Látom Őt!

31.Rosa

Leértünk a nappaliba ahol a fiúk még mindig játszottak. Leültünk a másik kanapéra figyeltük ahogy a fiúk ölik egymást valamilyen játékban. Hangosan kiabáltak egymással és minden második szavuk káromkodás volt a játékra vagy a játékosokra. Jessicával rengetegszer nevetve néztünk össze. Gondolatok leptek el újra. Vajon most mi van a többiekkel? Keresnek e Scarlették na és a szüleim?

-A telefonomat nem látta valaki?-néztem a fiúkra majd Jessica felé fordultam.

-Szerintem a kocsiba van, bár még mindig rejtély a tegnap este.-válaszol Charlie.

-Rendben, megyek megnézem. -állok fel majd a cipőm kezdem felvenni.

-De azért nagyon állat, hogy még holt részegen is törés nélkül vezettem el a kocsit.-szólal meg Blake. Furcsa volt az ő komoly modorával egy ilyen mondatot hallani tőle. 

-Honnan tudod, hogy te vezetted a kocsit?-szól vissza Justin.

-Mivel ti nem tudtok vezetni.-újra a komoly hanglejtésével válaszol Blake.

-Tudunk csak nem akarunk.-szál vitába Charlie is. 

Nevetve megrázom a fejemet majd kilépek a téli hidegbe. A reflektorok erős fénye világitja be a korom sötét utcát. A felhajtón parkoló mustanghoz lépek majd kinyitom és a telefonom után kutakodom. A kesztyűtartóban meg is találom majd lezárom az autót. Mielőtt beléphetnék a házba egy fekete Audit pillantok meg nem messze a háztól. Furcsálva nézem, hisz ezen a részen ez az egyedüli ház. Valahol az Isten háta mögött vagyunk, igy elég ijesztő az a fekete kocsi. Betudtam annyival, hogy csak arrébb parkolták le a fiúk majd visszamentem a házba. A ,,nagy" harc még mindig folyt a fiúk között és Jessica már majd megpukkadt a nevetéstől.

-Tiétek az a fekete Audi a háztól kicsit arrébb?-a kiváncsiságom felülkerekedett rajtam igy muszáj voltam rákérdezni.A fiúk abbahagyták a játékot és az egész csapat lefagyva fordult felém. Kérdőn összevontam a szemöldököm.Erre a reakcióra semmiképp sem számitottam. Jessica kapcsolt legelőször.

-Igen a miénk csak messzebb parkoltuk le.-válaszolta meg a kérdésem ezzel felébresztve a fiúkat is.

-Khm..igen elfelejtettem beljebb állni.-szólalt meg Blake.

 Furcsa volt, de nem firtattam tovább inkább visszaültem a kanapéra és bekapcsoltam a telefonomat.Az üzenetek záporként rohamozták meg a készüléket. Mindenkitől legalább négy üzenetem volt. Elköszöntem a többiektől majd felmentem a szobámba és először a szüleimet hivtam fel, hogy elhúzódott a buli és itt alszok a barátaimnál, ne aggódjanak. Willt, Scarletett,Joshua-t és Liam-et is csoportos hivásban tájékoztattam, hogy minden oké. Egyéb információt a buliról tőlük sem tudtam meg.Ugyan annyira berúgtak mint én igy legalább egy órán keresztül nevettünk azon, hogy soha többet nem iszunk.

Már este 11 óra körül volt az idő. Csönd volt mindenhol a házban. A gondolataim újra megrohamoztak ahogyan a csend és az egyedüllét körbevett. Muszáj volt kitisztitanom a fejem igy a konyhába indultam, hogy igyak egy pohár vizet, de a lépcső tetején megtorpantam. Lentről halk beszélgetés ütötte meg a fülemet. Bármennyire tudtam, hogy nem kellene hallgatóznom nem tudtam elmozdulni onnan. Földbegyökerezett a lábam és sehova se mozogtam.
A szivem eszeveszetten kalapált.

-Minden rendben van.- Blake hangját hallottam meg először.

-Itt van?-egy mély hang szólalt meg,de nagyon halk igy azonositani nem tudtam.

-Itt.-válaszolta a fiú. 

-Nem mondtatok neki semmit igaz?-egy fokkal sem hangosabban beszél az illető igy bármennyire próbálkozom nem tudom felismerni.