Látom Őt!

29.Rosa

A fájdalmas napok csak teltek és teltek, mire észbe kaptam már a szobámban voltam a tükör előtt egy fekete ruhával a kezemben. Scarlett az ágyon feküdt és úgy mesélt a Joshuaval töltött karácsonyáról. Mióta Brayden újra elment én nem vagyok önmagam. Mindig is szerelmes akartam lenni, mert az annyira jó érzés, ha tudod, hogy van melletted valaki, de a szerelem egy relativ dolog. Baromira fáj és szenvedsz tőle. Nos én is szenvedtem, sőt még szenvedek, de már nem a fájdalomtól, hanem a szivemben lévő ürességtől. Azt igérte nem felejt el és visszajön és én még mindig várom, hogy betoppan az ajtón. Néha amikor felkelek úgy érzem minden csak egy álom volt, hogy ő sosem volt az életem része. Várok valakire, ki nem biztos hogy visszajön még.

Izgalmas készülődés folyt a házban. Rohanva készülődtünk,hogy idejében oda tudjunk jutni Steve bulijába. Miután a fiúk is megjöttek elindultunk a várva várt újévi buliba. Kérdezhetitek milyen volt a karácsonyom és én azt válaszolom, hogy jó azt hiszem,legalábbis ezt mutatta a testem. Lélekben ott voltam ahol Ő, bárhol legyen is.Nos visszatérve a bulihoz még mindig úton voltunk. Az ablaknak döntöttem a fejem, a havas házakat néztem,a világitást az oszlopokon, az ünnepi fényeket. Az autó lelassult majd leparkoltunk egy nagy ház előtt. Amint kiszálltam az autóból fények gyönyörű játéka tűnt fel a házon és a hangos zene. Rengeteg fiatal üvöltözve táncolt és jó néhányan már rég részegek voltak pedig alig múlt kilenc óra. Steve szaladt ki a házból nagy mosollyal az arcán felénk közeledve. 

-Végre hogy megjöttetek. Gyerünk bulizni, kint baromi hideg van.-mutat a ház felé. A kis csapatunk elindul a bejárat felé, de az én utam Steve keresztezte. Felkapott az ölébe és olyan erősen szoritott mint eddig még soha. Miután talpaim újra a földet érték Steve átkarolt.-Gyere bemutatlak valakiknek.-indulunk meg a ház felé.

Amint beléptünk a fülledt házba az alkohol szaga csapta meg az orromat. Rengetegen voltak bent, talán nem is számitottam ekkora tömegre. A ház akkora volt mint egy palota,de ez a tömeg még a háznál is nagyobb volt, olyan akár a városban karácsonyi forgatagokon. Steve egy 4 fős társasághoz húzott. Három fiú és egy fekete hajú lány állt ott piros poharakkal a kezükben.

-Sziasztok! Ő itt Rosa akiről már meséltem.-mutat be a barátainak.

-Szia Rosa! Jessica vagyok.-nyújtja a kezét a fekete hajú lány. Mosolyogva nyújtottam a kezem, meglepetésemre közel húzott magához és barátságosan megölelt. Egy szőke hajú fiú lépett mellém. Majdnem olyan szine volt mint Steve hajának. Szemei erős barna szinben néztek rám.

-Szia én Blake vagyok.-mosolyog rám.

-Húz arrébb haver hagy ismerjem meg én is.-lép mellé egy erős barna hajú fiú. Szemei kékek voltak akár a tenger és mintha az Ő képe suhant volna végig a szemem előtt. -Szia! Én Justin vagyok.-mosolyog. A harmadik fiú is elém lépett. Annyira komor volt, azt hittem nem fog bemutatkozni, esetleg nem vagyok neki szimpatikus de elmosolyodott.

-Szia én Charlie vagyok.-az ő haja eltért a többiekétől. Göndör ,fekete tincsekben lógtak. Szimpatikusak voltak mindannyian. 

-Menjünk inni!-kiált fel Steve majd a konyha felé haladunk. Jessica a kezembe nyom egy pohár valamit. A szagából itélve vodkára tippelnék.

-Megyünk bulizni?-mosolyog rám.

-Még szép.-nevetem el magam. A fiúk után indulunk a nappaliba. Egyszerre megiszom a poharam tartalmát. A vodkám égeti a torkomat, de nem foglalkozom vele, érzem ahogyan marja a fájdalmamat és ez jó. A poharak egymás után jöttek és jöttek, a levegő forróbb lett az idő még gyorsabban haladt. 

Csupán képek ugrálnak a szemem elé. A piros poharak egymás után, a táncok és éneklések, a három fiú vizet dobálnak majd a visszaszámlálás. -Tiz-hallom meg a kiáltást.- Kilenc,nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő...-valaki a derekam után kap majd megérzem a puha ajkait a számon.-Egy!!-vizhangzik a háttérben, de már nem élesen hallatszik. A tűzijáték feldördül, de nem érzékelem, csupán ezeket az ajkakat érzem, mintha kikapcsolt volna minden körülöttem.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fehér hó tükröződésére keltem. Még ez a kis fény ami a fehér hó miatt teritette be a szobát is fájt a szemeimnek. Hasogatott a fejem, úgy éreztem meghalok olyan szintű rosszullét kapott el.Nagy nehezen kitudtam nyitni a szemem, hogy észlelhessem még is hol vagyok. A szoba krém szinű fala nem volt ismerős számomra.Kis szoba volt egy nagy ablakkal a szoba jobb oldali falán. Egy nagy franciaágyon feküdtem mellettem Jessicával és Justin-nal. A földön feküdt Blake és a fotelben Charlie. Vicces látványt nyújtottunk. Mellettem Jessica is ébredezni kezdett. Justin nyöszörögve forgolódott. 

-Már felkeltél?-néz rám komásan Jessica.

-Fel, de a fejem rohadtul fáj.-nevetem el magam.

-Nekem is elhiheted.-nevet velem ő is. 

-Mi ez a hangos zaj?-mérgelődik Justin.

-Milyen zaj?-fordulok Jessica felé aki csak megvonja a vállát majd Justinra néz.

-Úgy fáj a fejem és a madár kint nem kussol el.-ül fel komásan a fejét fogva.-Hé Rosa te mikor cseréltél pólót?-kérdőn nézek rá.Tényleg ez az első kérdése felém? Lenézek a pólómra. Egy fekete bő póló fedte a testemet. Nem ismertem fel kié lehet. Gondolkodásomból a másik két fiú dörmögő kelése ébresztett fel.

-Soha többet nem iszom!-fogja a fejét Charlie.

-Haver tudod hogy ezt úgy se tartod be.-teszi Charlie vállára a kezét Blake.

-Hé fiúk ez ki pólója?-nézek végig rajtuk.

-Nem ismerős.-vonnak vállat.

-Hé skacok hol van Steve?-szólal meg Jessica.

-Egyáltalán hol vagyunk?-nézek körbe a szobában.Blake kutakodni kezd a kabátja zsebében majd előveszi a telefonját. Percekig döbbenten nézi a kijelzőt.

-Azt hiszem egy másik városban.-szólal meg. Döbbent csend telepszik ránk. Még is hogy történt ez?

Sziasztok! Új rész! Nagyon örülök hogy tetszik nektek a történetem. Irjátok meg ez a rész hogy tetszett. Kicsit másfelé kanyarodott a történet. Hogy tetszenek a fejlemények?