Látom Őt!

II/23. Rosa

Mindenki tudja milyen úgy felébredni, hogy semmihez sincs kedved. Magad alatt vagy és világfájdalom uralkodik benned. Azt, hiszed ez a nap nem lehet rosszabb aztán még is rosszabb lesz és már teljesen elveszted magad. Viszont, ennek is van egy ellentéte. Az igazán jó napok egyike. Mikor felkelsz és már tudod, hogy az a nap sínen lesz. Nos, nekem még ettől is jobban indult a vasárnap reggelem, de kezdjük a legelején. 

A hét napjai béküléssel teltek és a karácsony tervezgetésével.Persze a szilvesztert sem hagyhatjuk ki. Megbeszéltük, hogy rendezünk bulit, hogy az új évet megünnepeljük, de mivel én nem ihatok alkoholt a baba érdekében ezért egy szolidabb party lesz. Nagyon jól esett, hogy alkalmazkodnak hozzám, nagyon ritka az ilyen barátok, de ha egyszer rájuk találsz ne erezd el! Derek-nek úgy ahogy sikerült megbocsájtanom és azt hiszem vele is rendeződtek a dolgok. Mindig jön és segít amiben csak tud. Beavattam abba is, hogy babát várok. Még ha nem is örült annak, hogy ki az apja, nem mutatta, hanem teljesen oda tette magát, hogy nekem jó legyen. Nos, történetesen ennyi történt az egy hét alatt. Elérkeztünk a pillanathoz, amikor is elárulom miért volt annyira más ez a vasárnap reggel.

Tudjátok van az az érzés mikor korán reggel egy jó reggeli illata csapja meg az orrotok,így akármennyire is fáradtak vagytok kikeltek a puha ágyból csak, hogy megtudjátok mi ennek az ínycsiklandozó illatnak a gazdája. Tulajdonképpen engem is ez keltett fel. Csak éppenséggel nem egy palacsinta vagy friss zöldségek a szendvicshez, hanem a tejes kávé aromája. Lassan nyitottam ki a pilláimat. A szobát a kintről hulló fehér hó színének tükrözése terítette be. El sem akartam hinni az elején, hogy esik a hó. Már alig vártam, hogy arra kellhessek, hogy minden fehér és csak arra vár, hogy kimehessek és végigdőljek benne. Imádtam a telet,ezt az időszakot.Annyira más volt, boldog és nyugalommal teli. Tekintetem az éjjeli szekrényemen gőzölgő tejeskávéra vezettem ami mellett egy dobozban csokis fánkok isteni illata terjengett. Ezután volt csak a meglepetés. Fáradt tekintetem tovább vezettem a szobámba, majd az ágy végén és a szekrény előtt megláttam Őt. Épp a pólóját vette le így tökéletesen beláttam izmos, tetovált felsőtestét. Haja kócosan meredt az ég felé ahogyan a póló súrolta míg lekerült róla. Lábait nem a megszokott fekete farmer fedte hanem egy szürke melegítő nadrág.Már nem voltam fáradt, nem zavart, hogy hajnalok hajnala van,szerelmes voltam és csupán egy dolog számított,Ő. Felpattantam az ágyról. A fiú egyik fekete pólója fedte a testemet amely szokás szerint alvós ruhámnak számított.Ahogy a fiú ölébe vetettem magam a pólóm kissé felcsúszott a derekamnál. Brayden eleinte meglepve majd miután felfogta a helyzetet erősen szorította magához a derekam.

-Felébredtél? Hisz még nagyon korán van.-simította végig hüvelykujját az arcomon amelyen most fülig érő vigyor éktelenkedett. 

-Itthon vagy, felőlem lehetne éjfél is vagy délután 2 óra. Haza jöttél és ez számít.-tapadok ajkaira. Érzéki csókunkban minden érzelem benne van. Minden ami felhalmozódott bennünk.- Egyébként, hogy sikerült hazajönnöd hamarabb?-kipirult tekintettel váltam el tőle.

-Már rég tudtam, hogy haza jövök, de azzal is tisztában vagyok, hogy szereted a meglepetéseket úgyhogy meglepi!-vigyorodott el és azok a régi gödröcskék melyek már az első találkozásunkkor is elállították a lélegzetem megjelent a szája sarkában.

-Na és a babaváró buli?-estem kétségbe, de a fiú csak mosolyogva figyelt.

-Csak neked okoztam meglepetést! Scarlett és Jess már rág tudott róla.-vigyorgott a hirtelen pánikomtól.

-De gonoszak vagytok!-nevettem el huncutul magam. A fiú elvált tőlem majd megsimogatta a hasam és újra a tekintetembe mélyedt.

-Aludjunk egy kicsit még. Tudod ez az ördögien ,,gonosz" na meg piszkosul jóképű pasid fáradt.-felnevettem a megfogalmazásán majd bólintottam. 

-Tudod, nem is áll rosszul a szürke.-kuncogtam miközben egy puszit nyomtam a szájára majd kezét megragadva bújtam vissza az ágyba. A fiú meztelen mellkasára fektettem a fejem és pillanatok múlva meghallottam az egyenletes szuszogását amely engem is álomba kényszerített.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Körülbelül két óra múlva ébredtem fel. Brayden még nyugodtan szuszogott a fejem alatt. Mellkasa egyenletesen emelkedett majd süllyedt.Néztem őt ahogy pillái meg-megremegnek, ahogyan haja összevissza kócolva terül el a feje tetején. 

-Tudod baby, szeretlek meg minden, de elég morbid ha valaki az álmodban bámul téged.-nem nyitotta ki a szemeit csupán a száját. Elnevettem magam majd egy puszit nyomtam a szája sarkába.

-Aludj még egy kicsit.-váltam el tőle, ő pedig jólesően sóhajtott egyet majd újra álomba merült.

Felkaptam az egyik fekete melegítő nadrágomat ami kényelmesen tapadt a bőrömhöz. A pólót nem cseréltem le hagytam, hogy lógjon rajtam a kényelmes anyag. Kiléptem a szobámból ahonnan már azonnal meghallottam a konyhában szóló kellemes karácsonyi zenét. Épp az egyik zene ért véget és már kezdődött a következő, amit azonnal felismertem. Beléptem a konyhába ahol a Jingle Bell dallama terült szét a levegőben. Egyedül hárman voltak ébren. Scarlett reggelit készített a zenét énekelve és tánccal kísérte,míg Jess és Liam fáradtan fogyasztották a reggelit az asztalnál, de az ő ajkuk is mosolyra kúszott, ahogy élvezték a karácsonyi zenét.

-Jó reggelt!-vigyorogtam közben leültem az asztalhoz és egy szendvicset kezdtem készíteni.

-Na hát ébren? Csak nem bejött a meglepetés?-huncutul kacsintott Jess oldalról felém pillantva.

-Annyira bejött, hogy a meglepetés a szobában alszik.-felnevettek a mondatomon és én sem bírtam egy halk kuncogás nélkül.

-Lassan karácsony és még nem vettem ajándékot!-jött az asztalhoz Scarlett a hirtelen támadt gondolatával.

-Scarlett még másfél hét van karácsonyig úgyhogy ráérünk még venni.-fordultam a kétségbeesett lány felé.

-Az nagyon kevés idő. Gyertek ma el velem karácsonyi ajándékot venni, oké?-nézet hol rám, hol Jess-re. Sóhajtva adtuk be a derekunkat.

 Kellemesen reggeliztünk és idő közben Joshua és Will is felébredt majd a reggelinek láttak. Épp Brayden reggelijéhez vágtam fel paprikát mikor két kar simult a derekam köré.

-Jó reggelt!-dörmögte még félálomba merengve.

-Csináltam reggelit.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Jó reggelt haver!-veregette meg a hátát Joshua. Brayden elvált tőlem majd az asztalhoz lépett és beszélgetésbe kezdett a többiekkel. Odavittem neki a reggelit amit egy nagy mosollyal fogadott majd neki is állt enni. 

-Na nyomás öltözni!-csapja össze a tenyerét Scarlett.

-Hova sietsz ennyire?-nézett rá Jess kérdőn.

-Mondtam, hogy karácsonyi ajándékot venni.-vigyorgott Scarlett mintha ez olyan egyértelmű lenne.-Reggelit csináltunk és későbbre is van kaja. A fiúkat megetettük, más dolgunk nincs is.-kezdett az érvelésnek.

-Hé!-szólalt meg szinte tökéletesen egyszerre Will és Joshua, mivel valljuk be Scarlett érdekesen fogalmazott.

-Scarlett tényleg ennyire sietünk?-fordultam az izgatott barátnőm felé.

-Igen, hosszú nap áll még előttünk!-hevesen bólogatni kezd majd a szobánk felé terel.

Ekkor még nem is számítottam arra, hogy mennyire is hosszú lesz!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Hűha, vajon mire készülnek?
Várom a véleményeket! Puszi😘😘