Látom Őt!

5. Rosa

Furcsa az új fiú. Lehet csak az én szememben, de valahogyan más mint többiek. Barna haja ismerős volt számomra, de nem tudtam volna megmondani honnan.Kék iriszei az én szemeimbe tévedtek.Tetoválást láttam a bal alkarján, de pulcsija eltakarta a többi részt. Már csak mi voltunk a folyosón. Megkönnyebbülés volt miután megtudtam, hogy vele lesz órám hisz a tanár nem fog annyira nagy büntetést adni a késésem miatt. Az osztályfőnök igy is gyilkos pillantással küldött a helyemre. Hátra sétálva ültem le Scarlett mellé aki kiváncsian fürkészett.

-Mi tartott eddig?-néz a szemembe a barátnőm.

-Sokan voltak a boltba.-vonok vállat.

-Mondtuk, hogy megvárunk.-néz rám szemrehányóan.

-Hogy ti is elkéssetek és a boszorka büntit adjon? Biztos nem.-rázom meg a fejem.Will előredől és nevetve néz rám.

-Mi az báránykám bepasiztunk?-a vállára csapok.

-Hülye, nem pasiztam be.-mérgesen nézek a fiúra, halkan felnevet, rám kacsint majd visszaül a helyére. A tanárnő éles hangja a levegőbe csap.Összerezzenek, lassan forditom felé a fejem.

-Mrs.Robertson nem tudd csöndben lenni és késett is a büntetése pedig az...-gondolkodik el majd szemüvegét megigazitva újra rám tekint.-Mr.Connor-t kell ma segitenie a beilleszkedésben, nemleges választ pedig nem fogadok el.-szigorúan méreget.Nagyot nyelek, csönd van mindenki minket figyel, feszélyezve érzem magam.

-Rendben.-bólintok.

-Nagyon jó, akkor folytassuk is...-mélyed újra a tananyagba.

Tekintetem az új fiúra tévedt. Nem akartam hátra nézni még is kiváncsiságom felülmúlta minden akaratom.Utolsó padban ült. A tanárt figyelte, testtartása feszes volt, szemei titokzatosak. Felém kapta a fejét, tekintetem találkozott a kék iriszeivel. Halvány mosolyt küldtem felé, de a fiú elforditotta a tekintetét és a tanárra meredt. Előre fordultam, fejem lecsüggedt, a füzetem fürkésztem,kezemben a tollamat forgattam. Rosszul esik hogy nem viszonozta a mosolyomat? Hisz első napja, nem barátságos kellene hogy legyen? Elterelve a gondolataimat, a tanár mondandójába meredtem. Telt az idő, a szavak,a mondatok eltörpültek, a csengő hangja frissitően szólalt meg. Táskámba pakoltam, majd elköszönve Scarlettől és Willtől léptem az új fiú mellé. Rám emelte tekintetét, semleges volt, nem törődöm.

-Órarended?-nyújtom a kezem. A fiú egy papir lapot nyom a tenyerembe. -Oké, angolod lesz, gyere megmutatom a termet. -a fiú bólint majd táskáját a vállára kapva elhagyjuk a termet.-A szekrényed tudod már hol van?-nézek fel rá. Egy fejjel magasabb igy eléggé kicsinek érem magam a termete mellett.

-Nem.

-Akkor következő szünetben megmutatom hol van.-mosolygok rá. 

-Neked milyen órád lesz?-néz le rám. Hangja mély, feszélyezett testtartása van, olyan mintha bármelyik percben letudna ütni akárkit.

-Rajz.-nagy mosoly terül el az arcomon, a fiú kérdőn felhúzza szemöldökét és halvány mosoly bújik meg a szája sarkában.

-Ennyire szereted a tantárgyat?-kiváncsian fürkészi az arcomat.

-Igen.Itt vagyunk ez az angol terem, következő szünetben találkozunk.-intek a fiúnak, bólint majd egy apró mosoly kiséretében eltűnik a teremben.

A rajz teremhez érve boldogan veszem tudomásul, hogy a múltkori fal rajzunk igazán szép lett. Szivárvány szineivel feldobja a fehér falat. Fakó szinébe boldogságot visz.Erős szinek keveréke ötvözi a rajzokat. Belépek a terembe és leülök Liam mellé. A fiú mosolyogva néz rám, még elő pakolom a rajz felszerelésem.