Látom Őt!

16.Brayden

A plafont néztem. Csak feküdtem a motel szobánk ágyán és gondolkoztam. Fáradt voltam még sem birtam elaludni. Hogyan is aludhatnék ha megint egy barmot csináltam magamból. Belekerültem egy rossz áramlásba, sőt még Rosa-t is belekevertem. Olyan ártatlan és kedves, neki nem kellett volna látnia ezt az énem. Most valószinű azt hiszi, hogy drogdiller vagyok, de koránt sem. Én csupán rosszkor voltam rossz helyen és most viselhetem a következményét.Rosa már jó ideje nem jött vissza igy úgy döntöttem, hogy megkeresem. Megfordult a fejemben az a rossz gondolat, hogy megtaláltak minket és elrabolták vagy épp a recepciós fiúval beszélget. Nem tudnám eldönteni most melyik a rosszabb. Fogalmam sincs miért zavar az, hogy amikor megérkeztünk az a srác úgy csorgatta Rosa után a nyálát, hogy legszivesebben képen töröltem volna, de valahogy nagyon nem volt szinpatikus. Szürke melegitő nadrágom zsebébe süllyesztettem a kezem majd kiléptem a folyosóra. Mivel miénk az utolsó előtti szoba a folyóson igy azonnal kiszúrtam a rózsaszin tincseket és a félig száraz pólót. Nyugodtság lepte el a testem. Az ajtófélfának dőltem és onnan néztem őt. Még igy is vizes hajjal, ázott pólóban, guggolva is szép volt. Először nem tudtam miért guggol a fal előtt aztán ahogy meghallottam egy sirós vékonyka hangot majd egy barna ,göndör kobakot a szám nagy mosolyra húzódott. Csak néztem őket és rá kellett jönnöm,hogy nagyon jól bánik a gyerekekkel. 

-Téged biztos sokan szeretnek olyan szép lány vagy.-szólal meg a kisfiú. 

-Köszönöm nagyon aranyos vagy.-Rosa letöröl egy könnycseppet a gyerek arcáról.A kisfiú félénken elmosolyodik.-Látod sokkal jobb ha mosolyogsz nem sirsz.-lassan odasétáltam melléjük majd leguggoltam. 

-Szia kis haver.-köszönök a félénk tekintetű gyereknek. Rosa-ra nézek,ő is engem fűrkész, ahogy találkozik a tekintetünk elmosolyodik.

-Szia. Te Rosa barátja vagy?-a kérdésen mindketten meglepődünk.

-Nem Ben, ő csak egy barátom.-szólal meg a mellettem guggoló lány. Hangja félénk, arcára pir szökött.

-Szejintem összeilletek.-mosolyog bájosan Ben majd felém fordul.-Adj neki vijágot, én is ezt csináltam az oviba és kaptam egy puszit.-kinosan megsimitom a tarkóm. Rosa-ra nézek aki kellemetlenül elneveti magát. Ekkor a lány mellé lép valaki majd ő is mellénk guggol. Ben felugrik majd megöleli a recepciós fiút. Valószinű  a bátya, eléggé hasonlitanak is ahogy jobban szemügyre veszem őket.

-Oscar ,Rosa megvigasztalt.-néz a kisfiú Rosa-ra.

-Valóban?-félmosollyal tekint a mellettem lévő lányra.

-Igen, ugye milyen szép?-folytatja Ben.

-Igen az.-Rosa szemeibe bámul a recepciós fiú. Az izmaim megfeszülnek, a mosoly eltűnik az arcomról. Ha most nem fejezi be én neki megyek.

-Azt hiszem mennünk kellene.-szakitom félbe a szemkontaktusukat. 

-Hova?-Rosa félénken fordul felém.

-Fáradt vagy szóval aludni.-állok fel majd a kezem nyújtom a lány felé. Rosa Oscar felé fordul majd bólint és a kicsi ujjait az enyémbe süllyeszti. Előre engedem a lányt majd utoljára még a recepciós srácra vetek egy szúrós pillantást.Mielőtt beléphetnénk a szobánkba Ben Rosa-hoz szalad majd megöleli őt.

-Köszönyöm. -lép hátra a kisfiú majd megfogja bátya kezét.

-Én is köszönöm.-kacsint a recepciós fiú Rosa-ra aki csak mosolyogva bólint majd belép a szobába. Utána megyek majd olyan erővel csapom be az ajtót, hogy az előttem álló lány összerezzenve néz rám.

-Mi bajod van?-kérdezi ijedten fürkészve.Nem válaszolok csak elé lépek majd megragadom a derekát és a falnak nyomom. Riadt tekintettel mélyed a szemeimbe. Nem mozdulok csupán a derekát fogom és barna szemeit bámulom. Az erdő nyugalma tükröződik benne. A sötét rengeteg, a csend hangja szólal mag csupán a szemein keresztül. Lehetne ő nyitott könyv is ha a lakatott kinyitó kulcsot megtalálnák. Én még is látok valamit a szemeiben amit eddig még nem. Látom a belső kedvességét, látom a különös érzéseit,LÁTOM ŐT! Csupán csak a legmélyebb dolgait nem látom. Kinyithatnám én az ő titkait, de akkor rég feltörné az enyémeket és nem akarom, hogy ő még jobban benne legyen a már igy is bonyolult helyzetben. Érzem erős sziv verését, a szájából kiáramló meleg levegőt. Oly közel van amennyire távolnak kellene lennie. Ellököm magam tőle majd kiviharzok a szobából. Csak megyek egyenesen ki a motelből. Az eső még mindig eléggé tombol igy bepattanok a kocsimba. Csak megyek az elhagyatott, rozoga autópályán. Mi lett velem hirtelen? Elvesztettem a fejem amikor láttam, hogy Rosa-ra kacsintott a recepciós. Kiborultam, most pedig menekülök, ez egyre jobb lesz. Azt is teljesen megérteném ha ezek után szoba se állna velem Rosa. Egy óra kocsikázás után végül vissza mentem a motelba. A parkolóban ültem a kocsiban. Még nem volt elég magyarázkodó gondolatom ahhoz, hogy elé álljak.A fejem hátradöntöttem majd lehúztam az ablakot és meggyújtottam a cigimet. A füstöt kifújtam és néztem ahogy elszáll. Még látod egy ideig a fehér köd szerű káros füstöt majd olyan gyorsan illan el mintha sose létezett volna. Eloltottam a cigit majd kiszálltam az autóból és visszaindultam a motelbe. Halkan nyitottam be a szobába nehogy felkeltsem Rosa-t. Az ágyon feküdt majd ahogy közelebb léptem  felült. 

-Hol voltál?-kapcsolja fel az éjjeli lámpát.

-Miért nem alszol még?-hűvös hangon szólalok meg.

-Komolyan?-mérgesen mered rám majd feláll az ágyról és elém sétál.- Az ideg majd szétvett, hogy mi van veled te pedig csak annyit válaszolsz miért nem alszok még? Legalább annyit elárulhatnál hol voltál eddig!-fonja össze karjait. Nem tudok rá haragudni.Teljesen jogosan borult ki ennyire.Hogy én mekkora paraszt vagyok.

-Kocsikáztam.-hajtom le a fejem és a hajamba túrok.

-Gyere.-kapja el a kezemet majd leültet az ágyra.

-Mit csinálsz?-vonom össze a szemöldököm.

-Még be kell kötni a kezedet, tiszta seb.-mutat a csuklómra ahol a kötél miatt elég nagy lila és kék foltok vannak kisebb-nagyobb vágásokkal.Rosa megfogta az asztalon lévő elsősegély dobozt majd elém ült és a kezeibe vette a csuklóm. A fertőtlenitő csipésétől néha felszisszentettem. Olyan lágyan ért a bőrömhöz, még azok után is, hogy flegma voltam vele ő azzal foglalkozott, hogy a csuklóm hogy van.Néztem őt ahogy tevékenykedik, ahogyan a rózsaszin haját egyik oldalról a másikra dobálja. Mikor készen volt felnézett a szemeimbe. A kis lámpa fényei csillogtak a szemében.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá a szemkontaktust nem megszakitva. 

-Nincs mit.-hajtja le a fejét.

-Azt hiszem ideje lenne aludnunk.-simitom meg az arcát igy tekintetét rám emeli.

-Nálam megint nincs semmi amit átvehetnék.-harap az alsó ajkába. Halkan felnevetek majd lekapom a pólóm és a kezébe adom. Egy tincset kisöpör a szeméből majd zavartan a fürdőbe megy átvenni a pólót. Ahogy a fürdő fehér ajtaja bezárul én elterülök az ágyon és hangosan kifújom a levegőt. Kedves velem pedig nem érdemlem meg. Lehunyom a szemeim amikor az ajtó kitárul és halk lépteket hallok,muszáj újra kinyitnom a szemem. Rosa a fekete pólómban lépked az ágy jobb felére. 

-Jól áll.-kacéran mosolygok rá.

-Utoljára láttál ebben szóval jól néz meg.-nevet fel majd befekszik az ágyba.

-Biztos ez?-incselkedek vele majd felé fordulok ő pedig felém. Nézem a két szemét. Arcát tükrözi a kislámpa halvány fénye.

-Biztos és most már jó éjt.-hajtja magára a takarót majd rám mosolyog és lecsukja mogyoró barna szemeit.

Sziasztok!!! Új rész!! Mit szóltok Brayden viselkedéséhez? Irjátok meg a kommentben milyenek találjátok a fejleményeket. Jó olvasást!