Látom Őt!

II/ 1. Rosa

Ahogy az idő telt múlt már mi sem voltunk gyerekek. Egyetemi életünket éljük. Sikeresen leérettségiztünk és aminek a legjobban örülök, hogy a csapat együtt maradt. Scarlett, Liam és én a gazdasági manager ágazatra mentünk a Price egyetemre, Will és Joshua pedig a mellettünk pár utcával arrébb lévő sport egyetemre került,így minden nap a Sweet-ben vagyunk. Az életünk csak egy kicsivel másabb, ugyanis Scarlett, Liam és én egy albérleten lakunk nem messze az egyetemtől, Will és Johua pedig kollégisták, mert sportolóknak kötelező, de így is szinte mindig nálunk alszanak.Minden délután edzenek, mi pedig dolgozunk. Nagyon jó állást kaptam egy sütizőben, Scarlett pedig egy fodrász szalonban, míg Liam pedig kisegítő egy cégnél. Mondhatni minden sínre került. Lelkileg stabil állapotba kerültem, bár kapcsolatot egyenlőre egy fiúval sem szeretnék. Randizgatni sem járok, Scarlett mindig emlegeti is, hogy beburkolóztam, de egyrészt még is megérti. Derek már nem jár suliba hanem dolgozik,így amikor van ideje ő is csatlakozik hozzánk. Nos, a többiek közül Jessica-val minden nap beszélek és általában a fiúk ha akkor otthon vannak beleszólogatnak, de mindegyikőjük legalább két naponta fel hív ami nagyon jól esik. Valószínű mindenkiben felmerül a kérdés még is mi lett Brayden-nel az évek alatt? Jess néha mesél róla, bár próbál tapintatos lenni, így csak meg-meg emlegeti. A fiút sok ideig körözték a kopasz emberei egy rosszul kiszállított csomag miatt és az üzlet tropára ment. Viszont még mindig nem tett le róla és szinte csak ezzel foglalkozik, Jess azt is elárulta, hogy külföldre ment sportolni és, hogy még több ügyfelet és partnert szerezzen a cégéhez. És megint itt tartok, csak beszélek és gondolkozok róla. Néha napján még rám törnek az emlék képek. A csókja és érintései, a hangja és észveszejtő mosolya, de már nem sírok, már kevésbé fáj mint az elején. Hónapokig keresett a fiú,sőt egyszer én is őt,de amint meghallottam a fáradt hangját kinyomtam a telefont. Két héttel később újra fel hívtam ám mikor felvette hangos zene hallatszott és meghallottam Samantha hangját amint csókolgatja a fiút. Tisztán emlékszem arra az estére.

Kint a lenyugvó nap fénye terítette be a szobát. Megint rajta járt az eszem.Még mindig szeretem....suttogtam magamnak. Egyedül ültem a szobám ablakában és a tájat kémleltem. Majd a járdát ahol a bátyám sétálgatott a barátnőjével. Igen lett egy nagyon kedves barátnője Alice. A boldog mosolyuk és felhőtlen szeretet köztük újra és újra csak egy fiút juttatott az eszembe. Tudnom kell mi van vele és előkaptam a telefonomat majd hívást indítottam.Második csörgésre vette fel.

-Haló.-szólt bele rekedtes hangon. Hallottam ahogy valaki bőre súrolja az övét.

-Tedd már le a telefont. Hahó.-szólt bele Samantha nyávogós hangon.-Most nem érünk rá.-kiáltotta bele, Brayden pedig felnevetett. 

-Igen ki az?-szólt bele Brayden, de már csak a könnyeim folytak és nem tudtam megszólalni. Úgy éreztem megfulladok. Egyre hangosabb a zene, Brayden pedig szólogat a telefonba. Nem bírtam hallani a nevetésüket így azonnal kinyomtam a hívást. Összegörnyedve sírtam egész este az ablakban.Azon az estén megfogadtam, hogy többet nem sírok utána, hogy elengedem, mert igazam volt és boldog nélkülem. 

Nos, az életem visszatért az eredetihez. Az utolsó órámról is kicsengettek, gyorsan összepakoltam majd köszönés után elhagytam az egyetem épületét és futásnak indultam, hogy időben oda érjek a munkahelyemre. Háromtól vagyok én a kiszolgáló, de ma kicsit késett a tanár így tovább tartotta az órát ami miatt most szörnyű késésben vagyok. Általában van még egy órám haza ugrani, de most csak fél van beérni. Szinte minden velem szembe jövőt fellöktem és rengetegen meg is bámultak, de épp időben sikerült beérnem.Gyorsan átöltöztem majd neki is láttam a kiszolgálásnak. Az emberek jöttek mentek, de még mindig csak egy órája dolgoztam. Szerettem ezt a munkahelyet, a pörgést és az intenzitást. Épp pakoltam az új szállítmányt mikor egy édes hang szólalt meg mögöttem. 

-Szijaa.Egy csokisz kekszet kéjek.-egy szőke kislány mosolygott rám aranyosan. Haja két oldalra volt felfogva. Kék szemei a zöld halvány árnyalatával keveredtek.  Alig lehetett 4 éves.

-Szia. Már is adom. Egyedül vagy itt?-mosolyogtam rá. Alig érte el a pult tetejét.  

-Nem. Apa jött velem.-hangja olyan édesen csengett a pult mögül. Elvettem két csokis kekszet majd a csapóajtón kilépve a kislány elé guggoltam.

-Tessék ez a tiéd.-adtam a kezébe a kis tasakot amiben a sütik voltak.A kislány elvette a kezemből majd rögtön a keksz után kutatott. 

-Jaj hercegnőm, ne zavard a hölgyet!-hallottam meg a kislány mögül egy mély hangot. Azonnal kirázott a hideg. Tudtam, hogy nem kellene még is felnéztem. Szemei azonnal megtaláltak, olyanok voltak mint a kislányáé csak neki inkább zöld a kék egy halványabb árnyalatával. Haja éjsötét. Talán a legerősebb barna szín amit eddig láttam.Nem lehetett több 23-nál. Fekete nadrágot és fehér inget viselt, nyakkendője érdekesen volt bekötve, az inge ujját félig felhajtotta így láthattam a bal alkarján ékeskedő tetoválást és mire észbe kapok már legalább 5 perce öt bámulom. Felálltam majd elmosolyodtam.

-Nem zavar, nagyon aranyos hercegnő.-hajoltam le a kislányos és megsimítottam az arcát, aranyosan elnevette magát.

-Olyan szép vagy, ugye apa?-fordult az apukájához. A férfi nem mutatta, de kicsit elpirult majd bólintott.

-Igen, nagyon szép.-mosolyodott el.A pír egészen a fülemig felszökött.

-Mi a nyeved?-boci szemekkel tekint fel rám a kislány.

-Rosa vagyok, na és a hercegnőt, hogy hívják?-guggoltam újra le a kislányhoz.

-Emily vagyok.-mosolyodott el.

-Nos nagyon szép neved van Emily.-egyenesedtem ki.A férfi végig engem nézett. Szemei szinte perzselték a bőröm. 

-Nate Davis.-mutatkozott be egy halvány mosollyal majd a pénztárcájáért nyúlt, de megfogtam a kezét és megráztam a fejem.  -Köszönjük szépen a sütit. Gyere szívem.-fogta meg a lánya kezét majd elindultak a kijárat felé. Mielőtt kiléptek volna még visszanézet majd elmosolyodott és végleg kilépet az ajtón. 

Az arcom még miután hazafelé indultam is teljesen piros volt. Fogalmam sem volt mi ez és nagyon nem tetszett. Amint betettem a házba a lábam és beléptem a konyhába felsikítottam ugyanis Jess ült ott akit már legalább 3 hete nem láttam. A nyakába vetettem magam és erősen szorongattam. Mellette Derek ült és így már értettem, hogy tudtak bejutni ugyanis Derek-nek adtunk kulcsot, mert általában ő is itt alszik. 

-Mi újság? -érdeklődött Jess amint a vacsorának álltunk.-Látom én, hogy volt ma valami.-incselkedett.

-Csak találkoztam egy aranyos kislánnyal aki az apjával jött sütiért.-vontam vállat majd elővettem a sót a szekrényből.

-A kislánnyal vagy az apjával?-nevettet fel a szemöldökét húzogatva.

-A kislánnyal.-kiabáltam rá, amire mind a ketten nevetni kezdtünk.

-Na és milyen bulit akarsz a szülinapodra?-kérdőn fordultam Jess felé aki a paprikát vágta fel épp.

-Jess még csak most töltöttem a 21-et alig 1 hónapja.-nevettem el magam.

-Nem baj már csak 11 és egy negyed hónap van arra, hogy megszervezzük a következőt.-elnevettem magam és alig bírtam abbahagyni a nevetést amikor Jess telefonja megcsörrent.Nem mutatta ki az, de mélyen a szívembe tudtam ki. Még éreztem a kis tüskét amely szurkálja a szívem. Az ajtó hangosan csapódott és a drága barátaim jöttek meg az edzésről. Joshua kezében egy üveg pezsgővel lépett be a konyhába majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Megint puszilgatsz?-fordultam felé.

-Mindig baby.-nevetett fel.

-Hülye.-forgattam meg a szemem majd folytattam a főzést.

Egy jó estének nézzünk elébe az már biztos!

------------------------------------------------------

Sziasztok!
Nos,  el is kezdtük a második évadot. Már is egy új szereplő. Mit gondoltok az új szereplőkről?
Hogy tetszett a második évad első része? 
Várom kommentbe! ❤😊