Látom Őt!

II/19. Brayden

Nem sokkal később már a szobámban voltunk. Az ágyon feküdtünk, fejemet a lány mellkasára hajtottam, kezeimet pedig le sem tudta venni a hasáról. Nem sokat beszéltem, sőt meg sem szólaltam mióta bejöttünk a szobába. Haragszom magamra nagyon, itt hagytam azt a lányt akit a világon mindennél jobban szeretek, ráadásul pont akkor amikor szüksége lett volna rám. Bármennyire mondogatja, hogy a két hónap nem sok, nekem még is sok. A gyerekemről van szó, a szerelmünk gyümölcséről. Életem szerelme babát fog szülni aki az enyém! Számomra ez még mindig felfoghatatlan.Ahogyan hallgattam Rosa szívverését szépen lassan elnyomott az álom.

Mocorgásra keltem, már nem hallottam Ros nyugtató szívdobogását. Pánikba estem, hogy csak álom volt, hogy ő nincs mellettem. A szemeim azonnal kipattantak és szerencsémre épp felállt az ágyról. Azonnal a csuklója után kaptam. Barna szemét felém fordította, tekintete csillogott, ajkai mosolyogva mértek végig.

-Hova mész?-kapkodtam a levegőt ahogyan a szavak elhagyták a számat.

-Csak behozom a meglepetést. Lemegyek a konyhába és két perc múlva jövök is vissza rendben?-nyomott egy puszit a szám sarkába.

-Vissza jössz igaz? Nem akarom azt hinni, hogy ez egy álom.-szemeim még mindig fáradtak hisz rengeteget repültem.

-Ez nem álom. Két percen belül itt vagyok. Addig aludj vissza.-elmosolyodtam majd bólintottam. Elengedte a kezemet majd kisétált a szobából engem pedig azon nyomban újra elnyomott az álom.

Ahogyan állunk a szoba közepén, Ő mosolyog rám, azokat az igéző szemeit az enyémbe vezeti. Megnyalom az alsó ajkam, elmosolyodik a cselekedetemen és közelebb hajol. Meg akarom csókolni. Érezni ahogyan ajkaink egybeforrnak. Közelebb hajolok hozzá és ajkaira suttogok. 

-Azt akarom, hogy az enyém legyél.-szája oly közel van hozzám, hogy érzem édes leheletét.

-Nem lehet.-vigyorog rám a háttérben pedig egy férfi alak jelenik meg.-Már van férjem és én őt szeretem,téged pedig nem.-összetörtem, csak néztem a távolodó alakját és a könnyeim eleredtek.

A szemeim kipattantak. Kapkodtam a levegőt, úgy éreztem megfulladok. Nem volt mellettem ám még is megnyugvás költözött rám. Mellettem az ágyon egy ultrahang kép és egy piros apró ruhadarab terült el. Halkan elnevettem magam miközben elolvastam a feliratot a rugdalózón. Kezeimbe vettem majd végig simítottam az anyagon és visszahelyeztem az ágyra ezek után pedig az ultrahang képpel a kezemben ültem az ágyon és csak néztem a képet. A gyerekemet aki a világon a legjobb dolog ami történhetett velem Rosa után. 

Kikeltem az ágyból majd lesétáltam a lépcsőn. A tv-ből hangos zene szólt a konyha felől pedig tányér csörgés hallatszott. Rosa tett vett miközben a vacsorát készítette. A falnak dőltem magam előtt összefonva a karomat és figyeltem őt ahogyan főz. Annyira gyönyörű és mosolygós. Minden mást kizárva énekelt. Odasétáltam mögé, karjaimat a dereka köré fontam és a nyakába pusziltam.

-Felébredtél?-nevette el magát.

-Aha. Megijesztettél mikor nem voltál mellettem.-magamba szívtam az illatát. Megfordult a karjaim közt. Kezeit a nyakam köré kulcsolta és elmosolyodott.

-Csináltam vacsorát.-elnevettem magam az ötletes kifogásán. 

-Ennek örülök, de pihenned kell!-mélyedtem a szemeibe. Bólintott majd újra megfordult és felkapott 5 tányért.-A fiúk hol vannak?-érdeklődtem a lány mozdulatait követve. Az étkező asztalhoz sétált és végig pakolta a tányérokat.

-Elugrottak boltba. Mindjárt itt vannak.-fordult felém majd a szekrényhez sétált és kivette a villákat és kanalakat. A bejárati ajtó hangosan nyitódott ki és a fiúk tűntek fel mellettünk zacskókkal a kezükben.

-Megjöttünk!-mosolygott Justin.-Minden rendben van?-érdeklődött közelebb jőve hozzánk.

-Persze.-mosolygott Rosa. A fiúk leültek az asztalhoz és én is elindultam az asztal felé amikor megcsörrent Rosa telefonja a pulton. A lány a kezébe kapta a készüléket majd a füléhez emelte.

-Szia anya.-szólt bele a lány. Megkönnyebbülten ültem le az asztalhoz és kezdtünk neki a vacsorának.-Igen megoldottuk. Nem kell majd Brayden eljön velem. Holnap. Rendben, jó éjt!- majd kinyomta és leült mellém az asztalhoz.

-Anyukád?-fordultam felé. Elmosolyodott majd bólintott.

-Csak szerette volna tudni, hogy minden rendben van e.Várják már az apukát!-vigyorgott amire elnevettem magam.

-Esetleg a nagyihoz is elmehetnénk elmondani a jó hírt.-fogtam meg a kezét.

-Mindenképpen. Na, de együnk. 

Vacsora egész jó hangulatban telt. Meséltünk a befektetőkről és Rosa is mesélt, hogy hogyan fogadták a babát a többiek. Ám egy kérdésnél még nagyobb bűntudatom lett mint azelőtt. Charlie fordult a lány felé.

-Hogy tudtad meg, hogy terhes vagy?-a lány láthatóan nem szerette volna elmondani. Felém fordult majd az asztalt nézte.

-Nos, reggel dolgozni mentem. A pultban voltam és találkoztam Dylan-el meg a barátnőjével amikor elszédültem és elájultam. Aztán a kórházban ébredtem, ott mondták, hogy Dylan hívta a mentőket.-fejezte be a lány, bennem pedig a bűntudat kezdett uralkodni. Lehajtottam a fejem és gondolatba már rég agyon vertem magam.Rosa jobbat érdemelne tőlem.

Miután végeztünk a vacsorával a fiúk a szobájukba mentek mi pedig a konyhában maradtunk. Rosa mosogatott én pedig mosolyogva figyeltem a mozdulatait amikor ismét csörgött a telefonja.

-Szia.-szólt bele. Láttam, hogy szenved vele így elvettem a fülétől majd kihangosítottam és a pultra helyeztem. 

-Mi újság?-szólam meg Rosa bátya.

-Minden rendben van. Reggel megyünk ultrahangra utána pedig haza.-mosott el egy újabb tányért.

-Megyünk?-Logan döbbent hangja mosolygásra késztetett.

-Szia Logan.-szóltam bele visszafojtva a nevetésem.

-Haver! Tudtam, hogy újra egymásra találtok! Most már vigyáz rá! -ha nem is láttuk, de tudtuk, hogy mosolyog.

-Ez csak természetes.-Rosa felé fordultam aki takarta, de még így is láttam, hogy elpirult.

-Holnap beszélünk Logan. Jó éjt!-köszönt el a lány miközben befejezte a mosogatást.

-Rendben. Szeretlek! Jó éjt!-kinyomta a telefont majd a pultra helyezte. Mögé léptem, kezeimet a hasára simítottam és a nyakhajlatába nyomtam egy lágy csókot.

-Csukd be a szemed.-suttogtam a fülébe. Rosa elmosolyodott majd tette amit mondtam.-Gondolj bele, hogy nem sokára már hárman fogunk állni itt.-a lány megfordult a kezeim közt majd kezeit a nyakam köré fonta és elmosolyodott.

-Ez minden vágyam.-ajkaira tapadtam. Lágyan még is érzékien faltuk egymást. Minden porcikája tökéletes, ő az a lány aki mindig is mellettem volt és akivel az egész életem le akarom élni. Elválva tőle, a kipirult arcára tekintettem. Még évek múlva is oly bájos és törékeny mint a gimnáziumba. Annak a napnak a képe tűnt fel előttem mikor először találkoztunk. Lihegve futott fel a lépcsőn. Hosszú szempilláin vízcseppek terültek el. Alig tudtam levenni a szememet róla.-Ha nem probléma akkor megyünk aludni? Nagyon fáradt vagyok.-sütötte le szemeit.Mutató ujjam az álla alá helyeztem majd felemeltem a fejét, hogy tekintetünk találkozzon. Elmosolyodtam majd bólintottam.

-Ez sosem probléma. Menjünk aludni!-húztam magam után egészen a szobámig. Amint beléptünk én az ágyra dőltem. Rosa egy fekete pólót kapott ki a szekrényemből majd a fürdőbe ment. Alig 10 perc múlva jött ki a zuhanyzásból majd mellém feküdt az ágyba. Fejét a mellkasomra hajtotta, lágyan a fejére nyomtam egy puszit.

-Szeretlek! Jó éjt!-pillantott fel rám.

-Én is szeretlek! Jó éjt bébi!-erősen magamhoz öleltem majd elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Nos, úgy látszik kezdenek helyre jönni a dolgok.
írjátok meg a véleményeteket!
Nagyon köszönöm a sok vote-t!😍❤Puszi 😘