Látom Őt!

II/11. Rosa

A tükör előtt állva mértem végig magamat. Fekete szoknya és fehér ing tündökölt rajtam fekete magassarkú bokacsizmával. Hajam hullámosan omlik a vállamra.A lányok is mellém lépnek teljesen elkészülve. Ajkaimat bordó rúzs fedi. Jess és Scarlett ölelésbe von és mosolyogva nézzük a tükörképünket.

-Ne aggódj tetszeni fogsz Brayden-nek.-Scarlett vállamnál fogva húz magához. A tükörben látom az arcán lévő nagy vigyort.

-Nem akarok tetszeni neki.-nevetem el magam.

-Ugyan csajszi,ne is tagad, a vak is látja hogyan néztek egymásra. - csatlakozik Jess is.

-Inkább induljunk bulizni.-fordítom meg a lányokat majd kilépünk a szobámból. A lépcső alján megpillantom Brayden-t. Fekete nadrág szokás szerint, de most fehér ing borította izmos felsőtestét. A fiú végignézett rajtam majd beharapta alsó ajkát amint megálltam előtte.

-Gyönyörű vagy!-hajolt közelebb a fülemhez.Csengő hangja csapott a levegőbe. Elpirult tekintettel fordultam az ajtó felé ahova épp Justin szaladt majd kitárta.

 Egymás után jöttek az emberek. Sokukat felismertem, viszont rengeteg ember volt aki egyáltalán nem jutott eszembe ki lehet. Az idő elteltével a házat megannyi ember zsongása és piros poharak rengetegje töltötte meg. A poharam tartalma hol kiürült, hol még egy kortyot sem ittam bele. Viszont éjfélre már legalább 20 feles bennem volt, most pedig egy teli pohár sört töltöttem magamnak és azt szorongatva léptem a vidám barátaimhoz. Nevetve táncoltak, a jó hangulat beterítette az egész házat. Brayden lépett mellém, tekintetét rám vezetve elmosolyodott. Kék szemei csillogtak az ital hatása alatt. 

-Sziasztok gerlicék!-lép hozzánk egy magas barna hajú fiú. Piercingek és tetoválások borították. Vonásaiból egy pár pillanat múlva feltudtam idézni ki is ő. Jackson. A rég nem látott gimis fiú, ki hamar Brayden barátságába zárkozott.

-Haver téged is látni?-Brayden fog kezet vele majd férfias ölelésbe vonják egymást. 

-Tudod mennyire hiányoztatok ám?-érzelgősködik Jackson.

-Te nem változtál semmit.-nevetem el magam végig tekintve a fiún.

-Dehogynem, még helyesebb lettem.-húzza ki magát.-Viszont Rosa te mesésen festesz.-kacsint majd beleiszik a poharába.-Haver kifogtad az isten lábát ezzel a nővel.-neveti el magát a fiú majd Brayden vállára helyezi a kezét. Brayden kék íriszeivel felém fordul majd elmosolyodik. Még mindig látom a kisfiús mosolyát ami annyira hiányzott. Brayden nem válaszolt csupán barátjára mosolygott.

-Haver hol a barátnőd?-löki meg Jacksont a mellettem álló fiú.

-Áh, nincs szükségem rá. Üzletember lettem ha hiszed ha nem, tapadnak rám a csajok.-győztes mosolyától egyszerre kezdünk el nevetni. 

-Elhiszem haver, de hidd el ha jönni fog egy lány aki nemet mond összefogsz zuhanni.-amint Brayden kiejtette ezt a mondatot a száján felém pillantott. A tudat, hogy elszomorítottam egyre jobban kezdett nyomasztani. Bűntudat támadt bennem, mosolyom lelankadt. Kifogyott az italom így hagytam, hogy a fiúk beszélgessenek és elindultam a konyhába. Rengeteg pohár és szétdobált szemét hevert a padlón és terült el a pulton. A kezembe kapva egy sörös üveget kinyitottam majd a poharamba kezdtem tölteni amikor valaki mellém lépett.

-Rég találkoztunk Rosa!-szólal meg a mellettem álldogáló fiú. Tekintetem felvezettem az arcára és percek kellettek mire felismertem az illetőt. Szemei már barátságot sugalltak nem borzamat. Álla borostás élben futott végig. Férfiasabb lett és sokkal szimpatikusabb mint évekkel ezelőtt. Mosolya hófehér és kedves.Alig hittem a szememnek. 

-Dylan?-döbbenten kémlelem a fiút. Farmering borítja felsőtestét, kezében piros pohár virít.

-Tudod, ugyan olyan szép vagy, még mindig megismerlek.-mosolyog rám. Közelebb lépek hozzá és erősen megölelem.-Na erre nem számítottam.-neveti el magát.

-Miért nem?-érdeklődöm elválva tőle és a kezembe kapom a poharamat.

-Azt hittem haragszol,mert elég bunkó voltam veled a gimiben.-simítja meg a tarkóját.

-Dehogy, az már rég el van felejtve. Így utólag pedig aranyos volt a kaparásod.-nevetem el magam majd ő is csatlakozik.

-Örülök, hogy újra látlak.-elmosolyodom és kortyolók egyet.

-Igen, én is. Egyébként, hogy kerültél ide?-nézek a szemeibe, a fiú csípőjével a pultnak dől.

-Joshua-ék hívtak meg. Egyik meccsükön találkoztunk és elmentünk inni utána.-mielőtt megszólalhattam volna mögöttünk nyílt az ajtó és a két barátnőm lépett be rajta.

-Gyertek játszani!-kiált fel Jessica majd intenek, hogy induljunk a nappaliba. 

Scarlett furcsán méregetett, de miután elmosolyodtam már is értette a célzást, köszönt Dylan-nek majd elindult a nappali felé mi pedig követtük. Egy nagy csapat helyezkedett el a szoba közepén. A kint bulizó többi fiataltól zengett a ház. Amint beléptünk a nappaliba furcsa, érdeklődő és mérges pillantásokat kaptunk. Leültem Brayden mellé Dylan pedig mellém helyezkedett el. Joshua és Will lepacsiztak a fiúval majd kezdetét vette a hírhedt  játék, méghozzá a felelsz vagy mersz. Egymás után jöttek a pörgetések és a jobbnál jobb kérdések majd az üveg megállt felém miszerint én kérdezek a másik oldala pedig Scarlett felé. Gonosz mosolyra húztam ajkaimat majd feltettem a kérdést.

-Nos, felelsz vagy mersz csajszi?-mindenki minket figyelt. 

-Merek.-állta a tekintetem.

-Csókold meg Joshua-t.-vágtam rá nagy vigyorral. Joshua és Scarlett is lefagyott, ám még is felálltak majd elcsattant a csók. Arcuk elvörösödött ahogy elváltak egymástól. Kuncogva pörgettem meg az üveget. Nos, erre számítottam a legkevésbé. Az üveg nálam állt meg és Joshua kérdez. Tudtam, hogy erősen visszakapom csupán a fiú ördögi mosolyából. 

-Felelsz vagy mersz drága Ros?-arcán győztes mosoly virított. Nyeltem egy nagyot majd válaszoltam.

-Merek.-éreztem a tekinteteket, de már tudtam mi a feladatom.

-Csókold meg Brayden-t.-ismerem én már az észjárását és ez egy övön aluli ütés volt. Beleestem a saját csapdámba. Brayden felé fordultam. Kék szemeivel engem vizslatott amolyan: Biztos akarod? fejjel. Jólesett, hogy tudta ez még korai még is bólintottam, pedig tisztában voltam az igen jó meglátásával. Korai volt,de nem érdekelt. Felálltunk majd közelebb léptem hozzá. A fiú arcomra csúsztatta kezeit majd hirtelen mozdulattal megcsókolt. Érezni ajkainak mézédes ízét és magamba szippantani férfi parfüm, cigi és az alkohol illatát egyszerűen mámorító volt. Ugyan olyan lágyan még is édesen és szenvedélyesen csókolt. Kipirosodva váltunk el egymástól. Innentől a játék ugyan úgy folytatódott, csupán a mi hangulatunk változott meg. Rengetegszer találkozott a tekintetünk, de leginkább alsó ajkunkba harapva elkaptuk a fejünket. Nos, így telt ez a különös buli. 

Miután vége volt és néhányan hazamentek míg páran a padlón, asztalon és kanapén vagy egyéb helyeken aludtak el. Nekem is sikerült feltámolyognom a szobámba. Nem voltam túlságosan részeg, még érzékeltem a külvilágot, csupán az alkoholt lehetett érezni, hisz még is csak ittam valamennyit. Felvettem a felsőmet amikor az ajtóm nyílt. Nem fordultam meg, továbbra is háttal álltam mozdulatlanul. Megéreztem a testének melegét.Borzongás futott végig rajtam amint ujjai végigsiklottak a karomon. Itt kezdődött az amire még álmomban sem számítottam volna.

------------------------------------------------

Sziasztok!
Nos, mit gondoltok Dylan felbukkanásáról?
Várom a véleményeket! Puszi ❤🤭