Látom Őt!

30. Rosa

A hideg levegő fújja csupasz karjaimat. Csupán a szürke melegitő nadrágom és az ismeretlen fekete póló fedte a testemet. Nem volt nálam kabát,sem pulcsi, viszont indulnunk kellett és bármennyire fáztam nem ülhettem a meleg motelszobában. A fiúkat követve haladtunk egy piros Mustang felé. Tátott szájjal vizslattam az autót. Nem sokszor láttam ennyire luxus autót és tegnap este nem hittem volna, hogy ez az övék. Amint megálltunk az autó mellett Justin a csomagtartóban kezdett kutakodni majd egy sötét kék pulcsit dobott a kezembe.

-Vedd fel.-zárta le a csomagtartó ajtaját. Amint felvettem a pulcsit melegség járta át lehűlt karjaimat.Beültünk az autóba, Blake pedig beinditotta az autót. 

-Tudjátok merre kell menni?-kérdezem körülnézve a többieken. 

-Nézem merre vagyunk.-válaszol Charlie. 

-Irnunk kellene Dereknek, hogy hol van.-szólal meg elől Justin. Kérdőn hajolok előre. 

-Ki az a Derek?-vonom össze a szemöldökömet és a fiút kémlelem.Arcára hirtelen ijedtség ül ki és fogalmam sincs róla miért.Olyan arckifejezése van mint aki lebukott. Körbenéz a többieken majd újra rám.-Valaki elmondaná hogy ki az?-fordulok körbe az autóban. Senki sem szólal meg hosszú percekig.

-Azt hiszem el kellene mondanunk neki.Hisz már úgy is belecseppent ebbe.-bukik ki Charlie-ból. 

-Miről kellene tudnom?-kérdezősködöm tovább.Mellettem ülő lány felsóhajt majd megérinti a vállamat.

-Figyelj Rosa, tudod nem mindent tudsz még rólunk és ahogy látom Steve-ről sem.-kezd bele Jessica.-Viszont úgy érzem mindenki megkedvelt és már úgy is benne vagy esetleg leszel ebben, úgy, hogy beavatunk. Nos, akit te úgy ismersz, hogy Steve őt nem úgy hivják. Valódi neve a Derek. Azért mondja mindenkinek, hogy Steve-nek hivják,mert nem enged közel magához sok mindenkit. Ne haragudj rá emiatt, ő ilyen. -fejezi be a lány. Percekig nem szólaltam meg, hisz magam sem tudom mit gondoljak erről. Sosem néztem volna ki Steve-ből vagy Derek-ből, mindegy ez még zavaros számomra, de nem tudtam volna elhinni, hogy hazudna nekem aki felé kezdettől azt éreztem megbizhatok benne. Össze vagyok zavarodva. Az ablakon kibámulva gondolkodom.

-Ennyi az egész, csak fél ragaszkodni valakihez igy más nevet mond?-fordulok a lány felé.

-Igen.-bólint majd elmosolyodik.

-Rendben,akkor nem haragszom rá.-viszonzom a mosolyát, de még mindig zavaros a dolog. 

Csak ennyi miatt hazudott volna nekem?

Az idő telt, mi pedig egyre közelebb voltunk a városhoz. Nem igazán folyt beszélgetés köztünk. Teljesen a gondolataimba merültem és próbáltam kibogozni a történteket egészen a tegnap estével kezdődően.Már láttam a városunkat jelző táblát, de amint a tábla közelébe értünk Blake a mellette lévő útra fordult ami a város külső részéhez vezet. 

-Hova megyünk?-kiváncsiskodom. 

-Hozzánk.-fordul hátra Justin. Bólintottam majd újra az utat néztem.

Mentünk és mentünk. Már órák óta úton lehettünk,amikor a beton utat, földes rész és mezők rengetegje váltotta fel. A mezőt vastag hóréteg takarta,amely fehérbe öltöztette az egész tájat. Csönd honolt mindenhol csupán a Mustang bugása hallatszott a messzeségbe. A zene halkan szólt a kocsiban. Justin elől aludt, feje az üvegnek koppant minden egyes kis dombnál, de a fiú akkor sem ébredt fel. Charlie szintén elaludt,fejét Jessica vállára hajtva. A lány fekete haja a fiú arcára csúszott, de őt nem zavarta az alvásban. Jessica az utat nézte, de látszott rajta is, hogy fáradt. Szemei lecsukódtak, de pár pillanat múlva újra kinyitotta zöldes szemeit. Már esteledett, de még nem volt teljes sötétség. Befordultunk egy magas fekete kapun és a kövekkel kirakott feljárón megálltunk.Blake leállitotta a motort, ekkora már mindenki felébredt majd fáradt tekintettel szálltak ki az autóból. Követve a többieket én is kipattantam az autóból. Döbbenten álltam a ház előtt. Akkora volt akár egy palota és még kinézetre is megegyezett. Elefántcsont szinben pompázott. A többiek otthonosan szaladtak az ajtó felé.

-Végre itthon!- kiállt fel Justin majd berohan a házba. 

A többieket követve én is belépek. Egy kisebb előtér, ami az átlagnál még igy is nagyobb terül a szemem elé. Cipőinket levéve indulunk beljebb. Jobb oldalt egy óriási nappali terül el. Fehér bőrkanapé és fehér szőnyeg tűnik fel először majd a falon ékeskedő plazma tv. Krémszinű fal boritja a nappalit és nagy ablakon beszűrődő fény teriti be a szobát. A plafonon kristálycsillár lóg lefelé ami biztos többe kerül mint a mi egész házunk. Balra nézve a konyha márvány lapjai tűnnek fel. Amerikai stilusban egybe épitett konyha és nappal plusz az étkező tölti ki a helységet amelyben még igy is el lehetne tévedni akkora nagy. A ház végénél magas lépcső húzódik. Biztos az emeleten vannak a szobák. Egy üvegajtó választ el a terasztól és a nagy kerttől. Kihúzom az üveg ajtót majd kilépek a hideg levegőre. A kertben a medencét veszem először észre, majd a távolban húzódó sövényt. Visszasétálok a házba, majd leülök Justin mellé a kanapéra. A fiú kényelmesen elhelyezkedve, a lábát az üvegasztalra téve kapcsolgatja a csatornákat. 

-Ti komolyan itt éltek?-fordulok a fiú felé.

-Aha.-bólint majd felém fordul és maga mellé dobja a távirányitot. 

-És a szüleitek?- dőlök hátra a kanapén.

-Ők már rég nem laknak velünk.-neveti el magát. Szólásra nyitom a számat, de Jessica szakit félbe ugyanis elkiabálta magát, hogy kész a kaja, igy Justin azonnal a konyhába rohant.

Újra tele vagyok kérdésekkel, de nem tudom, hogyan is kérdezhetnék rá. Azt érzem, hogy még mindig részeg vagyok és csak beképzelem ezt az egészet. Kérdőjelekkel van tele a fejem és nem tudok rájönni, hogy kerültem már megint ennyire fúra szitúációba. Amikor megismertem Brayden-t onnantól kezdve ahány új ember került az életembe furcsábbnál furcsább szitúációkba bonyolódtam. A vacsoránál ülve jó hangulat keritett be minket. A fiúk viccelődtek és egymást piszkálva vacsoráztak meg. Miután mindenki befejezte a fiúk videó játékozni kezdtek én pedig Jessicának segitettem mosogatni. Úgy éreztem itt az idő, hogy eltüntessem a kérdőjeleket a fejemből.

-Mióta laktok egyedül?-fordultam a lány felé. Láttam Jessican, hogy meglepte a kérdésem, de elmosolyodott majd válaszolt.

-Szinte mindig együtt voltunk.A szüleink egyikünkkel sem foglalkoztak igy eljöttünk tőlük. -pakolta a tányérokat a szekrénybe. 

-Nagyon szép ház.-néztem körül majd visszafordultam a lányhoz.

-Igen.-mosolyog.-Gyere megmutatom melyik lesz a te szobád.-indul az emelet felé. 

Egy hosszú krémszinű folyosó tárul elém. Egymás után fehér ajtók sorakoztak. Jessica után sétáltam aki megmutatta először a fürdőt. Az első ajtó balra. A fürdőszoba kétszer akkora volt mint az én szobám.Márvány kék csempék fedték az egészet. Jessica haladt is tovább igy követtem. Megmutatta a fiúk és az ő szobáját, majd végül az enyémet. Az ideiglenes szobám szintén krémes szinű volt bár halványabb árnyalatú. A szoba közepén egy nagy franciaágy és két szélén fehér éjjeliszekrény. Az ággyal szemben egy szintén fehér tükrös szekrény és mellette egy iróasztal terült el. Nagy ablak a kertre nézett,csodálatos kilátással.Visszaindultunk a nappaliba, de amint kiléptünk a szobából a folyosó végén lévő fehér ajtó szúrta meg a szememet. Egyedül azt nem mutatta meg Jessica.

-Az utolsó szoba a kié?-fordultam a lány felé. Megtorpant majd megfordult és az ajtóra nézett.

-Csak egy vendégszoba.-vágta rá majd folytatta az utat le a lépcsőn. 

Kiváncsi voltam mit rejthet.Jessica túl hamar válaszolt és nem firtatta ami engem még kiváncsibbá tett. 

-----------------------------------------------------------

Sziasztok! Új rész!
Nos egyre jobban belemélyedünk a történetben. 
Véleményeket várom! 😉❤