Látom Őt!

10.Rosa

Az ablakon végigfolyó vizcseppeket néztem. Milyen érdekes, hogy ezek a kis cseppek fentről zuhannak le. Mindegyik más még is egyek. Az üvegen alig lehetett kilátni, csupán a homály tűnt fel. Egyszerű vizes ablak volt még is annyira különleges. Az októberi eső mosta el a várost. Minden olyan átlagos volt. Már egy hónapja annak, hogy Brayden húgával találkoztam. Mielőtt haza mentünk volna még elmentünk egy cukrászdába, mert Brayden mindenképp meg akarta köszönni, hogy mellette voltam. Azóta minden más lett. Brayden új barátai a focicsapat lett. Ő vette át a bunkó fiút, vagyis Dylan helyét.A napok, hetek teltek és szépen lassan minden visszaállt. Október végét kaparjuk. Már csak a mai nap és az őszi szünet is kezdődik. Mondhatnánk egyszerű pénteki napnak még is más ugyanis ma rendezik meg az őszi bált. Mellettem ülő Scarlettre nézek. Épp azt ecseteli a fiúknak, hogy mennyire várja már a bál kezdetét.

-Scarlett tudjuk, hogy nagyon várod, de már fáj a fejem.-hallgattatja el Will.

-De én csak izgulok.-fonja össze karjait a barátnőm.

-Tudjuk.-sóhajt az anyós ülésen ülő Joshua. Igen most már ő is velünk jön, mert nincs értelme két kocsival menni ha egy is elég.

-Tényleg nem izgul senki? Te se Liam?-fordul az emlitett fiú felé aki zavartan néz a lányra.

-Nem?-inkább kérdésnek hallatszott a válasza.Scarlett néha túlzásba tudja vinni az izgulást.

-Scarlett figyelj ez csak egy bál semmi nem történhet.-nézek barátnőm szemeibe aki még mindig izgatottan, de bólint egyet.

Miután leparkoltunk a suli előtt egyszerre futottunk be a suliba ugyanis az eső egy perce sem volt hajlandó megállni. Még igy is vizesen értünk be majd a szekrényeinkhez mentünk. Rózsaszin hajam nedvesen tapadt a bőrömhöz. Épp a szekrényemet nyitottam ki mikor a tekintetem a folyosó végére tévedt ahol egy igazán heves csókcsata folyt. Nem érdekelt különösebben mig nem tudatosult bennem ki az. Barna haja tökéletes formában állt a feje tetején. Erősen tartotta a lány derekát. Izmos testét fekete póló fedte. A lányt még innen is felismertem. Samantha Payten. A sulink legmenőbb lánya, aki minden fiúnak kell és mindet meg is szerzi.Elforditottam a fejem és a szekrényembe pakoltam.

-Nem tudom mikor akar már elhivni, pedig ideje lenne.-sóhajtott a mellettem álló lány majd a szekrényemnek dőlt.-Neked olyan jó hogy már elhivtak.-néz bánatosan a szemeimbe.

-Scarlett téged is elfognak ne aggódj és bulizunk utána a bálon, rendben?-tettem a kezem a vállára.

-Igéred?

-Igérem.-öleltem meg majd a csengő hangja is a levegőbe csapot igy elváltunk és órára idultam.

A terembe érve még  a tanár nem volt jelen igy hátra mentem és leültem a helyemre.Mielőtt a tanár bejött volna befutott Brayden is majd nagy hanggal kicsapva a széket mellém ült. Nem szólalt meg , sőt rám sem nézet. Semleges arckifejezéssel meredt az éppen befutó tanárra. Az óra unalmasan telt. Brayden egész órán semmit sem csinált én pedig vagyok annyira makacs, hogy nem szólók neki. Mielőtt a csengő megszólalhatott volna a tanár még kiadta az utolsó feladatott.

-A szünetben pedig mindenki párban csinál beadandót a padtársával és utána kérem bemutatni.-igazitótta meg a tanár a szemüvegét majd felkapta a cuccait és elköszönve kiviharzott.Brayden mit sem törődve velem felállt és köszönés nélkül elhagyta a termet.

                                                                    xxxxxxxxxxxxxxxx

Az órák egyre gyorsabban haladtak. A nap utolsó csengője is meg volt és most már itt állok a szekrényem előtt a kollégiumi szobánkba és próbálom kitalálni, hogy melyik ruhámat vegyem fel.Scarlett szintén tanácstalanul járkált és dobálta a ruháit. Másfél óra készülődés után végre szépnek éreztem magam. Barackvirág szinű ruha volt rajtam aminek a vége fodrosan érte a térdemet.Halvány rózsaszin rúzs fedte ajkaimat. A smink nem volt túl sok rajtam, kellően elég volt. Barátnőmre néztem aki már izgatottan az ajtónál toporgott. Rajta bordó ruha volt a hozzá illő bordó rúzzsal. Haja egyenesen omlott a vállára mig nekem hullámokban. Kiléptünk a szobából ahol már a fiúk vártak minket. Scarlettet végül Nate a focicsapat egy kisebb játékosa kiséri el akiért már hetek óta oda van. Az én kisérőm is mellém lépet. Elegáns öltönyt viselt. Barna szemeit végig futtatta rajtam majd mosolyogva nyújtotta a karját.

-Gyönyörű vagy! -suttogja a fülembe.

-Te sem panaszkodhatsz.-mosolygok rá.

Kiértünk a kocsikhoz majd el is indultunk a suliba. Most elől ültem Joshua mellett. A hátsó ülésen Scarlett ült és Nate. Will kocsijában pedig Liam és a kisérője Sara és Will kisérője Roxy. Megálltunk a suli előtt majd Joshuaba karolva beléptünk a suliba. A tornaterem szolgált a bál helyszinének igy arra vettük az irányt. Szépen diszitett volt az egész suli. Lufik a folyosón, sőt még a terem is tele volt vele. Füzérek lógtak a teremben.Oldalt hosszú asztal nyúlt amin harapni valók ezrei sorakoztak. A zene tombolt, a fények izzói boritották be a termet hangulatot adva. Már rengeteg diák mozgott a táncparketten.Lassan a mi körünkből is tűntek el a párok. Joshua kezét nyújtotta amit elfogadva vezetett a táncparkettre. Kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig a derekamra csúsztatta tenyereit. Zene ritmusára mozogtunk. Barna szemeit néztem, ő pedig engem fürkészett.Különböző szinek kiemelték arcvonásait. A szivem ezerrel kalapált. Ő lenne az a fiú aki életem szerelme? Akibe fülig belezúgtam? Azt hiszem igen. 

A zenék egymás után pörögtek. Volt hogy ketten táncoltunk, olykor pedig az egész csapatunk ugrált a zenére. Kiengedtem a  fáradt gőzt,elengedtem magam, átadtam a zenének a testem és éltem. Vannak azok a pillanatok mikor érezzük hogy ez különleges, hogy egy csoda. Na ez pont ilyen pillanat volt. Fáradtan álltam meg Scarlettel az oldalamon az italos pultnál amikor üzenetem jött.

Will:Ki jössz levegőzni?

Rám fért egy kis friss levegő igy elindultam a kijárat felé. A folyosókon már nem a tömegek voltak a jellemzőek. Pár diák járkált egy kis nyugalmat keresve. Kiértem a suli elé. A friss levegő megcsapott, nagyot szippantottam a levegőből ami megtöltötte a tüdőmet. Körülnéztem, de Willt sehol se láttam, viszont az eső cseppjei újra a bőrömre hulltak.

-Csak nem Willt keresed?-nyájas hangtól kiráz a hideg. Lassan fordulok meg.Dylan gúnyos mosolya az őrületbe kerget. 

-Mit akarsz Dylan?-forgatom meg a szemeimet.

-Téged.-lép egyet közelebb mig én hátrálok. -Viszont ha Willt keresed ő bent táncol.-vigyorog önelégülten.

-Ő hivott ide szóval nem hiszem, hogy bent lenne.-élesen felnevetett.

-Ugyan kicsi lány az nem Will volt hanem én.Egyszerű feltörni a telefonját.

-Te még egy képet sem tudsz belevágni a prezentációba nem , hogy feltörni valaki telefonját.-fonom össze karjaimat.

-Ha én nem is, de haverom igen.-vigyorát legszivesebben leszedném a fejéről. Egyre közelebb lépet én pedig egyre távolabb. Az eső még erősebben kezdett tombolni. Hajam egyre vizesebb lett.

-Tudod milyen régen várok erre.-ér elém, a hátam egyik kocsinak csapodik.Lefagytam.Hova lett a bátorságom? Hátborzongató arckifejezése van.Végig simit az arcom vonalán.

-Ne érj hozzá!-szólal meg egy mély hang Dylan mögül.

-Mert mi lesz ha igen?-fordul meg idegesen Dylan.

-Betöröm a képed.- ökölbe szoritja a kezét. Dylan hangos nevetésben tör ki,majd ütésre emeli a kezét, de a fiú elkapja majd kicsavarja és leszoritja a földre. Most először látom Dylan arcát riadtnak.-Békén hagyod vagy el is töröm a kezed nem csak leszoritom.-engedi el a fiút majd rám néz. Kék szemei belemélyednek az enyémbe. Haja csupa viz lett, de még igy is tökéletes. -Ülj be!-bök a fejével a mögöttem lévő kocsin. Megfordulok és ekkor veszem észre, hogy mindvégig Brayden autójának dőltem.

-Nem-hangom cinikus.

- Felőlem elázhatsz.-von vállat.-Vagy beülhetsz és legalább nem fázol meg. -nyitja ki az autó ajtaját. Megadva magam beülök és nézem ahogy ő is beszáll mellém majd beinditja a motort és kikanyarodik.Csöndben vagyunk.Nem tudom mit mondhatnék neki.Hosszú percekig csönd ölel körbe minket.

-Köszönöm.-nyögöm ki halkan. Kék szemeivel rám tekint, halvány mosoly bujkál ajkain.-Hova megyünk?

-Kocsikázni, nem hagylak ott, hogy az a szemét megint rád másszon.- erősen szoritja a kormányt és meredten figyel az útra. Bólintok majd kinézek az ablakon és az esti feketeségbe meredek.

Sziasztok!!Tudom sokára hoztam részt, de nem volt ötletem a folytatásra, de végre sikerült megirnom ezt a részt. Remélem tetszik. A véleményeteket kommentben várom!