Látom Őt!

II/ 6. Brayden

A megbeszélés gyorsan eltelt és a meccshez való idő is. Most pedig az öltözőben ülök és épp a mezemet veszem át. Annyira elvagyok a saját gondolataimmal, hogy azt sem hallom ahogy James mellettem duruzsol. Nyugalom kellett,ezért miután felkaptam a pólóm felálltam, hogy kimenjek a levegőre, ám két személy az utam állta.Velem szemben Will és Joshua meredt tekintette égetett.

-Brayden?-Will döbbent és feszült hangnemben szólal meg. Joshua keze ökölbe szorul. Megértem őket, hogy ilyenek velem, jogosan érdemlem ezt.

-Hello.-bólintok.

-Te mit keresel itt?-szúrja oda Joshua még mindig ökölbe szorított kezekkel.

-A másik csapatban játszom.-vonok vállat. Próbálok teljesen lazának tűnni, de Rosa látványa még mindig élesen él bennem. 

-Fiúk kezdünk.-csapja össze a tenyerét az éppen belépő edző.

 A két csapat külön válik majd egy rövid beszéd után kivonulunk a pályára. A meccs perceken belül elkezdődött és már most látni, hogy nagyon erős a másik csapat. Egyik oldalról a másikra futunk, a levegőt egyre gyorsabban veszem. Az adrenalin erősen dolgozik bennem. A kapu előtt állok. A feszültséget tapintani lehet, a nézőtér elcsendesül. Koncentrálok, ám ekkor egy édes hang szólal meg a nézőtérből.

-Will bácsi a labda!-kiált fel egy szőke kislány. 

A tekintetem a felkapom a hang irányába,kár volt ugyanis a labdát kirúgták a lábam alól és perceken belül hangos kiáltások és ujjongások kezdődnek. A másik csapat gólt lőtt, mert én elcsesztem. Sosem voltam eddig ennyire figyelmetlen. Mi változtatott meg? 

-Connor figyelj már!-förmed rám egy tőlem nem messze álló csapattársam.Értetlenül kapom felé a tekintettem. 

Olyan vagyok mintha nem is egy meccsen lennék. Igazából nem is vagyok, gondolatban még mindig a kávézóban nézem őt. A kislány hangját újra hallom a nézőtérből. Felnézek, mert most úgy is messze van a labda. Ekkor felismerem a szőke tincseit a kávézóból. Hangos kiáltásokra leszek figyelmes a pálya széléről. Ideje koncentrálnom és cselekednem. Erőt kapok és futni kezdek majd megszerezem a labdát. Minden dühömet belesűrítve ellövöm a labdát az pedig egyenes betalál. A csapatunk ujjongani kezd a meccs pedig folytatódik. Már kevés volt hátra és mire az utolsó sípszó is elhangzott az álláson már nem tudtunk változtatni. 1-1 lett a vége vagyis döntetlen. Beléptünk az öltözőbe ahol ujjongani kezdtek majd lepacsiztunk a másik csapattal.

-Szép gól volt.-szólal meg mögöttem egy hang. Megfordulok és döbbenetemre Will és Joshua bólintanak elismerően.

-Jól játszottatok.-pacsizunk le. Ekkor a két edző lép be és csapja össze a tenyereit.

-Jók voltatok. Gratulálunk mindenkinek! Az after party-n találkozunk!-utolsó szó után elköszönve kiléptek az öltözőből.  

Felvettem a pólómat majd a táskámba dobálva mindent kiléptem az öltözőből. Kint ugyan úgy sütött a nap. Jóleső borzongás futott végig rajtam. Ekkor megint meghallottam a kislány édes hangját felcsendülni nem messze tőlem a lelátó mellett a kimenő részen ami a parkolóhoz vezet.

-Will bácsi!-kiált mosolyogva a kislány. Odakapom a tekintetem, de az ütő azonnal megfagy bennem. Rosa ölében mosolyog a kislány majd Will veszi át őt.- Nagyon ügyes voljtál!-ölelgeti meg a fiút.

-Will lenyúlja az én hercegnőmet!-fonja össze a kezeit Joshua. 

-Joshua bácsi!-nevet fel a kislány majd elválva Will-től  a másik fiú karjaiba nyújtózkodik.

-Ügyesek voltatok!-nagy mosoly terül el Rosa bájos arcán. 

-Apa is itt vany!-a kislány integetni kezd az éppen feléjük tartó férfi felé. Kérlek ne!Kérlek ne!  suttogom magamnak amint meglátom azt a férfit ki a kávézóban egy vörös rózsával a kezében lépett be. 

-Itt vagyok hercegnőm!-mosolyog a kislányra a férfi majd a fiúk felé fordul.-Minden elismerésem srácok, nagyon király meccs volt.-bólogat elismerően. Ekkor,abban a pillanatban fagytam le véglegesen. Minden összeállt.A férfi Rosa derekára csúsztatta kezeit a lány pedig a mellkasához bújt. A lábaim a földbe gyökereztek és nem tudtam mozdulni csakis őket nézni. Családja lett! Gyereke és férje. Úgy volt, hogy én leszek a gyerekei apja, mindent sikerült elszúrnom és szépen lassan kikapták a kezeim közül.  Scarlett és Liam futott oda hozzájuk. 

-Meg sem lepődöm mennyire jók voltatok.-lihegve áll meg Liam. 

-Hoztunk vizet!-adja oda a palackokat Scarlett.

-Gyere apához kincsem, hagy igyanak a fiúk.-veszi át a kislányt a férfi majd a nyakába kapja. 

-Éhes vagyok!-dünnyög a kis szőkeség. 

-Ne aggódj szívem, hazamegyünk és eszünk, csináltam finom ebédet!-néz fel a kislányra Rosa.

-Csináltál ebédet?-áll meg az ivásban Joshua. Rosa bólogatni kezd.-Miért álldogálunk még itt? Menjünk már hazafelé.-indul meg a fiú. Hangos nevetéssel tűnnek el a parkolóban. 

Percekig csak állok sokkolt tekintettel és a parkoló felé meredek. Összedőlt az egész fal amit eddig a szívem köré építettem. Családja van! Mondogatom magamban. Tovább lépett! Nekem kellene ott lennem!  Dühös lettem és a könnyek marták a szemem,de nem sírhattam. Nem volt szabad! Miattam ő annyit szenvedett és én elengedtem a kezét. Ahogy haladtam a kollégium felé úgy kezdett összeállni a kép. Jess hallgatása majd az a különös telefon beszélgetés majd a férfi a rózsával. Amint a busz lerakott minket a kollégium elé felszaladtam a szobámba és kicsapva az ajtót lehuppantam az ágyra, arcomat a tenyereimbe hajtottam és a könnyeim eleredtek. Férfias vagyok nagyon mondhatom. Meredten ültem az ágyon percekkel később is. Annyira visszamennék az időben és megverném magamat. Nem szabadott volna elengednem és csak lelépni. Sosem szabadott volna. A srácok trappoltak be a szobába és szedtek össze egy mondattal. Bármennyire szarul vagy, megyünk bulizni és leisszuk magunkat. Muszáj voltam belemenni, mert sosem hagytak volna békén. Fekete farmert és egy fekete inget magamra kapva állítottam be a hajam majd indulhattunk is. Ha már ramatyul érzem magam a bulinak adjuk meg a módját.

Az egész csapat busszal ment. Milyen jó lesz a másik csapattal együtt bulizni. Az egész helyzetemen járt az eszem még oda nem értünk a buli helyszínéhez. Egy nagy ház előtt parkoltunk le. Azt hiszem bál teremnek szolgálhat a méretét és kialakítását nézve.Amint átléptük a fotocellás ajtót egy recepciós nő és a másik csapat edzője flörtölt épp a pultnál.Amint a férfi meglátott minket mosolyogva lépett hozzánk majd kísért be a terembe. Amint kitártuk a nagy ajtót pörgős zene ütötte meg a fülünket. A hangulat már javában folyt. 10 lány térdig érő ruhában táncoltak a csajos zenére a terem közepén. Amint közelebb értünk felismertem 3 lányt a többi közül. Jess és Scarlett közt Rosa piros ruhában gyönyörűen táncoltak, csak a hangulat kedvéért előttük a fiúk álltak be. Körülbelül úgy nézett ki mint egy táncpárbaj, de érezhető volt a lassan terjengő alkohol. A tömegben kiszúrtam Willt és Joshua-t mellettük Liam-mel és azzal a féreggel aki Rosa-t ölelgette. Abbahagyták a táncot ahogy közelebb értünk hozzájuk és az edzők hangja felcsendült.

-Mindenkit köszöntök és végre a másik csapat is megérkezett! További jó bulizást kívánunk! Ez a ti estétek!- amint beszélt szemeim mindvégig a piros ruhás lányon tartottam. Édesen mosolygott és a szeme megtalált a tömeg közepén. Meredten figyelt, nem mozdult, már azt hittem a pezsgős pohár ki fog esni a kezéből annyira feszes volt a testtartása.Félmosolyra húztam ördögi ajkaim és dacosan pillantottam felé. Nem is tudtam volna jellemezni arckifejezését. Egyszerre volt mérges és döbbent. Sosem fogom eléggé figyelmen kívül hagyni, mindig kifog tűnni,számomra mindig!

------------------------------------------

Sziasztok!
Brayden rész 2!!! A nagy találkozás!
Ti mit tennétek ilyen helyzetben?
Várom a válaszokat! <3