Látom Őt!

II/26. Rosa

A kocsiban ülve a havas tájat figyeltem. A gyerekeket akik a hóban játszanak. Halk karácsonyi zene teríti be az autó terét. Brayden felé fordultam aki annyi idő múltán teljesen nyugodtan ült a kormány mögött. Arca kisimult és mosolygós. Mi tagadás boldogak vagyunk oly régóta először. Már most olyanok vagyunk akár egy család. Épp Brayden nagymamájához és a húgához tartunk. Az estét náluk töltjük,holnap pedig a barátaink társaságában ünnepeljük majd a karácsonyt. Brayden leparkolt a családi ház előtt ahol már évek óta nem jártam.Kiszálltunk az autóból majd elindultunk a bejárati ajtó felé.Kopogás után nem sokkal,kinyílt az ajtó és Ashly barátságos arca tűnt fel. 

-Végre látni a rosszcsont unokám?-viccelődik Brayden nagyija. 

-Szia mama! Nem vagyok én rossz.-öleli meg a fiú a nőt.

-Oh, dehogy nem.-csúszik ki a számon. Brayden incselkedően felém fordul, míg Ashly az egyetértésünkön csak elmosolyodik. 

-Annyira örülök, hogy téged is látlak Rosa.-fordul felém.

-Én is örülök Ashly.-nyom két puszit az arcomra majd ölelésbe von.

-Gyertek beljebb.-lép el az ajtótól, hogy bemehessünk. Épp a kabátunkat vettük le mikor hangos trappolás ütötte meg a fülünket.

-Braydeeeen!!-kiált fel Sara majd bátya ölelésébe ugrik.

-Szia pöttöm!-mosolyog rá Brayden.Miután Sara elvált testvérétől felém fordult nagy vigyorral az arcán.

-Rosa, de örülök neki, hogy te is jöttél.-borul a nyakamba majd erősen magához szorít.

-Én is örülök Sara.-mosolygok rá miközben az étkező felé sétálunk.Amint átléptük a szoba küszöbét megpillantottunk két igen nem kívánatos személyt. Az idősebb szokás szerint kifinomultan elegáns öltönyben üldögélt az asztalfőnél, míg fiatalabb mása mellette ült. Szintén öltöny fedte izmos testét, borosta pedig arcát borította. Az évek alatt mindketten rengeteget változtak. Az idősebb Connor öregebb lett, de még mindig nagy fejes ember. A fiatalabbik Connor pedig izmosabb és sokkal helyesebb lett az idő elteltével, bár a vonásai tökéletesen az apjára ütnek. Felénk pillantottak álszent mosollyal arcukon. Ashly az asztalhoz terelt minket így a másik végében foglaltunk helyet messze a két számunkra már idegen embertől.

-Mit kerestek itt?-Brayden az asztal másik oldalán ült, szembe apja gúnyos arcával. Mellette én foglaltam helyett velem szemben Ashly mellette Jorden(Brayden bátya), mellettem pedig Sara üldögélt az apja jobb kezének felén. 

-Karácsony van, a szeretet ünnepe amikor a család összegyűl, kisfiam.-könyökölt fel az asztalra a legidősebb Connor. 

-Nem vagyok a kisfiad és ti nem tartoztok a családomba!-sziszegi Brayden kezét ökölbe szorítva.Jobb kezemmel megfogtam befeszült kezét, hogy kissé enyhítsek az idegességén.

-Elég legyen!-szólal meg Ashly.-Most az egyszer bírjátok ki vita nélkül a karácsonyi vacsorát, holnap pedig mindenki megy a saját dolgára.-teremtett rendet a nagyi. A két fiú idegesen bólintott. -Megyek behozom az ételt. Addig meg ne merjétek ölni egymást!-nézett parancsolóan a két férfira. 

-Segítek.-állok fel majd Ashly-vel a konyhába indulunk.

-Elnézést, hogy ezt kell látnod.-fogja meg kétségbeesetten a fejét.

-Semmi baj, tudom milyenek, ők mindig is ilyen viszonyban voltak. -mosolyogtam az idős hölgyre. 

-Tudod Rosa, az én kis unokám kifogta veled az Isten lábát!-elnevettem magam közben beléptünk a konyhába.

-Ha nem veszi tolakodásnak, megkérdezhetem, hogy minden évben együtt karácsonyoznak e?-fordultam a tányérokat pakolászó Ashly-hez.

-Oh, dehogy! Régebben minden évben jöttek míg a lányom élt. Bár az apjuk akkor sem mindig jött, ő egy beképzelt gazdag pasas. Ha tudnád mennyit sírt utána a lányom, de bármennyire bántotta neki ő kellett. Bár ahogyan titeket elnézlek Brayden-nel rájövök, hogy te is tudhatod milyen az az igaz szerelem. Akár mennyi rossz dolog történt most még is együtt vagytok itt.-elgondolkoztam a szavain és mosolyogva igazat adtam neki.- Szóval miután a lányom meghalt őket évekig nem láttam aztán ma reggel beállítottak, hogy ünnepeljünk együtt. Nem rakhatom ki őket, úgyhogy el kell most tűrnünk.-fejezte be a mondandóját.

-Reméljük egyszer kibírják veszekedés nélkül.-kaptuk fel az ételt majd visszasétáltunk az étkezőbe. Különös módon csöndben ültek. Igaz a hangulat fagyos volt, de legalább nem veszekedtek.Halkan kezdtünk el falatozni. A háttérből karácsonyi zene moraja hallatszott ki.Tíz perc csöndben lét után Ashly törte meg a feszült hangulatot.

-Na és, hogy találtatok újra egymásra?-fordult felénk a nő.

-Bonyolult egy történt volt az.-neveti el magát Brayden nagyiját kémlelve.

-Nos, van időnk.-kíváncsian tekintett ránk Ashly.

-Elmentem egy focimeccsre ahol a barátaim is játszottak. Akkor kiderült, hogy az ellenfél Brayden csapata lesz és mivel döntetlen lett az állás együtt tartottuk meg a meccs utáni bulit. Ahol persze mi is összefutottunk és ő addig harcolt míg nem táncoltam vele. A következő napokban egyre többet találkoztunk, míg magunk sem tudjuk hogyan újra összehozott minket az élet.-fordultam a fiú felé. Hosszasan egymás szemébe mélyedtünk. Mintha nem létezne más körülöttünk. Ennyi idő után is van az a kapocs amely összeköt minket. 

-Igazi szerelem sosem magyarázható meg.-mosolyodik el Ashly.

-Azt hiszem itt az idő még egy bejelentésre.-fordul felém Brayden. Bólintok miközben felállunk az asztaltól.

-Hallgatunk.-kíváncsi tekintettel nézelődik Ashly a többiekkel együtt.

-Nos, kezdem én.-szólalok meg majd kinyújtom a kezem amelyen a gyűrű éktelenkedik.-Összeházasodunk!-mosolygok. Ashly felpattan majd a nyakunkba ugrik.

-El sem hiszem gyerekek!-örömködik. 

-Még nincs vége nagyi!-állítja meg Brayden majd nagy vigyorral a következő hírt is közli.- Lesz egy kisfiam! Apa leszek!-Ashly első könnycseppjeik gurultak le az arcán.

-Dédmama leszek! Atyaég! -szorít újra magához minket. 

-Lesz még egy baba?-jön oda hozzánk Sara.

-Igen húgi.-guggol le hozzá Brayden.

-Játszhatok majd vele?-vigyorog a kislány.

-Amint nagyobb lesz még vigyázhatsz is rá.-Sara, bátya ölébe veti magát majd sikít egy nagyot örömében.

-Az nem lehet!-csattan fel Brayden apja majd az asztalra csap. Mindenki felé fordul. Perceken belül feszült csönd áll be az asztal körül. -Nem házasodhattok össze, a babát meg főleg felejtsétek el! Brayden ez a lány egy szegény senki! Nem hozzád való!-kiabál a legidősebb Connor.

-Te nem parancsolhatsz nekem!-száll vitába Brayden.

-Dehogyis nem! Az apád vagyok és azt csinálod amit mondok!

-Sosem voltál és nem is leszel az apám! Semmi közöd hozzám, sem hozzánk!-Brayden idegei pattanásig feszültek, szinte bármelyik percben az apjának eshet.

-Állíts magadon Brayden! Te is tudod, hogy nem hozzád való ez a lány.

-Ő életem szerelme ha tetszik, ha nem! Én nem te vagyok!-megsimítom Brayden karját, hogy lenyugodjon kissé.

-Tenni fogok ellene! A baba nem fog megszületni és ti nem lesztek együtt többé!-fenyegetőzik majd Jordan felé fordul.-Megyünk!-ezzel hátat fordított nekünk majd elhagyta a házat. Idegesség és félelem tűzként terjedt el a testemen, ugyanis biztos voltam benne, hogy ez a férfi még okozhatja a vesztünket.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Itt is következő rész!
Állíthatjuk, hogy Brayden apja most túl messzire ment nem igaz?
Lassan megvan a 40k olvasó! Szuper jók vagytok! Imádlak titeket!😍😍❤
Remélem mindenkinek jól telt a karácsony! Írjátok meg, hogy tetszett ez a rész és, hogy kinek, hogy telt a karácsony!🎄
Várom a kommenteket! Puszi!   💕😘