Látom Őt!

14.Rosa

Will az ágyamon elterülve bámulta a plafont.Olykor nyafogva és türelmetlenül felült. Már a reggelit letudtuk és én azóta is ruhát keresek amit felvehetek. Na nem mondom, hogy nincs mit felvennem, mert nem ez a fő oka annak, hogy legalább egy órája már a szekrényt bújom,de persze ez is közrejátszik elvégre még is csak lány vagyok. Ugyanakkor a fő oka az az időhúzás. Még mindig nem tudom, hogyan, s mit mondhatnék Joshuanak. Nem akarom megbántanai, azt hogy haragudjon rám meg főleg nem. Úgy érzem most először tetszik úgy igazán egy fiú és a megérzéseim általában nem csalnak. Erőt vettem magamon és kikaptam egy fekete hosszú nadrágot és egy szürke pulcsit majd a hajamat kifésülve Will felé fordultam. 

-Kész vagyok.-jelentettem ki. A fiú olyan gyorsasággal pattant fel,amilyet mióta ismerem egyszer sem láttam.

-Eddig tartót egy öt perces választás?-döbbent arccal meredt rám.Csak vállat vontam majd a kijárat felé indultam. 

Becsuktam az ajtót, Will már a lépcsőfordulóban járt,amikor utána indultam. Most különös módon az eső nem esett,hűvös volt és komor felhők hada gyülekezett, de legalább még most nem esik.A kocsiban ülve nem nagyon akartam beszélgetni. Viszont egy valami még is nagyon foglalkoztatott amit szóvá is tettem Willnél.

-Nem tudsz valamit Scarlettről?-fordultam felé.

-A bál óta nem találkoztunk. Akkor este valahova lelépet, gondolom haza,de nem is irt, azt hittem te tudsz valamit róla.-pillant felém majd újra az útra.

-Irtam neki, de nem irt vissza, félek, hogy baj van.-húzom el a szám.

-Nyugi, Scarlett talpraesett lány, nincs baja , már rég szólt volna ha lenne valami.-mosolyog rám Will.-Azért vagyok hogy felviditsalak.-széles mosoly terül el a száján egy kis csalafintasággal.

-Ez hogy jött?-felhúzom a szemöldököm és halkan elnevetem magam. A fiú csak vállat von.-Tényleg mi újság van Roxy-val? Láttam a bálon nagyon elvoltatok.-incselkedve nézek felé.

-Úgy érzem csak barátok maradunk. Nem százas.-rázza meg a fejét egy apró sóhaj kiséretében.

-Miért?-vonom össze a szemöldököm.

-Az elején nagyon egy hangon voltunk, aztán táncolásig is oké volt majd észrevett egy srácot és onnantól kedvetlen és szomorú lett. Hazafelé úton pedig elsirta magát, hogy mennyire hiányzik neki az exe és nekem onnantól elég volt bármennyire szép lány.-túr szőke hajába. Eddig birtam,hangosan felnevettem és bárhogy próbáltam abba hagyni nem ment. Kedveltem a lányt, de ahogy elképzeltem Will arcát amikor Roxy elsirta magát az nagyon vicces. Hisz olyan régóta ismerem Willt és ő sosem volt érzelgős.Will is nevetni kezdett velem,igy bár egy kis időre,de elfeledtette velem az összes gondom. 

Egyre közelebb jártunk a parkhoz ahol a találkozó volt megbeszélve. A hasamban lévő görcs egyre jobban kihozta belőlem az idegességet.Ahogy Will leparkolta az autót, rajtam nagy szintű feszültség áramlott végig. Lassan kiszálltam a kocsiból majd Will mellé lépve indultunk a park bejáratához. Végig sétáltunk a bejárati kapun majd egyre beljebb. Megpillantottam az egyik padon ülő Liam-et. Egyedül ő ült ott. Vajon Joshua nem ért még ide vagy nem is jön? Mielőtt odaértünk a padhoz Liam mellé lépett Joshua. A kezében két üveg vizzel.Az egyiket Liam kezébe nyomta majd leült a fiú mellé a padra. Eléjük értünk, a fiúk egymást üdvözölték kézfogással.

-Sziasztok.-köszönök halkan. Liam mellém lép majd egy apró ölelést adva vissza ül a padra. Will azonnal mellé ül igy már csak én és Joshua állunk. 

-Hoztál focilabdát ugye?-néz fel Will Joshuára.

-Hoztam, a táskában van, vedd ki.-mutat egy fekete sporttáskára a pad mellett.Will felpattan majd kikapja a labdát és a fiúk felé fordul. Liam feláll és a focipálya felé indul.Will várakózóan Joshuára néz.-Én majd később.-szólal meg a fiú. Ajjaj!A két fiú otthagyva minket focizni kezd.Leülök a padra és nézem ahogy Joshua helyet foglal mellettem.

-Sajnálom.-szólalok meg és a földet bámulom. Nem merek felnézni rá.

-Mit?-felé kapom a tekintetem, összevonja a szemöldökét.

-Hogy szó nélkül leléptem a bálon, csak belém kötött az a hülye Dylan és hazamentem.-lehajtom a fejem. Joshua az álam alá nyúl majd felemeli a fejem.Barna szemeiben a zöld árnyalat bújik meg.

-Nem kell magyarázkodnod, semmi baj.-mosolyodik el. Barna szemei a számra vándorolnak majd újra a szemeimbe mélyednek.Közel hajol hozzám, de nem csókol meg. Érzem a levegőt amely a szájéból árad. Talán arra vár, hogy én is közelebb hajoljak, hogy véglegesen tudja,igen akarom a csókot, de nem mozdulok. Nem tudom még én sem mit akarok. Arra vágyok,hogy megcsókoljon,már az első találkozásunk után éreztem a vágyat, de most valahogy eltűnt. Nem akarok megmozdulni,mert nem vagyok biztos a dolgaimban. Itt az esély, hogy megtudjam,hogy az a fiú akibe teljesen beleestem is ugyan azt érzi amit én,de még sem élek ezzel a lehetőséggel. Mi gátol,hogy nem mozdulok meg? Valami visszatart, de számomra rejtély mi az.

-Khm..-mellettünk egy hang hallatszik. Elfordulunk egymástól majd oldalra pillantok.Scarlett semleges arccal néz minket. Érzem ahogy a mellettem ülő fiú megfeszül. Felpattanok majd megölelem Scarlettett. 

-Én megyek focizni.-mutat a fiúk felé Joshua.-bólintok és nézem ahogy a fiú elfut. Leülök a padra és magam elé bámulok. Scarlett mellém ül, de nem szólal meg.Egyre jobban frusztrál a dolog.

-Sajnálom, hogy szó nélkül leléptem a buliból.-nézek fel rá.Halványan elmosolyodik, de ez inkább aggódó mosoly.

-Semmi baj, nem haragszom.-látom rajta, hogy valami zavarja. Olyan távolságtartó és feszült.

-Mi a baj?-aggódó tekintettel vizslatom.

-Semmi.-szűken válaszol ami még jobban idegessé tesz.

-Scarlett nem ilyen szoktál lenni.A bál óta nem is beszéltünk biztos nem haragszol rám?-egyre feszültebbé válok.

-Nem, nem haragszok.Bocsi, hogy nem irtam csak tudod őszi szünet és már anyáék tervezik a kirándulást.-elmosolyodik, de még mindig feszült mosoly.

-Rendben.-viszonzom a mosolyát, de nem hagy nyugodni, hogy ilyen.Tuti haragszik rám ami ellen tennem kell valamit.

-Én megyek megnézem a fiúkat, jössz?-áll fel. Bólintok majd egymás mellett sétálva indulunk a focipálya felé.Olyan furcsa minden. Feszült a hangulat és kinos csönd kerit be minket.Kis korunk óta vagyunk legjobb barátnők és eddig egyszer sem volt kinos csönd köztünk. Mi változott? 

A telefonom csörgése szakitotta meg a kinos csöndet. Ki vettem a zsebemből ,,Ismeretlen szám,, nem foglalkozva vele kinyomtam majd visszasüllyesztettem a zsebembe. Tovább sétáltunk amikor újra csörgött ugyan az a szám, nem foglalkoztam vele. Mikor már negyedjére csörgött idegesen kaptam a kezeim közé.

-Szerintem vedd fel, elég fontos lehet ha ennyit hiv.-szólal meg mellettem Scarlett.Most már biztosra veszem, hogy haragszik. Nem ilyen volt, sőt eddig ha ennyit hivtak rám kiabált hogy vegyem fel mert idegesiti a sok csörgés és kiváncsi, de most nem.Egyre jobban frusztrált ez az egész. Végül megnyomtam a zöld ikont majd a fülemhez emeltem a telefont.

-Igen?-szólók bele halkan.

-Szia Ros, végre, hogy felvetted, beszélnünk kell.Tudnánk találkozni?-szól bele Nolan. A megdöbbentség kiül az arcomra. Miért hiv?Egyáltalán honnan van meg a számom? A szivem ezerrel kezdett verni.

-Nolan? Baj van?-az idegesség és a feszültség kihallatszik a hangomból.

-Mondhatjuk.-hangja egyáltalán nem nyugtat meg.

-Oké találkozzunk, ki tudsz jönni értem? Elküldöm a cimet.

-Megyek.-nyomja ki a telefont én pedig egyből irom is neki a cimet. Mi történhetett?

Sziasztok!Újra itt vagyok és az újabb rész is.Remélem tetszik. Mi a véleményetek erről a részről?Nem sokára új rész is jön. Jó olvasást!