Látom Őt!

II/21. Rosa

Nehezen, de végül el tudtam érni, hogy én menjek ajtót nyitni. Az ajtóhoz léptem majd kitártam, de nem várt alakok tűntek fel. Két fekete inges, feszes állú férfi takarta be az ajtómat. Végig néztek rajtam majd lezserül elmosolyodtak. Nem mondanám őket annak a tipikus bulizós, jó fej fej vagyok embereknek, ők inkább az én vagyok a maffia testőre, ne köss belém típusúak.  Fagyos hangon szólaltak meg, amitől a hátamon rögtön hátborzongató érzés futott végig.

-Jó napot! Brayden Connor itt tartózkodik?- szólalt meg az előttem álló borostásabb férfi. Mögötte talán még izmosabb férfi várakozott, de ő nem volt hajlandó megszólalni. Furcsállva néztem végig rajtuk, de úgy voltam vele, ezekbe az emberekbe nem éri meg belekötni. Megkérdezem majd Brayden-t, hogy mi folyik itt.

-Szívem, téged keresnek!-kiáltok be a nappaliba, ahonnan kezében a kontrollert tartó fiú kérdő tekintettel lép ki majd sétál hozzánk. Amint tekintetét az ajtóban álló férfiakra vezeti ledermed, izmai befeszülne ahogy méregeti őket. Felém fordul, kontrollert a kezembe nyomja majd nyugtatóan elmosolyodik.

-Mindjárt visszajövök, csak kimegyek megbeszélni velük valamit.-bólintottam hisz erre nem igen tudtam volna mit mondani. A fiú egy gyors puszit nyomott ajkaimra majd lekapva a fogasról a kabátját, lábait a cipőbe dugta majd ki is lépett a lakásból. Nem mondom, hogy nem ijesztett meg, sőt, a frászt hozza rám az ilyen dolgaival,de megbízom benne, muszáj vagyok hinni abban, hogy tudja mit csinál és, hogy vigyáz magára.  Visszasétáltam a konyhában, ám az érdekesnél érdekesebb gondolatok nem hagytak nyugodni.Zavart, hogy nem tudtam kik ezek az emberek. Nem a külső alapján kell ítélni, ez természetes és mindenki tisztában van vele, de lássuk be a legtöbb ember azért megnézi a külsőt is.Nos, én is egyike vagyok ezeknek az embereknek és az, hogy ideállít két fickó akikre csak rá kell nézni már az jut eszünkbe, hogy a maffia tagjai közé rendesen befurakodtak,eléggé ijesztő.

Már órák teltek el, mindenki aludni ment és már én is az ágyban feküdtem, de szemeim sehogy sem tudtam lehunyni. Brayden nem jött haza és a tudat megőrjített, hogy esetleg baja esett. Az ablakon bámultam ki, szorosan magamra húzva a takarót mikor meghallottam a bejárati ajtó halk reccsenését majd a szoba ajtóm halkan nyílt. Felültem az ágyon és felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát. A fiú épp levette a nadrágját majd a pólóját is lekapta. 

-Még ébren vagy?-nézett rám kérdő tekintettel. Karjaimat összefontam és mérges tekintettel méregetettem. Meg kell hagyni, hogy baromi szexi volt így alsógatyában. Hasán kirajzolódtak a tetoválásai, hasa még erősebb és a kockái még jobban látszanak. Ez a fiú az enyém! Jézus! Megráztam a fejem elterelve ezeket a gondolatokat és csak a haragomra koncentráltam.

-Szerinted? Órákra eltűntél olyan pasasokkal akiktől az ember frászt kap, majd hazaállítasz csak úgy egyszerűen és azt kérdezed, hogy ébren vagyok e! Te tényleg meghülyültél?-szemeimmel jelenleg ölni tudnék. A fiú jobb kezét a nyakára simítja majd lassú léptekkel egyre közelebb halad hozzám, végül leül az ágy szélében.

-Ne haragudj kicsim! Csak volt egy nagyon fontos megbeszélni valónk és az idő repült. Nem akartalak megijeszteni.-ajkai lekonyultak. Közelebb csúszott majd megragadta a kezem, lágyan tartotta és megbánóan. 

-Megtudhatnám mi volt az a fontos megbeszélni való?-nem húztam el a kezem. Hagytam, hogy lehűlt tenyerét felmelegítse az én kezem. Mérges voltam rá, még sem tudtam teljesen haragudni. Azt hiszem ilyen a szerelem, képes vagy mindent elviselni neki, mert szereted. 

-Holnap este vissza kell utaznom.-sóhajtott fel, majd bűnbánó tekintetét fölvezette az arcomra.-Tudod, a cégem teljes erővel fut, megpróbáltam abba hagyni a drogkereskedelmet és teljes erővel a cégre koncentrálni, de nem ment, megfenyegettek és még jobban beleástak mint kellett volna. Én tényleg azt akartam, hogy büszke legyél rám és ne azt gondold rólam, hogy egy drogos maffiózó vagyok, hogy ugyan olyan vagyok mint apám!-hangja el-elcsuklott. Eddig bírtam. Szeretem őt és csupán pár szavával a szívemig hatol. Közelebb kúsztam hozzá majd a két lábam magam alá rakva bokámra ültem és a fiú nyakába borultam.

-Brayden...figyelj rám!-simítottam az arcára a kezem és szemeibe mélyedtem.-Mindig is büszke voltam és büszke is leszek rád! Te nem az apád vagy és sosem voltál az! Érted? Te tudsz szeretni, nem láttam még nálad kitartóbb és határozottabb embert!  Ki fogsz ebből a gondból is jutni. Megoldjuk együtt! Itt vagyok és mostantól itt is leszek mindig! Rendben van?-hüvelykujjammal az arcát simogattam. Bólintott arcát teljesen a tenyerembe temetve.

-Köszönöm, de tudod, hogy nem keverhetlek bele ebbe?-mosolyodott el gondterhelten.

-Már a gimibe is belekeveredtem, most már mindegy.-nevettem el magam.-Viszont egy dolog nagyon kíváncsivá tett.-billentettem oldalra a fejem. A fiú elnevette magát majd kérdőn felhúzta szemöldökét.

-Hallgatlak.-mosolygott rám.

-Nem a drogkereskedéssel csináltál egy céget?

-Eleinte de, aztán rájöttem egy félre csúszott szállítmány miatt, hogy ha ezt csinálom csak apám példáját követem és még téged is elveszítettelek, így focizni kezdtem és egy kereskedelmi vállalatot indítottam, aztán felbukkant a múltamból egy kereskedő és megfenyegetett. Most, hogy újra visszakaptalak már van mit veszítenem és nem mentem bele, de ő nem adja fel.-válaszolta meg a kérdésem ami egyszerre ijesztett meg és csalt mosolyt az arcomra.

-Vagyis sakk mattot adott.-vázoltam fel a helyzetet.

-Valami olyasmi.-húzta el ajkait. Megszorítottam a kezét és halványan elmosolyodtam.

-Megígérem, hogy megoldjuk együtt, oké?- Brayden egy mosollyal bólintott majd csípőmet megragadva közelebb húzott magához és ajkaimra tapadt. Csókja minden egyes alkalommal felperzseli a testem. Megtaláltam a helyem mellette és ebben véglegesen is biztos vagyok. Elválva tőle az arcom piros szint vett fel. Még mindig zavarba jövök attól a szempártól, attól a mosolytól amit a gödröcskéi kísérnek. Minden percben vele lennék és legszívesebben sosem engedném, hogy felálljon mellőlem.Azt akarom, hogy ez a pillanat örökké tartson. 

-Mennyi időre is mész el?-kék szemeibe mélyedtem melyek engem kémleltek.

-Egy- másfél hét. Maximum 2 hét, de tovább már nem. Karácsony előtt itthon vagyok.- bólintottam, miközben az összes tervezendő dolgot átpörgettem a fejemben.

-Akkor holnap szólók a lányoknak, hogy a baba váró bulit megtartjuk ha hazajössz.-mosolyogtam rá. 

-Nem szük...-nem hagytam, hogy befejezze ezt a mondatott. Kezemet a szájára tapasztottam.

-Ne is próbálj ellent mondani! Az apukának jelen kell lennie!-emeltem fel fenyegetően a mutató ujjam.

-Igenis asszonyom!-tapadt újra a számra. Mindketten belemosolyogtunk a csókunkba. 

-Na aludjunk!-váltam el tőle majd végig dőltem az ágyon.

-Szundiiii!!!-ugrott be az ágyba mellém majd átkarolta a derekam , ajkait a nyakamra tapasztotta és ahelyett, hogy megpuszilta volna szó szerint belefújt a nyakhajlatomba majd csikizni kezdte a derekam.

-Brayden!!!-nevettem fel hangosan.

-Szeretem mikor nevetsz!-kerekedett fölém és a szemeimbe mélyedt. Lágyan megcsókolt majd visszadőlt mögém. Takarót feljebb csúsztatta a derekamon majd átkarolta és keze a hasamon állapodott meg. -Jó éjt bébi!

-Jó éjt Brayden!-csuktam le a szemeim.Miközben Brayden szuszogása hallatszott a fülembe én úgy aludtam el egyre mélyebb álomba.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Nagyon, nagyon köszönöm ezt a rengeteg vote-t! Eszméletlenül szeretlek titeket! 😍😍😍
Nagyon sok kedves kommentet kapok és örülök, hogy tetszik a történet. Egyenlőre még nem lesz vége a történetnek annyit elárulhatok.🤭 Remélem ennek örültök!
Kövi részben találkozunk! Puszi!😘