Látom Őt!

12. Rosa

Percekig bámultam magam elé. Nem tudtam elhinni azt amit mondott. Mi köze a drogdillerekhez?  Ő is az? Miért nem mondott semmit eddig? Miért pont most? Ehhez hasonló gondolatok forogtak bennem. Nem tudtam mit mondani, hisz még bennem sem fogalmazódott meg a kialakult helyzet. Végül még is csak muszáj voltam rákérdezni.

-Hova megyünk?-érdeklődtem. Oldalról pillantott felém. Látszott rajta hogy majd szétveti az ideg.

-Mondtam, hogy hazaviszlek.-emeli fel a hangját.

-Úgy hogy keresnek? Nem gondolod, hogy igy hamarabb megtalálnak? Egyáltalán te hova fogsz menni?-bombáztam le kérdésekkel.

-Velem ne foglalkozz.-kikerülve a többi kérdésem ennyit mondott.

-Ne vigyél haza.-fontam össze a karjaim és dacosan kibámultam az ablakon.

-Mi van?-kapja felém a tekintetét. -Neked is bajod eshet szóval ebbe ne keveredj bele.

-Már benne vagyok nem mindegy? És nem megyek haza.-bárhogyan is próbált lebeszélni álltam a szavait. nem engedtem az akaratomból. Jöhetett hideg, meleg, bármilyen dühkitörés nem tántorodtam el. 

-Annyira makacs vagy.-forgatta meg a szemeit és az út felé fordult. 

-Mondták már.-vontam vállat.-Szóval hova megyünk?

-Itt lakik a közelben egy haverom akitől tudom, hogy követnek, mai nap ott leszünk, utána visszamegyünk a koliba a ruhákért és haza viszlek.-vázolta fel a tervet. Bólintottam hisz semmi mást nem tudnék hozzá fűzni. A kesztyűtartóban lévő telefonomat a kezembe vettem, hogy irjak Scarlettnek és tudassam vele, hogy jól vagyok, mert ő képes a rendőrséget is nyomozásba helyezni és engem pedig eltűnt személynek nyilvánitani. Bekapcsoló gombot megnyomva vártam, de semmi életjelet nem mutatott, újra megnyomtam, de a feketeségen kivűl semmi sem volt látható.Ezek szerint lemerült. Szuper! Hogy ebből mekkora balhé lesz. A telefonom az ölembe ejtettem. Fejemet a hideg ablaknak döntöttem.Annyi minden kavargott bennem.Fáradtság telepedett a testemre, de egy szemhunyásnyit sem birtam volna aludni.Csak a testem volt fáradt viszont a lelkem hirtelen annyi adrenalint kapott, a fogaskerekeim megállás nélkül pörögtek.Lassan elveszek ebben az egész helyzetben. 

Körül belül fél óra utazás után a kocsi leparkolt egy régi panelház előtt.Falai omladozóak voltak, szürke megkopott ajtók. Kiszálltunk az autóból. Az utcai lámpák halvány fénye teritette be a környéket.Az este sötétje még ijesztőbbé tette a helyett. Brayden mellém lépett, az arcán nem láttam mást csak feszültséget.Nem ijesztette meg a környék, sőt elég otthonosan mozgott.

-Vedd fel ezt.-nyomta a kezembe a zakóját. Már szólásra nyitottam a szám, hogy megkérdezzem miért, amikor rájöttem, hogy azóta is csak Brayden pólója van rajtam. Hűvös szél fújdogált igy nem is bántam, hogy kaphatok egy melegebb ruhát is.Magamra kaptam a fekete zakót. Nagy volt rám de legalább takart. Brayden megragadta a karomat majd a háztömb felé indultunk. Beléptünk az épületbe ahol korom feketeség fogadott. Régi, megkopott lépcsők, dohos falak szaga csapta meg az orromat.Reszketni kezdtem ahogy a hideg átjárta a testem. Brayden erősebben rászoritott a kezemre. Melegség futott át a testemen, akár a tűz fellobbanása olyan érzésem támadt nekem is a bőre meleg érzésétől. A harmadik emeletig lépcsőztünk fel. Mindkettőnkön látszódott a fáradtság, de most már nem csak testileg, de lelkileg is ki voltunk.Egy barna ajtónál álltunk meg.Brayden kopogás nélkül rontott be a házba. A lakás szebb volt mint maga a panel. Egy előtér tárult elénk amiből nyilt a nappali és a fürdő. Hátul két szoba volt látható, de az ajtó zárva volt igy csak feltételezni tudom, hogy hálószobának vannak berendezve. A konyhából egy srác jött ki. Tekintete fáradt és nyúzott volt, fekete haja összekócolva terült el. Egy fekete póló és sötétkék melegitőnadrág fedte izmos testét. Tetoválások bújtak meg a karjain, pólója alatt is kilátszott egy-kettő. Mig Brayden piercinget hordott ennek a fiúnak ezüst fülbevaló csillogott jobb fülében. Kezet fogott Brayden-nel majd felém fordult és a kezét nyújtotta. 

-Nolan Black.-mutatkozik be.

-Rosa Robertson.-fogok vele kezet.

-Nos haver látom nem vagytok jó passzban.-fordul Brayden felé Nolan.

-Hosszú napunk volt. Majd mindent elmondok, de előbb megdobhatnál kajával.-sóhajt fel a mellettem álló fiú. Nolan felnevet majd a konyha felé vezet minket, ahol egy vörös hajú lány épp teát tölt pár bögrébe. Ahogy beléptünk felénk fordult és barátságosan elmosolyodott.

-Már vártunk titeket.-add a kezünkbe két bögrét.-Mi újság Brayden?-fordul az éppen leülő fiú felé.

-Szokásos.-von vállat majd harap egyet az előtte lévő szendvicsből. Várjunk azt mondta ,,csak a szokásos,, már volt ilyen helyzet? A lány hirtelen felém fordult.

-Téged még nem ismerlek, Lexi Salvarez,Nolan barátnője.-nyújtja a kezét. Szóval spanyol. Mindig is érdekelt a kultúrájuk.

-Rosa Robertson.-egy fáradt mosolyt küldtem felé, többre nem jutotta.

-Gyere velem adok neked valami normális ruhát.-indul el az egyik szoba felé.Mögöttünk a fiúk beszélgetésbe kezdenek,de már nem igazán hallom ahogy a konyha egyre távolabb kerül.Beléptünk a szobába.A sejtésem beigazolódott, tényleg hálószoba.Szépen rendezett hely volt. Falai kávé barna szinben tündököltek. A szoba közepén egy nagy franciaágy helyezkedett el. Mellette egy tükrös szekrény. Kisebb bútorok kiemelték a szoba hangulatát. Lexi kivett pár ruhát majd a kezembe adta és kiment, hogy átöltözhessek. Felvettem egy fehér melegitőnadrágot  és egy rózsaszin pólót majd kimentem a konyhába.Miután befejeztük az evést Nolan megmutatta a szobánkat. A másik ajtó volt az,nem messze Lexiék szobájától. A berendezése ugyan olyan volt csupán ez bordó szinűre volt festve. Körbenéztem a szobába addig még Brayden a telefonját tette töltöre majd elém lépet és szemeivel végigmért.

-Jó ez a póló, de az enyém jobban állt.-játékos mosollyal nézett rám. Még ilyen helyzetben, a legnagyobb fáradtsággal is tudd mosolyogni. Nem megjátszott mosollyal hanem olyan kisfiús,szelid mosollyal olyan igazival. 

-Lökött vagy.-forgattam meg a szemeim, de nem tudtam elrejteni a mosolyom. -Mi lesz most?-komolyodtam el és kék iriszeit vizslattam.

-Először pihenjünk. Nem lesz semmi baj.-elém lépet,kisimitott egy kósza tincset a szememből majd megnyugtatóan végig simitott az arcom vonalán. Közelsége egyszerre ijesztett meg és éreztetett velem nyugodtságot.Pár centi választott el minket. Éreztem az ajkai között kiáramló forró levegőt amely cirógatta  puha bőrömet.Nyugodt még is a szive olyan ütemben vert mint aki most futotta le a maratont. Csak egymás szemeibe néztünk, sokáig csak álltunk és néztük egymást. Brayden keze az arcom éléről a karomra csúszott majd végig simitott rajta és a csuklómnál állt meg.Hirtelen nyitódott ki a szoba ajtaja mi pedig fénysebességgel léptünk hátra. Nolan incselkedő arccal nézett, el sem tudta volna rejteni azt, hogy élvezi a helyzetet.

-Én nem akarok zavarni, de itt vannak a ruháid haver.-Brayden elvette a ruhákat, Nolan pedig nagy vigyorral az arcán bezárta az ajtót. Csönd telepedett ránk.Kinos csönd. Brayden a ruhákkal a kezében a fürdőbe ment, hogy átöltözzön. Én addig befeküdtem az ágyba. Bármennyire is sok gondolat forgott a fejemben a fáradtság elnyomott és az álmokba vesztem. Még nem teljesen aludtam amikor hallottam ahogy a szoba ajtó nyikorogva kinyilt. Hunyoritva nyitottam ki a szemem. Izmos felsőtest tűnt fel,pár tetoválás rajzolódott ki. Brayden szürke melegitő nadrágban sétált az ágyhoz majd éreztem ahogy a betakar majd besüpped mellettem az ágy, végül teljesen elnyomott az álom.

Sziasztok! Újra este hozok részt, de csak ilyenkor van időm irni.Mit gondoltok az új szereplőkről? Ha tetszik a történet jelezzétek. Véleményt a részről kommentben várom.