólogatni kezdett.

- Tényleg úriember vagy - Felelt. - Mondhattad volna, hogy szarul nézek ki. 

- Jól nézel ki - Sóhajtottam, hiszen már úgyis mindegy volt, mit mondok neki. - Csak berúgtál és nem vagyok biztos benne, hogy kibírnád ébren addig, amíg a tévét bekapcsolom egyáltalán. Azt meg nem akarom, hogy a kanapén aludj, a vendégszoba sokkal kényelmesebb.

- Hihetetlen vagy, tudod? - Emelte fel a mutatóujját, de továbbra sem fordult meg, csak meglepően stabil léptekkel ment a vendégszoba felé, ahová mutattam. 

- Csak azt szeretném, ha nem hátfájással kelnél fel - Feleltem kimérten. - Hétfőn dolgoznod kell és neki kezdünk az egyéni kampányodnak, ha minden tárgyalás jól megy addig és nem szeretném, ha rokkant lennél. 

Agma megperdült és gondolkozás nélkül a számra csapta az ajkait. Tágra nyílt pupillákkal, megfeszített szájjal vettem tudomásul, hogy a lány megcsókolt. A kezeim a válla mellett a levegőbe voltak emelve, ahogy nem tudtam hirtelen, mihez is kezdjek. El akartam lökni, mert ez nem egyezett az életem befolyásoló sztenderdjeivel, viszont olyan rég óta fantáziálgattam már erről, hogy az izmaim harcoltak maguk ellen, hogy hogyan is mozduljanak. 
Éreztem a hideg víz okozta hűvös, nedves ajkakat, de éreztem a töménytelen mennyiségű alkohol acetonos illatát is, miközben én egyre elkeseredettebben feszültem a hirtelen csók miatt. 

Agma halkan felkuncogott és sóhajtott egyet, amikor levált rólam, otthagyva engem ugyanabban a pózban, feszülten, görcsösen. 

- Jó éjt! - Köszönt el jókedvűen.

- Aha - Leheltem erőtlenül és néztem, ahogy besétál a vendégszobába.

- Csak jelezném, hogy egész éjjel elérhető vagyok! - Emelte fel a hangját, ahogy beljebb sétált és messzebb került tőlem.

Megráztam a fejem és olyan gyorsan tértem észhez, mint még soha. Egy hosszú lépéssel indítottam el magam a fürdőszoba felé, miközben én is hangosan köszöntem neki jó éjszakát, hogy minél távolabb tartsam magamtól.