Látom Őt!

4.Brayden

A FIÚ

Apám irodájában ülök és várok. Hogy még is mire várok? Hát apámra, hogy elmondja végre mit akar. Idehivott, de ő nem siet, hogy végre leléphessek. Telefonomat piszkálom, amikor végre kinyilik az ajtó és belép apám őt követve pedig a testőre. Apámra nézek, most is elegánsan kiöltözve, gúnyos mosollyal az arcán jön be. Akik nem ismerik azoknak ez a mosoly ez természetesnek tűnhet, de koránt sem az. Egy igazi sátáni vigyor, semmi jókedv vagy kedvesség. Abban sem vagyok biztos, hogy tudja a szavak jelentését.Beletúr erős barna hajába és helyett foglal az asztalánál.Összekulcsolja kezeit és rám emeli tekintetét.

-Nos fiam, tudod miért hivattalak ide?-teszi fel a kérdést.

-Nem.-válaszomra felmordul.

-Nem várhatok tőled soha semmit?-mindig ez a téma és mindig veszekedés a vége.

-Most ne kezdjük ezt, mondjad miért vagyok itt és hagy menjek.-megköszörüli a torkát és meg igazitja a nyakkendőjét.

-Rendben.Szóval arról szerettelek volna tájékoztatni, hogy holnap iskolába mész.-döbbenten meredek az előttem ülő férfira.

-Hogy mi? -ökölbe szoritom a kezem az asztal alatt.

-Jól hallottad. Nem kelthetünk gyanút, hogy egy 17 éves fiú nem jár iskolába.-kék szemeibe bámulok, sötét mint a szive.

-Szóval neked csak az a fontos, hogy ne kelts gyanút igaz?Anyut láthatom legalább?-mérgesen meredek rá.

-Anyádat nem kell ezzel piszkálni és ha tudni akarod bele egyezett, ez lesz neked most a legjobb.-dől hátra a székében.

-Legjobb mi?-mordulok fel.-Inkább a legrosszabb.

-Adj neki egy esélyt fiam.-parancsolóan néz rám.

-Jaj ne tegyél már úgy mintha érdekelnélek, sosem érdekeltelek, nem is szeretsz.-csattanok fel.

-Ez most mindegy.-legyint.-A bátyád is veled megy.

-Szóval azért küldesz engem, hogy ne maradjak veletek.-állok fel idegesen.

-Lakhatsz Jordannal, béreltünk nektek házat.-nem foglalkozva a kiakadásommal mondja tovább.

-Én nem fogok vele lakni.-jelentem ki és összefonom a karjaimat.

-Akkor mész a kollégiumba.-néz a szemeimbe.-Holnap indultok.Most mehetsz.-int a kezével az ajtó felé.Felmordulva rohanok ki az irodából.

Elegem van apámból, elegem van a világból és az életemből. Sose szeretett, mindig csak Jordan volt az első és még anyát is tönkre tette. Egy szemét alak aki csak magával foglalkozik.Kirohanok az épületből és beülök az autómba.Gyönyörű egy autó, régi és annál megbízhatóbb. A méregzöld szine elvarázsol minden szempárt. Köhögve indul el. A gázra lépek, a kocsi bármennyire is régi birja a strapát. Az autópályára térek.Kiveszek a kesztyű tartóból egy üveg whiskyt és iszok belőle egy kortyot. Marja a torkom, jóleső borzongás fut végig rajtam.Nézem a lemenő napot és sárgás eget. Nem érdekel semmi és senki. Az üveg tartalma lassan kifogy, ahogy a benzin is és a motor gyengül. Sötét van már.Kisértetiesen sötét és a csillagokat eltakaró felhők közt villámok erős vonala látszódik. A hold fénye hivogató ugyanakkor hátborzongató. Leparkolok a házunk mellett. Az ital erősen megfogott igy nehézkesen jutok el az ajtóig. Belépek, csönd van. A konyhába iszok egy pohár vizet. Épp hogy kiérek a folyosóra apám gúnyos vigyora égeti az arcom.Megrázza a fejét szégyenkezve. Kikerülőm őt és a szobám felé veszem az irányt.