Reggel őrült fejfájásra keltem. Amint kinyitottam a szemem a nap halvány fénye égette a szemeim. Tavasz van és már most nagyon meleg pedig még a nyár messze van. A kis szobámban volt a fél csapat. Jess mellettem feküdt. Másik oldalamon pedig Will ölelgetett.A földön pedig Derek terült el. A telefonom a kezembe kapva sikítani tudtam volna. Már legalább 5 perce az egyetemen kellene, hogy legyek. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam egy fekete nadrágot és egy halvány kék árnyalatú pólót majd a bőrdzsekimet. Egy kevés smink és fésülködés közben felébresztettem a szobában lévőket. Will-nek ráadásul még edzése is van. Átmentem Scarlett szobájába ahol Joshua a földön elterülve aludt, míg Liam Scarlett mellett az ágyon. Csodálkozva néztem a földön fekvő Joshua-ra. Különös módon most Scarlett szobájában volt ugyanis a gimi befejeztével ők is szakítottak. Állításuk szerint nincs meg a közös hang köztük.
Az egész ház őrült rohanásban volt kivéve Jessicat akinek ma semmi dolga sincs. A többiek viszont így is késésben voltak szóval rohanás garantálható volt. Őszintén nem nagyon emlékszem a tegnap estére ugyanis miután Joshua és Will lementek a boltba vodkáért és megittam az első felest képszakadás lett, nem terveztük, de mindenkinek jót tett, mert attól, hogy rohantunk végig nevettük a reggelt. Legalább 20 perc késéssel estem be az egyetem ajtaján. Szerencsémre jó fej tanár volt így nem kaptam fejmosást. Az óráim hamar elteltek és mivel péntek van ma délután nem kell bemennem dolgozni. Nagy mosollyal az arcomon lépkedtem haza felé majd megkönnyebbült sóhajjal ültem le a kanapéra mikor végre beléptem a lakásba. Úgy döntöttem kiélvezem a péntek délutánt így elindultam a parkba egy jó könyvel a kezemben.
A park most is gyönyörű és hangulatos volt. A nap fénye terítette be a fák közötti kis részeket. Kellemes szellő fújdogált. A madarak halk csicsergése és az emberek nevetése hallatszott. Leültem a padra egy fa árnyéka alá. A könyvbe feledkeztem és csak akkor eszméltem fel mikor valaki édes hangon a nevem kiáltotta.
-Rosa.-hallom meg a nevem mögülem. A könyvet a táskámba helyezem és az apró kezek már a nyakam körül is vannak. Szőke,lágy tincsei az arcomba hullanak ahogy a kislány erősen szorongat.
-Szia Emily.-válok el tőle majd megsimogatom puha arcát.-Hogy vagy?
-Nagyon jól.-vigyorog édesen. A kislányt egy magas árnyék takarja be.
-Szia Rosa.-mély hangja egyenesen felperzseli a testem. Lassan emelem fel a tekintetem bármennyire tudom, hogy nem kellene. Zöld íriszei engem fürkésznek, halvány mosoly terül el arcán. Szintén ingbe van ám, ma egy fekete farmernadrág és egy sötétkék farmering borítja.Alsó ajkamba harapok majd kiegyenesedem.
-Szia Nate.-mosolyodom el.
-Jössz velünk fagyizni?-néz fel rám kék boci szemeivel.
-Nem szeretnék zavarni.-cirógatom meg az orrát.
-Nem zavar.-szólal meg Emily mögött az eddig csöndben álló férfi.Elmosolyodom és bólintok.
-Akkor jössz?-fogja meg a kezem a kislány.
-Igen.-kapom fel a táskámat majd Emily után indulok aki már a kezem szorongatva sietne.
Az út nagy részében Emilyvel beszélgettem az oviról és, hogy mit szeret csinálni. Nate leginkább csöndben figyelt minket, néha elmosolyodott, de nem igazán szólalt meg. A fagyizóhoz érve már rengetegen ott voltak. Sok gyerek játszadozott a játszótéren ugyanis a fagyizó pont a park szélén volt. Miután sorra kerültünk és kikértük a fagylaltot leültünk a fagyizó kis teraszán. Kellemes zene szólt az oszlopokon lévő fekete hangfalakon keresztül. Emily olyan gyorsan evett, hogy mehessen játszani, hogy leette magát.
-Hercegnőm, lassabban egyél.-nevetett fel Nate majd letörölte Emily pólóján lévő fagyit. Olyas fajta csillogás tükröződött a férfi szemében, amilyet eddig még nem láttam.Mosolyogva figyeltem ahogy a kislány felkuncog, mert apukája érintése csikizi őt.
-Apa mikor mehetek játszani?-izgett-mozgott a székben.
-Ha szépen megetted.-cirógatja meg az arcát a kislánynak. Emily bólintott majd amilyen gyorsan még is ügyelve arra, hogy ne egye le újra magát megette a fagyit majd felpattant és a csúszda felé szaladt.
Mosolyogva követtem a mozdulatait, de a szemem még is másfelé vándorolt.A kék farmer ing kiemelte izmos karját. Éles állkapcsa megenyhült ahogy a kislányát figyelte. Hirtelen felém kapta a fejét, paradicsom piros fejjel kaptam a park felé a tekintettem, de így is észrevette,mert halkan kuncogni kezdett.
-Nos, meséljen magáról Rosa.-nézett a szemeimbe én pedig köpni ,nyelni nem tudtam.
-Hagyjuk a formaságokat.-legyintettem a férfi pedig elnevette magát és bólintott.
-Akkor mesélsz magadról Rosa?-mosolyodott el.
-Igazából nincs különösebben említeni valóm. Egyetem vagyok gazdasági manager ágazaton és nemrég töltöttem a 21-et. A barátaimmal lakok egy kis albérletben. -húztam el ajkaimat.
-Én is arra az egyetemre jártam, de ott kellett hagynom Emily miatt amit egy percre sem bánok, pedig még csak 23 vagyok.-neveti el magát majd egy pillanatra a kislánya felé fordul aki hangosan nevetve csúszott le a csúszdáról.Nagy mosollyal néztem a férfit mivel pont eltaláltam mennyi idős lehet.
-Nagyon aranyos kislány.-kulcsoltam össze a kezeimet az asztalon. A férfi újra felém emelte zöld íriszeit és elmosolyodott.
-Mit szoktál csinálni szabadidődben?-jobb kezét a fonott szék karfájára helyezte és várt a válaszomra.
-Nos, ha nem épp az egyetemről rohanok a munkahelyemre akkor lejövők a parkba és olvasok vagy a barátaim foci meccsén vagyok.Nem sok időm van.-nevetem el magam kínosan, Nate csöppet sem gúnyosan annál inkább édesen neveti el magát.
-Ebben teljesen egyet értek, nekem sincs sok időm, de esetleg ha gondolod keríthetnénk alkalmat és elmehetnénk valahova, mondjuk szombaton.-döbbenten ültem, bár próbáltam nem mutatni. Most komolyan elhívott valahova? Azt hittem lefordulok a székről.
-Persze ,ez jó ötlet.-mosolyodtam el. Emily szaladt felénk mosolyogva.
-Láttad Rosa milyen ügyesen csújsztam le?-aranyos volt ahogyan alig tudta kiejteni a szavakat.
-Igen láttam, nagyon ügyes vagy.-kapom fel majd az ölembe ültettem. Emily hangosan felnevet.
Miután meguntuk az ücsörgést már fél hat körül járt az idő így nagy öleléssel elköszöntem Emily-től,Nate-tel pedig telefonszámot cseréltünk és elindultunk haza. Felajánlották, hogy hazavisznek, de Scarlett felhívott, hogy még ugorjak be a boltba úgyhogy visszamondtam a felajánlást. Scarlett-et most nagyon leszidnám, de ha megtudja akkor saját magát fogja szidni ahogy ismerem már.
A házhoz érve egy igazán ismerős fekete kocsit szúrtam ki. Amint közelebb értem a házhoz három fiú szállt ki az autóból.Nagy mosolyra húzódtak ajkaim majd futásnak eredtem és a hozzám legközelebb álló fiú nyakába ugrottam. Charlie hangosan felnevetett majd erősen megszorongatott.
-Hát ti?-váltam el Charlie-től.
-Mondtuk, hogy jövünk meglátogatni.-lép mellém Justin majd az ölébe kap.-Nem olvastad az üzenetem?-döbbenten és elég kínos fejjel álltam a fiúk előtt. Emlékszem, hogy pityegett a telefonom, de valahogy nem tudtam figyelni rá.
-ÖÖ..hát nem.-nevettem fel. Blake is ölelésbe vont és puszit nyomott a fejemre.
-Hiányoztál ám.-mosolyog rám a fiú.
-Ha tudnátok ti mennyire.-indultunk a ház felé.
Amint beléptünk a házba jó illatok csapták meg az orromat. Jess szorgoskodott a konyhába Scarelettel, Liam pedig épp zenét indított a telefonján.A fiúk köszöntek majd leültek az asztalhoz,én pedig a főzésben kezdtem segíteni. A két lány ,,majd mesélned kötelező!" fejjel mosolyogtak rám egész vacsora alatt. Egész este a nappaliban ült a csapat, olyan jó volt újra velük lenni. Mai nap éreztem először, hogy már nem gondolok a múltra csak is a jövőre.
------------------------------------------------------
Sziasztok!
Itt a következő rész is!
Mit gondoltok a fejleményekről?
Véleményeteket várom! ❤
أنت تقرأ
Látom Őt!
عاطفيةHallani a szelet,érezni a nap utolsó sugarait, érzékelni, hogy mögöttem van és látni Őt! Rosa egyszerű és kiegyensúlyozott életett élő kollégista lány, boldog családdal és barátokkal. Ám egy nap betoppan az életébe Ő és fenekestől felforgassa azt. Ő...
