A babaszobában Ethan-el a kezemben léptem a pelenkázó asztalhoz majd ráhelyeztem a kisfiamat. A kis pocakjára nyomtam egy puszit így édes,lágy hangján nevetni kezdet. Végre mosolyog és hangosan nevet, ugyanis pár nappal ezelőtt még nagy betegséggel küzdöttünk. Nagyon ideges voltam és rettentően aggódtam miatta. Épp a szüleimhez tartottunk látogatóba. A kocsiban kellemes beszélgetést folytattunk Bayden-nel, amikor megálltunk egy benzinkútnál, ekkor kicsit kivettem az autóból Ethan-t, ám a teste különösen forrón érintkezett az enyémmel.
-Brayden vissza kell fordulnunk!-Brayden ijedt tekintettel lépett oda hozzánk.
-Miért? Baj van?-értetlenkedett.
-Ethan lázas.-csupán ennyit mondtam és már ültünk is az autóba.
Szerencsére semmi probléma nem volt. Az orvos megvizsgálta így minden rendben lett.Olyan jó látni ahogyan Brayden aggódik értünk, azt ahogyan esténkét a kezében tartva csupán csak nézegeti gyönyörű kisfiát aki már békésen szunyókál apukája karjai közt. Olyankor az ajtófélfának dőlve nézem őket és merengek azon, hogy ha mind az a szörnyűség és minden boldog pillanat amely az idáig vezető úton körbevett minket, sosem történt volna meg, akkor nem állnék a két szerelmem mellett.
Megetettem és átöltöztettem Ethant majd elaltattam. Ez a folyamat már rutinná vált minden egyes napomban. Még egy utolsó pillantást vetettem az édesen alvó Ethan-re majd felkaptam a fehér bébiőrt majd halkan kilépkedtem a szobából. A lépcső alján már meg is hallottam a nappaliból a hangos ujjongásokat. A fiúk ugyanis foci meccset néznek. Pontosan nyolc fiú telepszik a kanapén. Brayden,Will és Joshua a fal melletti kanapén ülnek, szemben a tv-vel, míg Justin, Charlie és Blake az ablak felőli kanapén. A két fotelünkben pedig Liam és a bátyám Logan. Az utóbbi időben ők egyre többet jártak össze és mondhatjuk egy nagy csapattá kovácsolták magukat.
-Fiúk, én örülök, hogy jól szórakoztok, de csöndesebben! Ethan alszik.-csípőre tett kézzel álltam meg a kanapé előtt.
-Bocsi Ros, de gólt rúgott a kedvenc csapatunk.-szólalt meg azonnal Joshua.
-Értem én, csak halkabban örüljetek.-mosolyodtam el.
-Jól van baba, csöndesebbek leszünk.-állt fel Brayden majd egy puszit nyomott a számra és visszatelepedett a kanapéra. A fejemet rázva sétáltam a konyhába ahol immáron a lányok bórozgattak a pultnál.
-Na hát végre a kismamát is látjuk!-gúnyolódott Scarlett.
-Bocsi, de sok idő volt még elaludt. Most már a tiétek vagyok csajok!-nevettem el magam majd felhuppantam az egyik bárszékre és a kezem közé kaptam egy pohár vörösbort.
Az este további része kellemesen telt. A fiúk meccset nézve elvoltak a kanapénál, mi pedig a csajos dolgainkat tökéletesen ki tudtuk beszélni a konyhában. Mióta anya lettem és kerek egész lett a családunk azóta már egy porcikám sem kívánja a bulizást,a hajnali kocsikázást vagy bármi egyéb tevékenységet amit a gimiben még nagyon is élveztem. Mostanság leginkább pihenésre, egy kiadós beszélgetésre vagy közös filmezésekre vágyom a legjobban. Éjfél környékén mentek el a barátaink. Egy utolsó pillantást vetettem Ethan-re míg Brayden lezuhanyzott. Fáradtan dőltünk be a kényelmes ágyba.
Hajnal 4 óra környékén léptek zajára riadtam fel. Brayden hason feküdt egyik kezével átölelve a derekam. Először azt hittem álmodom, másodszorra a kinti szeles időjárásra fogtam, de miután harmadszorra is hallottam a hangokat csöppet sem tudtam lenyugodni. Brayden felé fordulva, tenyerem a hátára simítottam majd kelteni kezdtem.
-Brayden, van valaki a házban. Kelj fel!-riadt arccal néztem a békésen alvó férjemre.
-Nyugi baba, nincs senki itt.-mormogott a párnába nyomva arcát.
Habár Brayden nyugodt volt, én cseppet sem tudtam az lenni. Kíváncsi és ideges voltam így kiszállva az ágyból magamra kaptam a selyem köntösöm majd halk léptekkel elindultam az ajtó felé. Miután a folyosón a babaszoba felől hallottam leghangosabban a zajokat így azonnal arrafelé vettem az irányt. Ám amikor az ajtót kitártam csupán egy pillanatra tudtam még látni egy képet, amint egy sötét alak a kezében tartja a síró kisfiam,de a pillanatnyi kép el is tűnt. A fejem hasogatni kezdett és egyre sötétebb árnyalat lepte el a szemeim, mintha álomba esnék vissza, de tudtam ez semmikép sem álom volt.
Halvány fényre nyitottam ki a szemeim. Még a pislákoló fény is bántotta szemeim. A fejem majd szétrobbant, olyan érzést nyújtott mikor az ember erősen másnapos. A kezeim és a lábaim is fájtak ami nem is volt csoda, ugyanis egy székhez voltam kötözve. Lassan végigvezettem a tekintetem a szobán. Egy egyszerű fehér falakkal körbevett szobában voltam ahol csupán 2 szék és egy asztal helyezkedett el. Az ajtó kinyílt és a világ legarrogánsabb embere dugta be a fejét. Gúnyos mosollyal foglalt helyet velem szembe.
-Hol a fiam és a férjem?-szűrtem ki idegesen a fogaim között.
-Ne aggódj elintéztem őket.-legyint önelégült tekintettel.
-Hogy lehet ennyire aljas?-ha szemmel ölni lehetne, véleményem szerint ez a férfi már tuti biztos, hogy halott lenne.
-Köszönöm a bókot kedves.-vigyorog.-Nos, tudod, hogy sosem bírtalak és azzal, hogy a fiam felesége vagy ez nem változott.Boldog vagy nem igaz?-bólintottam, miközben a férfi az asztalra támaszkodott kezeivel.-Most már vége lesz ennek. Adtam időt, hogy legyen egy utolsó jó emlék az életedben.-kacsintott.
-Maga egy piszkos bűnöző!-ordítottam torkom szakadtából.
-Mondták már páran.-legyint ismét mint aki meg sem hallja.
-Mi lesz Brayden-nel és a fiammal?-estem pánikba, de nem ám magam miatt. Nem érdekelt ha megöl, ha megver, bármit is csinál velem, csináljon, de a családomat nem bánthatja.
-Nyugodj meg! Életben hagyom a gyereket, nem vagyok én olyan gonosz mint amilyennek hiszel.-nevet fel undorítóan.-Brayden pedig a fiam akinek jó jövőt szeretnék teremteni.
-Így?-értetlenkedtem.
-Így bizony. Találok neki egy hozzá való lányt, akit majd igazán szeretni tud és aki jó anyaként neveli majd fel az unokám, nem úgy mint te!-vigyorodott el. Ekkor gurult le az első könnycsepp az arcomról, ahogyan belegondoltam az elmondottakba. Nem győzhetek egy pszichopata ellen bárhogyan küzdök. Vesztettem!
--------------------------------------------------
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy csak most hoztam a részt, de az ünnepek nagyon gyorsan és eseménydúsan teltek. Végre megírtam a részt úgyhogy olvassátok szeretettel! ❤
Nagyon örülök, ahogy látom, hogy minden nap egyre többen olvassátok a sztorit és, hogy tetszik is nektek. Látom a kommenteket és szinte sírva fakasztotok. Annyira jól esik ez a sok támogatás.Köszönöm mindenkinek!!!!!!!!!!😍😍😍😍
Hogyan teltek az ünnepek?🎄🎇
Hogy tetszett a rész?🤔
Várom a kommenteket! Puszi😘
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Látom Őt!
RomantizmHallani a szelet,érezni a nap utolsó sugarait, érzékelni, hogy mögöttem van és látni Őt! Rosa egyszerű és kiegyensúlyozott életett élő kollégista lány, boldog családdal és barátokkal. Ám egy nap betoppan az életébe Ő és fenekestől felforgassa azt. Ő...
