Látom Őt!

II/ 20. Rosa

Másnap reggel hamar elkészültünk majd beültünk az autóba és már a kórház felé is vettük az irányt. Izgultam az nem kifejezés, de Brayden jelenléte megnyugtatott. Még egy hónappal ezelőtt azon gondolkoztam miközben anya kocsijának az ablakán bámultam ki, hogy bárcsak Brayden is átélhetné ezt a pillanatot és most itt van mellettem. Látom rajta is, hogy izgul, rettentően fél és megértem. Sebváltóról a kezét a lábamra helyezte majd apró köröket kezdett rajzolni.

-Ne izgulj, minden rendben lesz.-mosolyogtam rá biztatóan. Bólintott, de feszültsége így sem múlt el.Nem sokkal később a kocsival Brayden leparkolt a kórház parkolójában majd ujjainkat összefűzve indultunk meg a kórház bejárata felé.Rutinosan indultam meg a vizsgáló felé majd az ajtó előtti padokon foglaltam helyet. Brayden idegesen toporgott előttem miközben kérdőn felém vezette a tekintetét.

-Most mire várunk?-hangjában színtisztán hallatszik a pattanásig feszülő ideg.

-Mivel időpontra jöttünk így ki kell várni.-mosolyogtam rá majd felálltam és elé léptem.-Ne aggódj ennyire szívem!-öleltem meg. Erősen szorított izmos karjaival, fejét nyakhajlatomba hajtotta, éreztem ahogy kifújja a bent tartott levegőt.

-Oh, már megjöttek.-lépett ki a vizsgálóból a doktornő.

-Szia! Igen itt vagyunk.-léptem el Brayden elől majd a doktornőre figyeltem.

-Nagyon jó! Akkor jöhetsz is be Rosa.-csapta össze a tenyerét majd intett a kezével, hogy mehetünk.

-Na gyere!-ragadtam meg Brayden kezét. Beléptünk a vizsgálóba. Rutinosan öltöztem le majd ültem fel az ágyra. Ashly doktornő már kente is be a hasam miközben Brayden felé fordult.

-Ha jól sejtem ön az apuka.-mosolygott az idegesen álló fiúra.

-Igen.-fonta össze a mellkasa előtt karjait. Tudtam, hogy akkor szokta ezt csinálni általában ha ideges. -Ugye minden rendben van velük? Nagyon aggódom miattuk.-még én is megdöbbentem Brayden nyitottságán. Lehetséges azért, mert ideges, de erre azért nem számítottam.

-Persze, ne aggódjon. Makk egészséges a csöppség és persze az anyuka is.-mosolyodott el a doktornő majd felém fordult.-Igazi herceget fogtál ki.-vigyorgott rám miközben intett, hogy feküdjek le. Pár pillanattal később meg is jelent a babánk ultrahang képe a monitoron. Brayden azonnal a kezem után kapott és erősen szorította. Láttam a szemén kialakuló könny fátyolt, ami az én szemem is kezdte eltakarni. És következett a pillanat. A doktornő állított valamit majd apró dübögő hangot hallottunk. A mi kicsikénk szíve. Brayden-hez fordultam aki a szája elé kapta a kezét és döbbenten meredt a monitorra. Öröm könnyek szántották fel az arcom.- Minden rendben van a babával! Aggódásra semmi ok. Egy igazán életerős csöppség.-fordult felénk Dr.Ashly.

-El sem hiszem!-szólalt meg Brayden majd fölém hajolva megcsókolt. -Ott van ő, a mi babánk!-vált el tőlem nagy mosollyal az arcán. 

-Akkor ahogyan megállapodtunk a baba nemét a keresztanyának adom, igaz?-tekintett felénk a doktornő és a kezembe nyomott pár papír törlőt. 

-Igen.-bólintottam és letöröltem a hasam.

-Akkor rendben is vagyunk! Következő hónapban találkozunk.-bólintottam majd elköszöntünk és az ultrahang képet a kezemben szorongatva léptünk ki a vizsgálóból majd összefontunk ujjainkat és úgy lépkedtünk ki a kórházból. 

A kocsiban ülve Brayden beindította az autót majd úton is voltunk hazafelé. Halk zene szólt én pedig a fotót nézegettem. Mennyit nőt azóta mióta legutoljára voltam.Elmosolyodtam a gondolaton, hogy nem sokára a kezemben tarthatóm majd.

-Akkor lesz party?-pillantott felém Brayden. Kérdőn felé fordultam, de pár pillanat múlva leesett miről is beszél.

-Igen, Scarlett és Jess ragaszkodott hozzá, hogy meglepetés legyen a baba neme. -mosolyodtam el. Bólintott majd leparkolt a panel házunk előtt. Brayden most először látja meg a házat ahol  a nélküle töltött éveimet éltem. 

Beléptünk a házba és levettük a kabátunkat mikor a Jess és Scarlett szaladt ki. Majd a nyakamba ugrottak. Erősen öleltek miközben én hangosan felnevettem.

-Na mi újság? Hogy van a kis csöppségünk?-ugrándozott Scarlett.

-Minden rendben van.-mosolyogtam rájuk, de a lányok döbbent arccal bámultak mögém. Jól tudtam mit néznek, na, de ez a reakció meglepett. Ugyanis egyszerre voltak döbbentek és huncut mosoly is terült el ajkaikon. 

-Ezt nem hiszem el! Tudtam, hogy kibékülnek.-ugrott fel Jess majd megölelte Brayden-t.-Olyan hülye vagy!-röhögte el magát.Scarlett is megölelte a fiút. Bementünk a konyhába ahol már a négy fiú alig várta, hogy belépjek. Egyszerre borultak a nyakamba, jólesett, hogy ennyire hiányoztam nekik.Mögöttem belépő fiúra meredtek. Eltátották a szájukat, nem mozdultak, hol rám, hol Brayden-re néztek.

-Ezt nem hiszem el haver, visszajöttél!-lép hozzá Liam majd kezet fognak.

-Én tudtam, hogy ki fognak békülni.-lép közelebb a fiúhoz Will, majd Joshua is kezet fog vele.

-Látod húgi, megmondtam, hogy nem fogsz te délután haza jönni.-kacsintott rám Logan majd ő is Brayden-hez lépett és férfias ölelésbe vonták egymást.

-Te tudtál erről?-szúrós pillantással néztem föl bátyám arcára és csípőre tettem a kezeim.

-Csak jók a megérzéseim.-vonta meg a vállát, apró huncut mosollyal a szája sarkában.

-Te szemét!-ütöttem meg a vállát majd kitört belőlünk a nevetés.

-Ami most még fontosabb!-csapja össze tenyereit Scarlett, ezzel magára vonva a tekintetünket.-Szombaton megrendezzük a baba váró bulit.-mosolyodott el, bár inkább vigyorgásnak látszik.

-Már is? Még nagyon az elején vagyunk.-hüledeztem, de a szívem mélyén már alig vártam, hogy megtudhassam.

-Ugyan csajszi, ne mond, hogy pont te nem várod, hogy kiderüljön herceget vagy hercegnőt hordozol a hasadban!-elnevettem magam a megfogalmazásán és igazat adva bólintottam.

-Na lányok esetleg főzés közben meg is szervezhetnétek a bulit.-lép hozzánk Joshua kezeit a hátunkra simítva. 

-Tudod, hogy nagyon átlátszó vagy?-fordultam a fiú felé elfojtott nevetéssel.

-Csak nagyon éhes.-elnevettem magam a fiú válaszán.

Végül beadtuk a derekunkat és főzni kezdtünk míg a fiúk a nappaliban videó játékoztak.Tervezgettük a szombati napot és ahogy egyre több szó esett róla én egyre jobban kezdtem el várni. Hallottuk ahogyan a fiúk hangosan felnevetnek. Én a pultnál álltam míg a lányok a zöldséget vágták az asztalnál. 

-Minden rendben?-dől a pultnak Scarlett.

-Persze, csak olyan hirtelen történik mindez.-mosolyogtam a lányra.

-Hogy érted ezt?-kérdőn összevonta szemöldökét.

-Brayden elment, terhes lettem, Nate visszajött és most Brayden-t is visszakaptam. Lehetséges, hogy minden rendben legyen?-kérdő tekintettel fordultam a lányhoz.

-Talán az élet most már happy end-et szán neked.-kacsintott rám amikor a levegőbe hasított a csengő.

Nem, az élet még mindig nem szeret engem!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok!
Na mire tippeltek ki áll majd az ajtó mögött?
Nagyon köszönöm,hogy ennyien követitek a sztorit! El sem hiszem,hogy átléptük a 900 votet! Imádlak titeket!😍😘