Látom Őt!

1.Rosa

Itt állok a kollégium előtt. Nézem a régi,megsárgult épületet és ahelyett, hogy undorodnék még is bizsergető érzés fut végig a testemen. Fehér falai minden héten az otthont jelentik számomra. Minden szoba otthonosan belakva egész évben és erre gondolva nyugodt érzés fog el.Már két éve, hogy ebben a kollégiumban éljük a sulis napjaink. Legjobb barátnőm mellettem toporog izgatottan. Felé nézek és mosolyogva tekintek rá ahogy az izgatottság átveszi a hatalmat a teste fölött. Felül szőke, alul aranybarna haja csillog a a napfényben. Mindig is pörgős volt és izgatott, de mióta gimisek lettünk és beköltöztünk a kollégiumba ez csak fokozódott.Hátunk mögött egy mérgesen dörmögő hang szólit meg minket. Megfordulunk.Magamban egy kuncogást ejtek, ahogy nézem a legjobb fiú barátomat, ahogyan próbálja kiráncigálni a nehéz csomagjainkat a szépen fényezett autójából.Szőkés barna haja most össze kócolva mered az ég felé. Egy lágy, de határozott mozdulattal egyenesbe hozza. Barnás szemeivel felénk néz majd felmordulva csapja a járdára a kezében lévő táskát.

-Ha már ennyi felesleges cuccot pakoltatok segithetnétek.-mormogja minket méregetve. Nevetésemet magamban elejtve, mosolyogva lépek a fiú mellé majd kihúzom a bőröndöm.

-Scarlett nem akar segiteni?-kérdezi Will ahogy kiveszi az éppen emlitett lány bőröndjét.

-Most olyan izgatott, hogy nem vennénk hasznát.-nevetem el magam. A fiú igazat adva bólint.

Felkapva a dolgainkat, Will lezárta az autót majd elindultunk a kollégium bejárata felé.A portán azonnal kiszúrtam a kissé kopaszodó ám annál barátságosabb portásunkat. Mosolyogva figyelte ahogy közelitünk az ajtó felé. Belépve egyből megcsapott a légkondi hűvös fuvallata. Most lett vége a nyárnak, de az időn még nem látszott a szeptember. Az öregedő, ősz portás nagy mosollyal köszöntött minket.

-William Peterson, újra látni ezt a komisz fiút?-fogott kezet Willel.

-Jó napot Mr. Roger.-mosolygott a fiú.

Köszönés után elindultunk a szobánk felé. Will a fiú szárnyon lévő szobában van, igy én és Scarlett elköszönve tőle a másik irányba fordultunk. Az ajtónk előtt megállva egymásra mosolyogtunk, majd a kulcsot a zárba helyezve kinyitottuk az ajtót. Nyikorogva tárult ki a fa ajtó. Amint beléptünk, elkapott egy lágy szelő amely a résnyire kinyitott ablakból áramlott. A szoba friss volt, de érezhető volt a női parfüm kombinációk. A szoba kicsi volt, két oldalán egy-egy ággyal, előttük egy nagy szekrény.Az egyik falon egy kisebb tükör. Mindkét oldalon egy iróasztal helyezkedett el. A szobából nyilt egy kisebb fürdő. Otthonos volt azt meg kell hagyni. Kipakoltunk a bőröndökből. A könyveimet a szekrénybe tettem, de a kedvenceim az ágyam feletti kis könyves szekrényen kaptak helyett.Scarlett is kipakolt majd együtt ültünk le az ágyainkra.

-Egy újabb bulis év kezdete.-mosolyog rám.

-Az az, újra itt vagyunk, nincs menekvése senkinek se.-nevetek fel. Scarlett rám ugrik majd megölel.Az ajtó kinyilt és döbbenten álló Willre néztünk. Kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét.

-Én nem akartam megzavarni semmit se.-komoly arccal néz ránk.Elnevetjük magunkat és egy párnát hajitok felé.

-Hülye.-nevetve ül le az ágyam oldalára.

-Miért is jöttél a mi szentélyünkbe?-fonja össze maga előtt a karjait Scarlett.

-Szentély? Jajj bocsánat hölgyeim.-az arca komoly akar lenni, de a száját nagy mosolyra húzza és tudom, hogy mindjárt nevetni fog.-De tudják meg, hogy itt fogok dekkolni a nap nagy részében.-eddig birtuk, mindhármunk nevetve dőltünk végig az ágyon.

-Tényleg, hogy hogy ilyen hamar itt vagy?-ülök fel és Will arcát nézem.

-Új szobatársam lett és gondoltam átjöhetnétek megnézni, hogy milyen az új szobám.