Látom Őt!

II/18. Rosa

Reggel a kocsiban ülve bámultam ki az ablakon. Mellettem a bátyám énekelte a rádióban szóló zenét. Mosolyogva figyeltem a tájat. Szürke felhők borították az eget, hisz még is csak november van. Hó még nem volt, de már alig vártam, hogy arra kelhessek, hogy csupa fehér minden és a rádióban karácsonyi zene hallatszik.A kezemben egy kis táskát tartottam amiben az az apró piros rugdalózó volt elrejtve. Hogy miért? Erre roppant egyszerű a válasz. Épp Justin-hoz és a két fiúhoz tartottam. Rengeteg dolguk van a céggel kapcsolatban így soha sincsenek otthon. Most van pihenő idejük így addig zaklattak még azt nem mondtam elmegyek és egy napot velük töltök. Nagyon izgatott voltam, ám közben eléggé féltem is a fiúk reakciójától. Terhes vagyok 2 hónapja és nekik nem mondtam el. Leginkább ezért is viszem a kis ruhát, mert tudom, hogy annak nem tudnak majd ellenállni. A házak tömegét nem sokkal később fák és mezők váltották fel majd a pusztaság és végül a távolban megláttam azt a nagy palotát ahova már évek óta nem tettem be a lábam. A kocsi lelassult a ház előtt. Logan felé fordultam.

-Köszönöm, hogy elhoztál. Délután a fiúk hazavisznek.-mosolyogtam rá. Elnevette magát amire kérdőn tekintettem felé.-Mi az?-érdeklődtem.

-Szerintem itt alszol ma, ahogy ismerem őket.-nos, én is így gondoltam, de semmit se lehet biztosra tudni. 

-Meglátjuk mi lesz még.Na szia!-nevettem el magam majd egy puszit nyomtam a bátyám arcára végül kiszálltam az autóból és néztem ahogy elhajt.A ház felé fordultam ahol épp nyílt az ajtó és Justin futott ki majd felkapott a karjaiba.

-Végre!-szaladt ki Charlie megismételve Justin cselekedetét.

-Én jövök!-sétált oda Blake majd karjaiba zárt.

-Hiányoztatok.-mosolygok rájuk közben az ajtó felé vesszük az irányt.

A házba belépve ugyan az a látvány fogadott mint évekkel ezelőtt.Színpompás az egész akár egy kastély, csupán most talán rumlisabb mivel Jess már nem lakik itt. Ragaszkodott hozzá, hogy velünk legyen.A nappaliba lépve leültünk a kanapéra és még csak most kezdtem leginkább izgulni. A fiúk hoztak nekem inni, közben mesélni kezdtek mennyi munkájuk van és, hogy milyen nagy fejesekkel kereskednek. Mosolyogva hallgattam, de egyre feszültebbé váltam minden percben.Blake hosszú ideje hallgatott,csupán Justin és Charlie csacsogott tovább.

-Fiúk kuss!-szól rájuk Blake.-Rosa mi a baj?-ül le mellém és aggódva fordul felém.

-Igazából el szeretnék mondani valamit. Már két hónapja el kellett volna, de sose volt időnk találkozni.-húztam el ajkaim.

-Na bökd már ki, mert már megijesztesz.-sürgetett Justin.

-Az a helyzet, hogy...én...nos...terhes vagyok.-böktem ki. A fiúk döbbent arccal meredtek rám. Teljesen lefagytak, szájukat eltátották és percekig csak a levegővételüket és a szívem hangját hallottam amint már torkomban dobog.

-Ezt nem hiszem el!-mosolyodott el Blake.-Gratulálok Ros! Ennél nincs jobb hír.-ölelt magához. Fejemet a nyakhajlatába fúrtam és kifújtam a bent tartott levegőt.

-Hűha! Ez fantasztikus!-ugrik fel Justin majd felkap és karjaiba von.

-Babázni fogunk!-örömködik Charlie. Olyan jó volt átélni ezeket a pillanatokat. Tisztán láttam minden egyes barátomon, hogy örül a hírnek és ez nagyon sokat jelentett nekem.

-Na,de állj!-huppan le a dohányzó asztalra Justin. Visszaülök a kanapéra így a fiú előttem ül. Blake és Charlie is helyet foglalnak majd kérdőn Justin felé fordulnak.-Ki az apa?-erre már mind a hárman kíváncsian fordultak felém.

-Nos, ezt nem nehéz kitalálni. Brayden az és ha hülye vagyok, ha nem én szeretem és nem fogom elengedni őt.-fontam össze a kezem a mellkasom előtt.