Látom Őt!

II/12. Rosa

Nem szólt semmit. Maga felé fordított, egy kusza tincsem a fülem mögé tűrte, jobb kezét felvezette az arcomra majd egy hirtelen mozdulattal megragadta a csípőm és a falhoz szorított.Kezeit a fejem mellett támasztotta és mélyen nézet a szemeimbe, de nem mozdult. Fokozta a hangulatot és utáltam ezért, hogy a semmivel is sikerült neki.

-Tényleg azt hiszed mindent megkaphatsz?-a fiú arcán már nem édes mosoly virított annál inkább ördögi mosoly tele vággyal. Közelebb lépet hozzám és a derekam után nyúlt majd nagy tenyerével magához rántott és még erősebben a falhoz nyomott. A levegőt egyre gyorsabban vettem, már kapdostam utána.

-Tényleg azt hiszem, és téged is megkaphatnálak akkor amikor akarom.-pimasz mosolya még is megdobogtatja a szívem ahogy érzem a szájából kiáramló levegőt miközben cirógatja a bőröm, egyszerre perzsel és éget.

-Ilyen pofátlan emberrel én még életemben nem találkoztam.-néztem dacosan vibráló kék szemeibe. Sötét köd fedte vadító szemeit amelyek az enyémbe mélyednek.A délutáni pillanatban a tenger mellett nem hittem volna, hogy az este folyamán ez a mondat elhagyja majd ajkaim.

-Ugyan kicsi lány tudom, hogy engem akarsz és hogy minden percben azt várod mikor érintelek már meg. Nem tagadhatod le, mert ez így van és mindig is így volt.-érezhető az alkohol erős illata kiáramlani a szájából.Ördögi mosolya egy pillanatra sem tűnik el ajkairól, szemei a számra tévednek. Beharapom az alsó ajkam. Nagy tenyerével megmarkolja a derekam. Közelebb hajol hozzám és fülem mellett megáll.- Te is tudod, hogy ez a tűz még koránt sem éget ki.-a fülem mögötti részre nyom egy hosszú csókot majd az állam vonalán halad végig egészen a számig, de a szám szélénél megáll és hátrébb lép.

-Mi..mit csinálsz?-hirtelen cselekedetei még jobban aggasztanak. Felperzsel a tudat, hogy előttem áll.

-Hallani akarom.-félmosolyra húzza száját és talán ez még csábítóbb mint eddig.

-Mit?-pontosan tudtam mit akar, ismerem már, de még is bennem volt a félsz. A múlt ismétli önmagát és ez megijeszt.

-Nagyon jól tudod te azt.-mély hangjától kiráz a hideg, minden porcikám bizsereg.-Mond ki!-feszegeti a határaimat és még közelebb lép, de még így is távol van. Nem szólaltam meg így még egy lépést közelebb lépett, pont annyira, hogy elérje célját.

-Téged akarlak!-suttogtam.

-Hangosabban!-még egy lépést jött, teste az enyémhez simult.

-Téged akarlak!-emeltem fel a hangom Brayden pedig azonnal a számra tapadt. Ajkai ugyan olyan édesek voltak mint évekkel ezelőtt és mint az este első csókjánál. Szenvedélyes még is lágy és ezzel tudott igazán megölni. Ajkai puhák és édesek. Illata az alkoholtól és a cigi erős szagától még mámorítóbb.

 Az idő telt mióta újra belépett az életembe. Semmi pénzért nem árultam volna el, de őt akarom és mindig is őt akartam. Már a gimiben is volt valami amit mindketten észrevettünk. Évekkel később pedig újra az ő karjaiban vagyok. Képtelenségnek tűnik még sem az. Erősebben ragadta meg a csípőm majd egy mozdulattal az ölébe kapott és az ágyra fektetett. Lágy volt mint a parton, porcelánbabaként bánik velem minden egyes mozdulatánál. Ahogyan megszabadít a pólómtól, ahogyan apró csókokkal borítja be bőrömet és minden egyes porcikám bizsergéssel válaszol. Tudtam, hogy még sokat fogok sírni emiatt a fiú miatt ennyi idő után is, de nem foglalkoztam vele. Teljesen átadtam magam neki, nem csak a testem hanem a lelkem és ezzel együtt a szívem teljes egésze a birtokába került.  Sebezhető voltam miatta, csakis azért,mert ő létezik. Nem bántam, mert adott valamit amit senki más nem tud és ezt semmire se cserélném el. Tetovált felsőteste láttán minden alkalommal beharaptam alsó ajkam. Olyan volt vele lenni mint a hullámvasúton ülni. Egyszer fent,egyszer pedig lent. Végig sikítani a félelemtől, de nevetni hasfájásig. Boldogság és gyönyör, fájdalom és szenvedés, élvezet és szenvedély. Ezeket adta ő számomra. Annyira naiv voltam és rá kell döbbenjek Nate-nek igaza volt. Kerestem az igazit, bizonygattam, hogy még nem jött el az én időm, de az már 4 éves korunkban bekövetkezett és a kezdődő lavinát megállítani lehetetlenség volt. Azon az estén nem tudtam eldönteni,hogy életem legnagyobb hibáját vagy legjobb döntését vittem véghez. Ahogy a hold fénye beterítette a szobát, hallgattam Brayden édesen halk szuszogását és a hasán lévő tetoválásokat rajzoltam körbe, nem tudtam mi történik, csupán egyben lehettem tökéletesen biztos, hogy megtaláltam a helyem mellette.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Reggeli nap halvány fénye borította be a szobát. Brayden mellkasa nyugodtan emelkedett majd süllyedt és halk szuszogása körbeölelte a szoba csendjét. Ugyan olyan hangulatos volt minden és ugyanakkora mosoly terült el arcomon. Kikeltem a fiú öleléséből majd felkapva fekete pólóját ami a térdemig eltakart elindultam a konyhába. Lent a számítottnál is nagyobb rumli fogadott.A hűtőhöz lépve előszedtem a palacsintához valókat majd egy kávé közben nekiálltam elkészíteni őket. Már a palacsinták felét kisütöttem mikor két erős kart éreztem meg a derekam köré fonódni. Összekócolt haja az arcomba lógott és egy lágy még is érzéki csókot nyomott a nyakamhoz. 

-Jó reggelt baba!-dörmögte miközben állát megtámasztotta a vállamon.

-Jó reggelt!- mosolyodtam el.- Csak nem fáradt vagy?-incselkedem vele.

-Rég nem voltam ennyire kipihent.-nyom egy puszit az arcomra.

-Mi a franc?-halljuk meg Joshua hangját mögülünk. Ijedt arccal fordulunk meg szinte tökéletesen egyszerre a mögöttem álló fiúval.

-Hogy tudtam.-mosolyog Scarlett Jess-el együtt,tekintetüket rám vezetik amolyan ,,lebuktál" fejjel. 

-Mi csak...-kezdek a magyarázásba, de a mondat befejezéséhez nem találom a jó szavakat.

-Ne is folytassátok.-vigyorog Liam miközben kilép a többiek háta mögül. Tovább senki se firtatta, de a mindent tudó tekintett és bohókás vigyor ott éktelenkedett az egész csapat arcán miközben a reggelit falatoztuk. 

A délutánt leginkább a tengernél töltöttük. A fiúk élvezetüket lelték abban, hogy a szikláról ugrálnak le mi pedig napoztunk, de azért a tenger habjai közé mi is bemerészkedtünk. Régóta nem voltam ennyire vidám. Úgy éreztem kezd minden újra kerek lenni. Épp a tenger szélén ültünk a lányokkal, a víz habjai a lábunkat terítették be. Szemeim a nap felé vezettem és élveztem a meleg sugarakat, mely beterítik az arcom. 

-Hé, ezt nézzétek!-kiált fel Joshua majd az összes fiú egyszerre ordít felé és beugranak a vízbe. Elnevetjük magunkat és összenézzünk.

-Néha nem tudom, hogy gyerekekre vigyázunk vagy barátaink vannak.-Jess kérdését mindhárman helyeseltük. Az idő múlásával már én sem tudom eldönteni hova is kerültünk. A fiúk elkezdtek a part felé úszni. Brayden úszott hozzám majd lágyan megcsókolt. Scarlett és Joshua is szintén így tettek. Nos, fogalmam sincs hogyan, de ők is összejöttek és nagyobb a boldogság mint valaha. Talán az a csók elindított valamit amit eddig mindkettőjük próbált elnyomni, de az érzéseket nem tudjuk és erre nekem is rá kellett döbbennem. 

-Ne már, csak én maradok ki?-Jess feláll majd összefonja maga előtt a karjait.

-Gyere ide, nekem adhatsz egy puszikát.-nyomja oda a csücsörített száját Justin.Hangos nevetésünknél már csak a tenger hangja hangosabb. 

Talán mindig is ide tartoztam. Ezekhez az emberekhez, ehhez a helyhez és ahhoz a ragyogó kék szempárhoz. Eddig nem éltem csak léteztem, most viszont élek. Később a kanapén az ő karjai közt és a barátaink nevetésén, olykor a filmen való vitájuk közben döbbentem erre véglegesen is rá!

--------------------------------------------------------

Sziasztok!
Mit gondoltok arról, hogy a párosunk újra egymásra talált?
Véleményeket továbbra is várom!  ❤🥰🤭